Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.

érzett szeretete nem fog változni, bármi is lesz a képviselőválasztás eredménye. „ A lelkes ünneplő tömeg láttán biztosnak vehető Jókai szerdai győzelme -fejeződik be a Jász-Nagykun—Szolnok Megyei Lapok cikke.

28 Zelovits Dezső fél évszázaddal később, 1938. júniusában a Karcagi Naplóban a karcagi országgyűlési választások történetét folytatásokban megjelent tanulmányában ismerteti. Ő azonban a millennium kori ellenzéki sajtóra és valószínűleg az 1930-as években még élő idős karcagiak visszaemlékezésére támaszkodva egészen másként számol be Jókai karcagi fogadtatásáról. Zelovits szerint az összegyűlt tömeg Jókai beszédéből, melyet a Bárány vendéglő előtt mondott, szinte semmit sem hallott, mivel a 48-as érzelmű asszonyok egy része éktelen lármába kezdett, melybe a felsorakoztatott iskolásgyermekek is belevisítottak, a veres tollas férfiak pedig közbe-közbe kiabáltak. A csendőrök hiába igyekeztek a zajongókat lecsendesíteni, mert a Madarász párti tömeg magánkívüli állapotba kerülve ordítozott és sivalkodott, mire Jókai kénytelen volt alig megkezdett beszédét befejezni. Zelovits Dezső virágesőről nem ír, csupán röpködő tojásokról tesz említést. Szállására, bogdi Papp Sándor lakására visszavonuló Jókai a királyi közjegyző feleségének állítólag ezekkel a szavakkal nyújtotta kezét: „Nem lát rajtam kedves húgom valami sárgát!..

2 9 Az ellenzéki sajtó a kormánypárti megyei laphoz hasonlóan bizonyára ugyancsak részrehajlóan írt a karcagi választási gyűlésről. Jókainak valószínűleg sikerült elmondani beszédjét, melyet azonban a 48-as érzelmű karcagiak közbekiabálásokkal és zajongással fogadhattak. A szónoklat megzavarása előre eltervezett akció lehetett, mivel Madarász hívei képviselőjelöltjük házához éppen Jókai ünnepi beszédje alatt, az öszszegyűlt tömeg előtt tüntetően vitték azt a nemzetiszínű szalagokkal díszített vörös selyem zászlót, melyet a nőegylet tagjai készítettek. A zászló egyik oldalán az „Istenért! Hazáért s a Szabadságért, szavakat, a másik oldalára pedig az alábbi szöveget hímezték: „A nép papjának, a Kossuth párti képviselőjének, Madarász Imrének, a kun nők. 30 A zászló felirata mintegy figyelmeztette a Jókai meghallgatására összegyűlt választókat, hogy tartsanak ki függetlenségi képviselőjük és papjuk mellett. A betegségéből alig felgyógyult Jókai Mór a többi nagykun településre nem tudott ellátogatni, pedig Kisújszálláson, de talán Kunhegyesen és Madarason is nagyobb rokonszenvvel fogadta volna a lakosság, mint Karcagon. Jókai még október 25-én este visszatért Budapestre, ahol írói népszerűségében és szerencséjében bízva várta a választás eredményét.

3 l A szavazók 1896. október 28-án, a választás reggelén Kunmadarasról zászlókkal feldíszített kocsikon és szekereken, Kisújszállásról és Kunhegyesről különvonatokon érkeztek Karcagra. A vonatokra állítólag még jegyet sem kellett váltani, ingyen hozták vitték a választókat.

32 29 ZELOVITS D. Karcagi Napló, 1938. június 15. 3 0 Tiszavideki Ellenzék, 1896. november 4. 3 1 Nagy-Kunság, 1896. november 1. 32 ZELOVITS D. Karcagi Napló, 1938. június 18. 112