Irodalmi Szemle, 1982

1982/3 - KRITIKA - Mészáros László: „Tanulmányok” a csallóközi ember természetrajzához

n o

Mészáros László

„TANULMÁNYOK" A CSALLÓKÖZI EMBER TERMÉSZETRAJZÁHOZ

/Bereck József: Vereség, Madách 1981.)

Bereck József a Fekete szél című antológiában bemutatkozott fiatal prózaíró-nemzedék egyik legaktívabb képviselője. Az 1974-ben megjelent Vihar előtt című elbeszéléskötet és az 1976-ban kiadott Öregem, az utolsó című kisregény után most újabb tíz elbeszér léssel-novellával jelentkezett.

Bereck korábbi műveit mind az olvasótábor, mind a kritika érdeklődéssel és megértéssel fogadta. A Vihar előtt elbeszéléseiből a Csallóköz írójaként ismertük meg Bereck Józsefet; a kisregénybeni baranyai kitérő után most újabb tíz novellában folytatja „tanulmányait” a csallóközi emberről. Milyennek ismertük meg a csallóközi embert Bereck korábbi elbeszéléseiből? Az író egyik hőse mondja: „ismerem a csallóközi embert, meggyőződtem róla, hogy elég gyorsan belenyugszik a látszólag megváltoztathatat- lanba” (Visszajátszott történet). A kötet egészének eszmei mondanivalója aztán abban a hitvallásban csomósodik össze, hogy a csallóközi ember belenyugvása nem puszta lemondás, hanem az élet, a természet dialektikájának ismeretén, az ösztönös megértésen nyugvó türelem (Türelem). Hivatása, küldetése van az embernek a földön, még akkor is, ha csak egy egyszerű csallóközi földműves (A magányos jegenye).

A Vereség írásaiban azonban mintha változást észlelnénk: a belenyugvás, a türelem helyett mintha a kudarc, a vereség érzése uralná a hősök lelkivilágát. Tulajdonképpen már az egyes írások címei is ezt sugallják. Figyeljük csak meg: Haszontalanok, Eldöntetlen évek, Vereség, Az öregember napja, Egyforma esték csöndje, Elégtétel, Tudósítás egy ország elvesztéséről, Monstera deliclosa. Csak két írás — a Pásztorórák és A szellem szolgálatában — címe semleges, de az elsőben is tulajdonképpen vereségről, kudarcról van szó.

Felmerülhet a kérdés, hogy ezek a vereségérzéssel töltött írások milyen kapcsolatban vannak az irodalomnak azzal a vonulatával, melyet a menekülés, a lemondás, az álom kulcsszavakkal jellemezhetnénk. Bereck novelláinak hangulatváltását véleményem szerint az író életkorának a változása és a megváltozott kor, a hetvenes évek válságjelenségei váltották ki, határozzák meg. Tehát szó sem lehet divathullámnak való behódo- lásról. Már csak azért sem, mert Bereck hőseinek a problémái mindig reálisak, ha egyéniek, belsők, lélektaniak is. Bereck hősei többnyire passzívak ugyan, de nem menekülnek el a sors elől, nem mondanak le az élet lehetőségeiről és nem élnek álomvilágban. Még Turek őrvezető Mihályországa is lélektani kényszerként születik meg és valóssá válva funkcionál mások számára is.

Nézzük tehát egy kicsit részletesebben, hogyan és milyen történeteket, jellemeket tár elénk Bereck József a Vereség tíz írásában. A hogyan szempontjából a zsáner meghatározására, az elbeszélés módjára és az idő jellegére összpontosítunk csupán.