Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

mert a harmadik kötetből

39 is hiányoztak fontos történelmi részletek, s legtöbb község története 1690-től kezdődik, s így a bíráló is szigorúbban fogalmaz: „leginkább csak a mások által készen nyújtott adatokat közölte - mondja a szerzőnek —, holott ha önmaga is a történelmi önálló kutatás nehéz ugyan, de nem hálátlan útjára lépett volna: nem lett vala néki oka adathiány miatt panaszkodni ..." Gyárfás a továbbiakban konkrétan meg is mutatja, hogy mit hiányol a monográfiából: Csepel-szigetet Galgóczy Istvánffyra hivatkozva említi, pedig a Magyar Történeti Tár 1863-ban 1424-es oklevelet idéz, birtokosául Borbála királynét nevezi meg, s az oklevél még 17 Pest megyei községet, szintén a királyné birtokaként említ, ezek közül egyiknél sem szerepel ez a XV. század eleji adat. Gyárfás figyelmét természetesen felkelti, hogy Tinye községnél felemlítik a hozzá tartozó Jászfalu pusztát, külön adat nélkül, pedig 1325-ös oklevélben a király az ott lakó jászokat az esztergomi konvent elé idézi a Margit-szigeti apácák perében. „Az egész munkában szerző Nagykőrösnek mint szülőföldének történelméről szól legbővebben az 1856-ban megjelent Ballá Gergely krónikája nyomán, melynek némi bírálat mellett jó kivonatát adta — állapítja meg Gyárfás, hozzátéve, hogy a szerző nem ismeri, legalább nem említi a köv. munkát: Okmánytár a hódoltság történetéhez. Nagykőrös stb. levéltáraiból összegyűjtött Szilády Áron és Szilágyi Sándor, Pest, 1863., melyben e város levéltárából a török alatti viszonyokra vonatkozó 591 igen érdekes oklevél, a török nyelven írottak magyar fordításban, s az oly tartalomdús városi jegyzőkönyvek közöltettek; mindezek szerzőnek sok új adatot nyújtottak volna pótolni a krónika hiányait, s részletesen felderíteni az annyit szenvedett város török alatti beléletét. A Ballá krónikája 1758-on túl nem terjedvén, szerző is a város újabbkori történelmét mellőzi." Gyárfás kevesli a hét kiskun városról írottakat is: „ ... a legnépesebb, 22 ezer lakossal bíró félegyházának alig jutott másfél lapnyi tér..." Félegyházáról azt írja: „hogy milyen község volt a török világ előtt, homály fedi; újólag 1743-ban lett megszállva. Nem fedi ezt homály, ha Hornyik, Kecskemét története I. kt. 198. lapjára pillantunk, hol Zsigmond király oklevele szerint 1389-ben már mint fennálló község említtetik; a Tört. Tár XII. kt. 265-285. lapjai szerint pedig mint királynéi birtok 1424-ben több fennt elősorolt Pest és Solt megyei falukkal Borbála királynénak adományoztatott stb. „Ujszász magyar község ... régi történelméből csak annyit jegyez fel, hogy 1690-ben mint elpusztult hely a Bullik család tulajdonaként íratott össze - idézi Gyárfás -, azt azonban mellőzi szerző, hogy e község 1424-ben úgy említtetik, mint philisteus vagy jász-szállás, melynek kapitányait Zsigmond király különös pártfogása alá vette ... kötelezvén az újszászi philisteus kapitányokat, hogy a király seregéhez saját költségükön 8 tegzes vitézzel járulni tartozzanak. Gyárfás miközben ráirányítja a figyelmet a kecskeméti főiskolai könyvtárban őrzött Jerney-féle gyűjtemény gazdag iratanyagára, bírálatának befejezéseként a Szent István korabeli Alpártól a XV. sz. végéig egy nyomtatott oldalon sorolja az egyes települések meglétét bizonyító oklevél-hivatkozásokat, amelyek a harmadik kötet törtéy Századok, XII. evf. 1878. június. 552-566. - S külön hivatkozás nélkül itt találhatók a többi idézett részek is. 391