Irodalmi Szemle, 2007

2007/6 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Szénássy Zoltán: A Svábhegytől Nizzáig (Jókai Mór utolsó évei)

Múlt és emlékezet

kiválóságáért még nem tapasztalt ember Jókainál... Ha Jókai még száz évig élne s mi száz évig penitenciáznánk, azt a hitványságot bajos volna helyrehozni. Mert Jókainál nem produkált még nagyobb magyart a török-tatárokkal vagy finn-ugo- rokkal rokonkodó fajta... És kérdés, fog-e még teremteni hozzá hasonlíthatót!... Jókai a legnagyobb és legkülönb magyar.” - Lelke felháborodását a Nászutazók című versében is megörökíti:

Ne szóljatok bűnös beszéddel,

Istentelenség itt a gúny.

Mért rágódtok a hervadhatatlan,

Az örökké zöld koszorún?...

Ne érje gáncs a nászok nászát,

A sors választott öregét,

Ne bántsátok a legutolsó,

De talán legcsodásb regét!...

Jókai nagy családi közösségben nőtt fel Komáromban. Eszterék, Károlyék mind-mind körülvették és betöltötték a házat. Amikor pedig meghozasodott, hol Róza asszony színésznő barátai, hol pedig a Jókai-rokonok (Hegedűsék, Vály Mari stb.) töltötték meg a házat. Neki hiányzott a családi légkör Róza halála után. Erről így panaszkodik a Solitudo című müvében: „Egy ajtócsukás nem hallik a háznál... Itt ülök ebben a mélységes csendben egyes-egyedül... Egyedül étkezem reggel, délben, este... Kész az utolsó munkám is. Semmi dolgom többé. Úgy tetszik, mikor a bevégzett munkát a fiókomba zárom, mintha kriptaajtót csuknék be.”

Kész az utolsó munkám is. Semmi dolgom többé. Úgy tetszik, mikor a bevégzett munkát a fiókomba zárom, mintha kriptaajtót csuknék be.”

Jókai és Nagy Bella (Grósz) 1899. szeptember 16-án esküdtek meg, és még aznap, Bécsen keresztül Olaszországba utaztak. A nászútról fénykép is készült, méghozzá Nápolyban. Mindennap írásbeli dokumentumai is vannak. Jókai a következőket írja a Vasárnapi Újság számára a Nagy Miklós szerkesztőnek dedikált felvétel apropóján: „A nápolyi fényképész ugyancsak becsületes ember volt, engem húsz évvel fiatalabbá tett, nőmet tízzel öregbítette s így harminc évvel közelebb hozott egymáshoz.”

A Jókai által említett fényképekről Nagy Bella is ír, mégpedig Sebestyén Józsefnek (a család ügyvédje) küldött levelében: „Most pedig nagy újság! Nápolyban levétettük magunkat az urammal egy képen, a miből mihelyt kész lesz azonnal küldünk Önnek. De azt hiszem, hogy a képekről nem fog ránk ismerni, sem rólunk a képekre, az előkészületekből legalább azt láttam. Ha tudná, hogy mennyit kínzott bennünket az a fényképész...”

Ettől kezdve sokat utaznak. Hol Párizsba, hol Abbáziába, hol Kolozsvárra,