Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.

CSEH GÉZA JÓKAI MÓR ÉS AZ 1896. ÉVI KARCAGI ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁS A Nagykunság dualizmus kori országgyűlési képviselői között nincs olyan személyiség, aki az országos politikai és társadalmi nómenklatúra élvonalába tartozott volna. A kunsági kisbirtokosok elsősorban helybeli származású, ellenzéki jelölteket választottak képviselőjüknek. Budapesten élő, országos hírnevű politikusok a vidék mandátumainak megszerzésével többnyire nem is próbálkoztak. Amikor erre mégis sor került, a választók inkább a közülük származó, közöttük élő helyi jelöltekre adták voksukat. Ma már kevesek előtt ismert, hogy 1896-ban, a millennium évében Karcagon a Szabadelvű Párt Jókai Mórt, a magyar irodalom legkiemelkedőbb tehetségű íróját országgyűlési képviselővé akarta választatni. A nagykunokat azonban Jókai regényeinek rendkívüli népszerűsége nem ingatta meg 48-as érzületükben, és a választáson kitartottak helybeli képviselőjük, a függetlenségi Madarász Imre mellett. Ez a tanulmány a közel egy évszázada lezajlott karcagi választás történetét igyekszik bemutatni. Az 1896 októberében lejátszódott események ismertetése előtt azonban célszerű az előzmények, a kiegyezés utáni karcagi választások rövid áttekintése és a helyi politikai élet jellegzetességének bemutatása. A XIX. század második felében az alföldi mezővárosok lakosságának számos kihívással kellett szembenézni, melyek a vidék politikai arculatát is meghatározták. A karcagi választókerületbe Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes és Madaras nagykun települések tartoztak. Az 1848 előtt kiváltságokat élvező lakosság az örökváltság fizetésének terhét nemcsak nehéznek, hanem igazságtalannak is érezte, mivel őseik 1745-ben egyszer már megváltották szabadságukat és földjeiket. A XVIII. századi redempciót azonban a kiegyezés utáni kormányok nem vették figyelembe. Az egyéb adóterhek, a folyószabályozás költségei és a réti gazdálkodásról a szántóföldi művelésre való áttérés nehézségei ugyancsak hátrányosan érintették a Nagykunság népét. Mindezek növelték a szembenállást a kormánnyal, és kedveztek az egyébként is erős rebellis hagyományok továbbélésének. Az 1880-as, — 90-es években jelentkező nagy ütemű vagyoni differenciálódás és elszegényedés hatása az országgyűlési választásokra már nem annyira egyértelmű. A dualizmus időszakában ugyanis a lakosságnak csupán egy szűk rétege rendelkezett választójoggal és a szegényebbek, akiket a gazdasági bajok leginkább sújtottak, az országgyűlési választásokon nem vehettek részt. Elégedetlenségük csupán az agrárszocialista mozgalmak fokozódásában fejeződhetett ki. A választójog kritériumait a korszak legnagyobb részében az 1874. évi 33. törvénycikk határozta meg. A törvény, mely nem volt egyéb, mint az 1848. évi 5. törvénycikk szabatos újrafogalmazása, a Jászkunságban a választójoggal rendelkezők szá99