Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szénássy Zoltán: Jókai és Komárom (Száz éve hunyt el Jókai Mór)
Szénássy Zoltán sikertelen volt, de Princip Gavrilo már pontosan célzott és Chotek Zsófia és Ferenc Ferdinánd vére pirosra festette Szarajevó főutcáját. Ezzel aztán ki is tört a már é- vek óta készülődő fegyveres konfliktus, az első világháború. Mint minden pénzügyi alapot, hadikölcsön formájában, a Jókai Egyesület ez irányú gyűjtését is elvitte a vesztett háború, és az azt követő impériumváltozás. 1919. január 9-én, minekután Linder Béla, magyar hadügyminiszter, feloszlatta a hadsereget, csehszlovák csapatok vonultak be Komáromba olasz tisztek vezetésével. Húsz év telt el az első szoborállítási akció óta, amikor a Jókai Egyesület ismét meghirdette a gyűjtést. A szívek ismét megnyíltak, és 1937. június 20-án már felállíthatták a Jókai- szobor alapzatát, a Jókai Egyesület székházának, a Kultúrpalota (Múzeum) előterében. Az alapzatba az alábbi szövegű üzenetet helyezték, az utókor számára: „A JÓKAI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS MÚZEUM EGYESÜLET mai napon tartott díszközgyűlésének határozata alapján ebben az iratban, melyet JÓKAI mórnak, a legnagyobb magyar regényírónak emlékére felállítandó szobor alapjába helyezünk el, följegyezzük emlékezetül az utókor számára a következőket: Ezt a szobrot közadakozás útján egybegyűlt összegből állítjuk fel, érezve a szülővárosnak azt a szent kötelességét, hogy legnagyobb fiának emlékét ércalakba öntve állítsuk minden jövendő utódok szeme elé. Hálával és kegyelettel emlékezünk őreá, akinek soha el nem múló emlékét szívébe zárta a magyarság és tiszteletben tartja az egész művelt világ. Büszkén fogunk Jókai Mór szobrára feltekinteni. Benne a szlovenszkói magyarság együttérzésének, összetartozásának, nyelvéhez és kultúrájához való ragaszkodásának bizonyítékát látjuk, mert a szobor felállításához a szlovenszkói magyarok minden társadalmi, felekezeti és foglalkozási különbség nélkül egységesen járultak áldozatos adományukkal. Az ércszobor, mely a talapzaton foglal helyet, Berecz Gyula komáromi szobrászművész alkotása. A haraszti kőből készült talapzat Komáromi Viktor komáromi kőfaragó mester munkája. Álljon e szobor a szülőváros legszebb helyén, mint Jókai Mór halhatatlanságának s az utókor kegyeletének tündöklő bizonyítéka! Komárno - Komárom, 1937. évi június 20-án.” Komárom népének valóságos nemzeti ünnepe volt 1937. november 28., a Jókai-szobor leleplezése. Családostul ott álltunk, szemben a templomlépcsőn, és ünnepeltük Gyula bácsit, akinek a házánál és műtermében, a Szekér utcában és a Tó utcában, számtalanszor megfordultam. Ugyanis a Berecz-porta kb. 40-50 m volt. A családi ház a Szekér utcára, míg Gyula bácsi műterme a Tó utcára nyílott. Édesanyám legkedvesebb barátnője volt Lujzi néni, a legifjabb Berecz-lány. Gyula bácsi volt az egyetlen fiú, az öt lány mellett az utolsó. Aki egyébként édes
