Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.

mát jelentősen csökkentette. Korábban ugyanis a vagyoni helyzettől függetlenül a redemptus származást is elismerték a választójogosultság feltételének. Az 1874. évi választási törvény szerint azonban a jászkun községekben legalább 8 magyar hold terjedelmű földbirtok, az iparosok, kereskedők és tisztviselők esetében pedig évi 105 Ft jövedelem volt szükséges ahhoz, hogy a választói névjegyzékbe valakinek a nevét felvegyék. Rendezett tanácsú városokban azok rendelkezhettek szavazati joggal, akik legalább három lakrészt elfoglaló házzal bírtak, vagy évi 16 forint tiszta jövedelem után fizettek földadót. Sajnos nincsenek közvetlen forrásaink arról, hogy a census körülírása a Nagykunságban lényegesen csökkentette a választójogosultak számát, más adatokból azonban erre lehet következtetni. Jászberényben, a Jászkun Kerület székhelyén 1872-ben még 3000, 1878-ban, a törvény életbelépése után már csak 1363 személy szavazhatott az országgyűlési választásokon.

1 Bár Jászberényben a redemptus leszármazottak aránya kiugróan magas, valószínűleg a nagykun településeken is jelentős, így közel 50 %-os lehetett a választójogosultak számának csökkenése az 1874. évi 33. törvénycikk alkalmazása következtében. A census szigorú körülírása ellenére a Jászkunságban, s ezen belül a karcagi választókerületben, a szavazásra jogosultak aránya 1874 után is jóval meghaladta az országos átlagot. Magyarországon 1896-ban a lakosság 5,6 %-a rendelkezett választójoggal, míg ez idő tájt a karcagi választókerületben a lakosság 8-9 %-a szavazhatott.

2 Ez a sajátos jászkun birtokviszonyokkal, a módosabb gazdák nagyobb számával indokolható. A XIX. század utolsó évtizedeiben a jászkun parasztság lesüllyedése négyszer olyan gyors, mint Magyarország más vidékein, de a gazdagparasztság birtokába is négyszer annyi föld jutott, mint másutt. Az elszegényedés inkább azokat az alsóbb társadalmi rétegeket sújtotta, akik nem rendelkeztek választójoggal. A módosabb gazdaréteg izmosodása viszont jelentősen növelte a választójogosultak számát. 1878-ban a karcagi választókerületben 3073 szavazásra jogosult lakos élt, közülük 1089 Karcagon, 771 Kisújszálláson, 508 Kunhegyesen, 633 Madarason. 1896-ban 4160, 1910 körül pedig már 5015 fő a választójoggal rendelkezők száma a karcagi választókerületben, ebből 2298 karcagi, 1278 kisújszállási, 844 kunhegyesi és 559 kunmadarasi lakos/ (A számszerű növekedésnél figyelemmel kell lenni — természetesen —a népszaporulatra is.) A kiegyezés utáni években a közigazgatás területi átszervezései egy-egy vidék politikai arculatának kialakulásában rendkívül jelentős szerepet játszottak. A Nagy1 Jász-Kun Figyelő, 1872. június 30.; Jászság, 1896. október 31.; Jász-Kürt, 1910. június 5.; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának rendszeres jelentése az 1896-1901. évekről. Öszszeáll.: BAGOSSI Károly, é.n. 43. GERO András: Az elsöprő kisebbség. Bp. 1988. 58.; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjánakrendszeresjelentése az 1896-1901. évekről. é.n. 43. Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok vármegye állapotáról 1879. Szerk.: SIPOS Orbán, Szolnok, 1880. 219.; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának rendszeres jelentése az 1896-1901. évekről. é.n. 43.; Szolnok és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei útmutató 1914. Szerk.: LÁNCZI Sándor. 189-190. 100