Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

neti részében felhasználhatóak lettek volna. Másként kezdi bírálatát Gyárfás Szeged város történeti monográfiájáról:

40 ,, ... alig van a városi monográfiák között érdekesebb, mint Szeged városáé ..felső kötet a legrégibb kortól 1542-ig, Szegednek török iga alá jutásáig terjed. Kiemeli, hogy Károly Róbert alatt a város oly fejlődésnek indult, hogy a király Szegeden pénzverdét is állított. Majd Zsigmondot követően „áttér a szerző Mátyás korszakára, mely nemcsak a haza, hanem Szeged városára nézve is fény, haladás és jólét korszaka volt. Második szegedi látogatásakor, 1462-ben „e város polgárainak Asszonyszállása nevű kun pusztát használatba adja, sőt több későbbi szabadalom-leveleivel a várost a Duna-Tisza közi kun-pusztáknak a kunokkal egyenjogú haszonélvezőjévé tette. Szerző erre vonatkozólag — úgy látszik Hornyik után indulva — a 133. lapon ezt írja: „valóban elbámul az ember ama rendkívüli szabadalom fölött, mely szerint Szeged város közönsége a tőle nagy távolságban, Karcag-Ujszállás mellett fekvő Aszszonyszállása s a Duna-Tisza közén Kecskemét fölött létező Bene-szállása nevű kunsági pusztákat az illető kunokkal együtt használta. Hogy ezen téves vélemény monografikus irodalmunkban fenn ne maradjon — jegyzi meg Gyárfás István —, felemlíteni kívánom, hogy Mátyás erre vonatkozó szabadalom-levele mindenütt csak a Duna-Tiszaközi pusztákról szól ... S a jász-kunok oklevélanyag ismeretében még hozzáfűzi, hogy az Asszonyszállása nem puszta az adományozás időpontjában, hanem Karcag-Ujszállás melletti település, a kiskun Asszony szállása pedig egy 1493-as Kiskunmajsai osztálylevél szerint, mely „némely szegedi pusztákról való határlevél címet viseli, Szeged és Balotaszállása közt fekszik, vagyis a mai Mérges-puszta vidékén. Gyárfás István bírálatában kifogásolja, hogy Szeged város használatában levő kun pusztákról még 1473-ban is, mint ideiglenes szállásokról beszél a szerző, holott „a szállás nem ideiglenes, vagy mai szállást, tanyai lakást jelent, hanem örökös letelepedési helyet," mert „Midőn a kunok IV. László 1279-i oklevele szerint IV. Béla által kijelölt földeken letelepíttettek, ezen birtokokat szállásföldekül (descensus) a hét kun nemzetségnek adományozta. Példaként említi Gyárfás Hegyes kunszállást 1311-ből — a mai Kunhegyes —, mely egyházzal volt ellátva akkor. Gyárfás summázatában Szeged város történetéről, mely gazdag okmánytárral is ellátott volt, bírálatát azzal fejezi be: „szerző e fáradhatatlan szorgalom, búvárkodás, szakismeret és szigorú bírálattal írt munkája által a hazai monográfia előmozdítására kitűnő szolgálatot tett, s a következő kötet megjelenését érdeklődéssel várhatjuk. „A jász-kunok története" monográfia harmadik kötete,

41 mely az 1301-1542. közti időszak történelmével foglalkozik, a II. kt. után csaknem tíz évvel később jelent meg, pedig mint Gyárfás az előszóban írja: „Munkám 3-ik kötetének kézirata 1875-ben már készen volt, midőn életviszonyaim a Pesten való állandó megtelepedést tévén szükségessé, itten folytatott történelmi kutatásaim annyi, eddig nyilvánosan nem ösmert történelmi adatokhoz juttattak, hogy ezeket, munkámban felhasznábi el nem mulaszthattam; ez azonban az egész kész szövegnek csaknem teljesen új átdolgozását tette szükségessé. 40 , , VARGA Ferenc: Szeged varos története. I. köt. Szeged, 1877. Gyárfás István bírálata. Századok, XII. évf. 1878. március. 279-290. 41 GYÁRFÁS I. III. köt. Szolnok, 1883.1-XVIII. 392