Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
1761-ben Nagy Péter redemptus temetésén69 a torban elfogyasztottak 40 font húst, amit sáfránnyal és szerecsendió-virággal ízesítettek. Úgy gondolhatjuk, hogy a húst ízesített lében főzhették meg. A szegényeknek külön vásároltak 25 font húst. Sajnos nem írták le mifélét, de mivel mészárszékben vásárolták valószínűleg marhahús lehetett. A siratás, a sírásás és a tor nem múlhatott el jelentős mennyiségű bor és pálinka elfogyasztása nélkül. A lakodalom szintén minden meghívott számára alkalom volt a nagyobb mennyiségű húsfogyasztásra. Gyakran a lakodalmi ételekhez is a mészárszékből vásároltak húst. 1800 után vannak adatok arról, hogy a gazda a béresének lakodalmára vágni való birkát adott.70 A karcagi lakodalmakon a hús mellett elmaradhatatlan volt a kalács. A XVIII. század utolsó harmadában több feljegyzésben olvashatunk kalács fogyasztásáról, illetve a lakodalomból valakinek küldött kalácsról.71 A főzelékfélékhez nem csupán a zöldfőzeléket a hüvelyeseket sorolták, ide tartozott a kása, a káposzta és a tarhonya. Mindennapi étel volt a köleskása vagy sárgakása, fogyasztották az árpakását, ami hántolt árpa volt, ezt nevezték gerslinek. Olykor búzakását, azaz hántolt szemes búzát főztek. A köleskása kerületszerte szinte a napi étkezés nyersanyaga volt, különösen a vacsorával kapcsolatban említik gyakran a kása főzését.72 A Jászkunság általános népi eledele volt a végtelenül sokoldalúan elkészíthető tarhonya és a többi száraztészta. A lakossági hagyatékokban előforduló sziták, rosták nagy száma szintén utal a lisztes ételek, a nagy mennyiségű száraztészta, jelesen a tarhonyafogyasztásra. Tarhonyarosta minden hagyatékban volt, fémből vagy marhabőrből készítették. A tarhonyát eltarthatósága, tárolhatósága alkalmassá tette arra, hogy - a földművelés vagy legeltetés szükségletei szerint - a háztól huzamosabb ideig távol tartózkodók szabadtűzön készült ételének szinte mindennapos alapanyaga legyen. A gyúrt tészták elterjedtségének beszédes bizonyítéka a csíkmákszedők gyakorisága a hagyatéki leltárakban. Fogyasztottak kelesztett tésztát, és kelesztés nélküli gyúrt tésztát. A csíkmákszedő bizonyára a gyúrt csíktészta leszűréséhez kellett. A tejtermékek minden fajtáját felhasználták a táplálkozásban, a túrós dézsákat, sajtos polcokat megtalálhatjuk a leltárakban a kamrák tartozékai között. A vajat megolvasztva, sózva hordóban tárolták, ezt nevezték 69 BKML Kf. lt. Lad. 19. Capsa 1. Fase. 1 N° 18 /1761. 70 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Redemptusok. Gazdaság és életmód Kiskunfélegyházán a redempció első évszázadában. Debrecen, 2000. - Horváth napló 71 JNSZML Karcag lt. Protocollum inquisitionis 1762-75. 401. p. 72 JNSZML Kisújszállás lt. Protocollum inquisitionis 1774. 40. p. 103
