Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Józsáné Nagy Adrienn: Szolnok közművelődésének története az 1920-as évek második felében / 125. o.

színésznő, leszünk férfiak többen, van díszítmény is, hat függöny oldalfalakkal, csak ki kell váltani (ti. a zálogból), ha ön szíves volna 80 forintot előlegezni, ez alatt a két hét alatt mindent ide teremtünk, csak ön vállalja el az igazgatást ... Eltelt egy hét, a másik is végére járt, nem is vártam már őket, egyszer csak kopognak - szabad - benyitnak, s ím a társaság megérkezett. ... Szobát nyittattam számukra ugyanazon fogadóban, s minthogy éjfélre járt az idő, másnapra hagytam a tanácskozást, melynek következménye az lett, hogy elkészült a színpad ugyan e fogadóban a "Zöldfánál"... A közönség olyan jól mulatott, hogy a játék végeztével távozni sem akart. Küldöttség jelent meg a színpadon, a közönség óhajtását velünk közlendő, mely újra megfizette a bemeneti díjat, csak hogy még egyszer kezdjük elől, s játszuk el végig a darabot. Úgy is lett, s ráadásul meg is vendégelték e kis társaságot."

130 Sajnos ebben az időben még nem létezett kiépített úthálózat az Alföldön, így rossz idő esetén a sáros földutakon alig lehetett közlekedni. Emiatt új társulat csak 1836-ban érkezett Szolnokra, amely klasszikus Shakespeare- és Moliére-darabokkal ismertette meg a helyi közönséget, így pl. eljátszották a "Rómeó és Júliát", vagy a "Tartuffe"-öt. Majd ismét tizenhét évnek kellett eltelnie, hogy újra igazi színielőadást láthassanak a szolnokiak. Végül 1860 után egyre több társulat, egyre többször látogatott el az akkor még kis alföldi mezővárosba. Aradi Gerő,- aki iskoláit Szolnokon járta ki - volt akkor a legjelentősebb direktor itt, aki első alkalommal 1871ben játszott a városban 24-tagú "színitrupp"-jávai. Három hónapos színiévadjuk alatt, több mint ötven előadást adtak, főleg népszínművek voltak műsoron.

131 1879-ben Szolnok bekerült a kecskeméti színi-kerületbe, és megalapították a Szolnoki Színügy-Gyámolító Egyletet.

m Schöpflin Aladár a következők szerint adta meg az országszerte alapított színügyi bizottságok fogalmát: "a városok vagy más hatóságok által alkotott testület, mely a színügyi szabályrendeletek vagy egyéb megbízás alapján az illető közület színügyét intézi. Hatáskörébe tartozik a színházi épületek kezelése, a színigazgatók megválasztása és a velük való szerződés megkötése, vagy az erre vonatkozó javaslattétel, a színielőadások nívójának, általában a Szolnok. Vár ispánságtól ..., 93. p. Uo. 93-95. p. VERESEGYHÁZINÉ ÖLLÉ Katalin: A szolnoki színészet válsága az 1920-as években. In: Zounuk5., Szolnok, 1990. 160. p. 151