Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR: Versek
Lázáry René Sándor Felvidéki vagabundus rigmusa (XVII. század) Amikoron éltem ékös Posonyban, Mulatozván korcsomák közt osontam, Mordálykodtam nímötökbe kést mártva — Megugrottam onnét rögvest Késmárkba. Nagyszombatban elkölt szikra szerencsém, Nem fogadott bé se Nyitra, se Trencsén, De vitézül megvendégelt Sztregova — Nem is szöktem latorkodni sehova. Dús sem valék, sem fosztásnak vak bölcse: Féltem, tánha tyúkketreczbe rak Lőcse... Már elértem kínban Zólyomot, Kassát — Ott farokat sok sólymocskák mozgassák. Rimaszombat, Érsekújvár, Galántha: Rútul jártam, gonosz rabló palánta! Mán azt hittem, hóhérkötél horzsolna, Hanem késő menedékem volt ZsolnaÁrvavára, Isten véled, Oravám, Vén Beszterczém, hol a csókért bor a vám: Ebül elbánt vélem Gömör, Szepesség Rajtok többé nagy tisztesség ne essék! Sebten tértem tiindérkedő Érdélbe — Föv egemet furkósbottal verték le, Hogy lakoztam szabad Székölvásárban, Holott alku után végül más ár van. Ezerhatszáz és kilenczvenháromban Szerzettem ezt jó szerelmi járomban, Voltomat hogy versben öszverendelém Szép leánynak hentergőzve pendelyén. Maros-Vásárhelyt, 1893 februárjában
