Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Szénássy Zoltán: A Svábhegytől Nizzáig (Jókai Mór utolsó évei)
Múlt és emlékezet hol pedig Nizzába, amely az utolsó útjuk lett. 1900-ban rendezték Párizsban a világkiállítást. Jókaiék oda is elmentek, május 28-án indultak el. Párizsi útjuk egyik érdekessége, maga Jókai műveinek díszes bemutatása volt. A további élményeket Lengyel Dénes idézi, megszólaltatva Jókait: „Párizsnak egyik leghíresebb látványossága a pünkösd szombat délutánján megtartott virágok ünnepe a Bois de Boulogne-ban, amiben részt vesz az egész előkelő világ. Igaz, hogy drága mulatság, bérkocsi, beléptidíj, virágok többet nyelnek el, mint egy heti tarokkparti. De hát megéri az árát... Kétszer egy esztendőben tartanak ilyen kedves ünnepet a franciák. Már az estebédnél ülünk, s még egyre látjuk végiggördülni az Elysée piacon a virágcsatából hazatérő felvirágzott hintók hatalmas sorát.” 1901/1902 telét Abbáziában töltik. Erről az útjukról családi csoportkép tanúskodik. Az abbáziai teleléssel kapcsolatban írja emlékirataiban Nagy Bella - kitérve az ünnepségre - amikor 1929. június 2-án felavatták Jókai síremlékét: „Az ünnepségen megjelent a kormányzó is. Klebelsberg ült közte és én közöttem, hallottam, amikor mondta, hogy az ünnepség után beszélni akar velem. Az ünnepség után Klebelsberg bemutatott. Nagyon közvetlen és barátságos volt. Mondta, hogy régebbről ismer engem, Abbáziában többször látott együtt az urammal, amikor ő Fiúméban lakott.” 1902. október 12-én avatták fel Kolozsvárt Mátyás király szobrát. A kolozsvári utazásnak is megvannak a dokumentumai. Jókai, mint díszvendég az emelvényen foglalt helyet. Az ünnepségről szólva, írja az egykori tudósító: „Még akkor is, a király képviselője, a parlament küldöttsége és miniszterek jelenlétében csak úgy része volt Jókainak az ünneplésben, mint azelőtt bármikor. Hiába, Jókai még Mátyás király mellé állítva is nagy ember.” Nagy Bella a kolozsvári eseményeket, illetve élményeket és benyomásokat részletesen rögzíti emlékirataiban: „Kilencszázkettő őszén volt a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezése. Bennünket is meghívtak a leleplezésre... Mikor a nagyváradi színház igazgatója (Somogyi Károly, Sz.Z. megj.) megtudta, hogy az uram Kolozsvárra utazik, feljött Pestre, s megkérte az uramat, hogy intézze utazását úgy, hogy Nagyváradon megszakítsa, s ott töltsön egy napot, s menjen el az ő színházába, ahol díszelőadást fog rendezni Jókai tiszteletére. Megállapodtak az urammal, hogy visszajövet kiszállunk Nagyaváradon. Mikor a vonatunk megérkezett Kolozsvárra, Jókait nagy ünnepséggel fogadták, s mindenütt, ahol a város díszhintóján elhaladtunk, nagy ujjongással fogadta a tömeg. Este az ifjúság fáklyás zenét adott Jókai tiszteletére. Furcsa eset játszódott le akkor. A város ugyanabban a szállodában helyezett el bennünket, ahol József főherceget. Szorosan vett szomszédok voltunk, az erkélyeink egymás mellett. Mikor az ifjúsági fáklyásmenet közeledett, s a zene felhangzott, kimentünk az erdélyre megnézni, mi az. Jóformán ugyanakkor jött ki a főherceg is az ő erkélyére. A fáklyásmenet megállt, a tér, ameddig a szem csak ellátott, zsúfolva az ifjúság nyomába tóduló közönséggel. Egyszer csak hatalmas „Éljen Jókai Mór!” rázta meg a le
