Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Gyürky Katalin: Asztráltestek bolyongása (Bogdan Wojdowski A holtaknak vetett kenyér és Igor Ostachowicz űzött lelkek éjszakája című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK elhelyezkedo gettoban Wojdowski jelenetekre, s korantsem linearis elbeszeloi technikara epiilo regenye koncentrikus korokben abrazolja a nemletbe fordulas allomasait es tematikai egysegeit. Minden egyes egyseg a meg jelentektelennek tuno, a letet meg alig befolyasolo szankcio, rendszabaly kis korebol indul, majd terjed es tagul egyre nagyobba, s juttatja el a getto lakoit - ilyen vagy olyan modon - a letezes hatarara. Ilyen egyre jobban tagulo koncentrikus kor a muben a zsidoknak az attributumaiktol valo megfosztasa, s helyettiik mas, a nemetek altal a zsidokra vonatkoztatott, rajuk eroszakolt attributumok eletbe leptetese. Az, hogy Dawid nagyapjanak levagjak a szakallat, hogy a tabori csendorok a csalad lakasaban epp akkor tartanak razziat, amikor a zsidok az egyik legfontosabb iinnepuket, a purimot iilik, amely iinnep arrol szol, hogy „mindenki arra var, hogy megmenekuljon" (45.), a zsido let, a zsido identitas tudatos, egyre szelesebb koru elvetele mellett azt is szolgalja, hogy ettol kezdve a nemetek hatarozzak, hatarozhassak meg, ki szamit zsidonak. A megkiildnboztetesiikre szolgalo sarga csillagos karszalag viselesenek kotelezove tetelet, amely a nemetek szerint „ismertetdjel volt, a letezest igazolta, meg az iratoknal is fontosabbnak tartottak" (61.), egy meg durvabb, mar nyiltan rasszista modszer koveti: az, amikor a nemetek tudomanyos alapon szabjak meg, hany centis orrtol, a szem milyen gorbuletetol, a fill milyen allasatol szamit valaki zsidonak. Az identitasmegvonas mellett a masik fontos, legalabb ennyire fajsulyos nemletbe sodras a gettdlakdk folyamatos, egyre nagyobb merteku kieheztetese. Amikor a karszalag viseleseert „cserebe" jaro fejadagok egyre kisebbekke valtak, az emberek itt az ehsegtol „elevenen valtoztak dogge" (113.), ahogy a gettoorvos mondja, asztraltestekke. „Rajuk rakta az ehezes a maga piszkos maszkjait, dreges grimasz torzitotta el az arcukat, kirepedezett bdriiket barazdalta. Hunyorogtak a szemek, elvakitva a naptol, a gennyedzo szemhejak gorcsosen rezegtek, arckifejezesuk ettol rafinalt lett, kegyetlen es ravasz mosolyra emlekeztetett." (108.) Az ehezestol (is) a nemlet tele sodrodd zsidok egyetlen menekiiloutja „odaat", a „tuloldalon" van, a getto falain tul, ahova kiszokve szerezhetnek nemi elelmet. A zsakmanyszerzo korutra leggyakrabban a kisfiut, Dawidot kiildik, akiben el meg az egeszseges eletoszton: „Amikor a tuloldalon van, mindig vesz maganak kiilon negyed kilo kenyeret, es titokban megeszi, egyediil, mert azt a negyed kilot maganak veszi, errol nem szol senkinek; miutan kimegy a boltbol, behuzodik a legkozelebbi kapualjba, par falat az egesz, le is nyelte, de errol hallgat; szegyenkezve tomi magaba, lehunyja a szemet, es hagyja, hogy bunds gyonyoruseggel toltse el a telitettseg erzese" (224.). Wojdowski regenye kivaloan erzekelteti, mennyire nem veletlen, hogy elelmiszert csempeszni a haromgeneracios csalad epp a kisfiut, a legkisebb csaladtagot kiildi, aki - latjuk - van eleg lelemenyes ahhoz, hogy esetleg tovabb eljen, mint a tobbi, getton beliil maradt csaladtagja. A zsidok identitasmegvonason es eheztetesen keresztiili nemletbe taszitasa minden csaladtag szamara egyertelmu ugyan, mindenki tisztaban van vele, hogy mit muvelnek a nemetek, Wojdowski megis - a zsido sors, a lehetseges tuleles, tovabbeles szempontjabol - ezt az egyer-
