Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - KRITIKA - Mészáros László: „Tanulmányok” a csallóközi ember természetrajzához
Az elbeszélés és a novella meghatározása irodalomelméletileg még nyitott kérdés. Mi lényegesnek tartjuk a megkülönböztetést olyan értelemben, hogy az elbeszélés alapja a történet és a regény felé hajlik, niíg a üoVella alapja a helyzet, s műfajilag a dráma felé inklinál. „A novella: tangens. Egyetlen érintkező pontra sűrített egész. A novella a sűrítés művészete. A lényegre redukáltság neheze”, írta Fábry Zoltán (Harmad- virágzás ]. Az igényesség műfajának tartalmi és formai követelményeit, összetevőit a következőkben foglalhatnánk össze: a jó novellában az író a szituáció súlypontját kitapintva a lényeg megragadására törekszik, s azután ítéletet mond; teszi ezt olyan formában, hogy egyszerűsít, tárgyilagos — s az írás lezárható. Bereck József kötetében nincs elbeszélés. Egyébként már az Öregem, az utolsó is inkább nagynovella volt, mint kisregény. Ez azt jelzi, hogy Bereck igazi doménuma a kisepika. S a regény helyett talán a dráma felé sodródik majd a közeljövőben. A Vereség tiz írása közül azonban — véleményünk szerint — csak öt felel meg a novella imént vázolt meghatározásának (Vereség, Egyforma esték csöndje, Pásztorórák, Elégtétel, Tudósítás egy ország elvesztéséről!. A töhbi írás vázlat csupán, jellemrajz, életkép. Talán a karcolat fogalommal jelölhetnénk őket. Némelyikük közel áll ugyan a novellához, de hiányzik belőle a mindent lezáró ítélet-pont. Ilyenek például a Haszontalanok vagy a Monstera deliciosa című írások. Az elsőben például elég lett volna a csonkakezű fiú egyetlen mondata, szava, gesztusa, de a fiú reakciójának a minőségéről már nem tudósít bennünket az író. A tapasztalt olvasó természetesen képes lezárni a történetet, s talán pontosan az író által elképzelt értelemben, de a novellát csak az teszi kerekké, ha nem hiányzik belőle az író ítélete sem. Amellyel aztán az olvasó vagy egyetért, vagy nem, de ezzel már szükségképpen egy más, magasabb szinten foglalkozik a történettel. Már nem a megfelelő befejezést keresi, hanem értelmezi az író által előadottat. Bereck írásaiban a múlt idejű leíró elbeszélő mód dominál, s az idő jellegét tekintve- ehhez logikusan kapcsolódik a folyamatos múlt idő (melyet csak itt-ott törnek meg kisebb-nagyobb emlékciklusok). Ezenkívül két írásban alkalmazta az író az én-formát, egyben pedig az egyes szám második személyűt. Ez az írás az Elégtétel, s itt a modern elbeszélő mód valóságos telitalálat. Először is rendkívül filmszerűvé teszi a történetet, mintha csak az új hullám zaklatott mozgású kézi kamerája hozná elénk a kocsmát és az embereket. Másodszor pedig telitalálat azért, mert a már-már szenvtelen nézőnek hitt mesélőről kiderül, hogy nagyon is belekeveredett a körülötte zajló eseményekbe. Az én-formában megírt novellák közül hasonlóan kitűnő megoldás a mesélő megválasztása a Pásztorórákban. Érdekesen, jelentőségtől telítve feszül egymásnak a két öreg és a kis pikoló figurája, valamint az öregek némasága, szűkszavúsága és a fiú sodró iramú, argós beszédmódja. S az utolsó mondatok — a gyanú — mintha csak egy Simenon-féle lélektani-bűnügyi novellává váltaná át a mókásan indult történetet. A filmszerűség nemcsak az egyes novellák szerkezetében figyelhető meg, hanem a láttató előadásmódban is. A Haszontalanokban ezt nyíltan fel is tárja az író: „A fiú egyszerre látja magát az útról: a ló ritmusosan emelkedő és süllyedő nyakára hajolva, a bíbicek magasságából: tajtékos éket verve a víz feszes lapjába, csonka keze törött kardként villog a levegőben ...” Most pedig nézzük meg, milyen is a csallóközi ember Bereck írásaiban. A makro és mikro értelemben vett helyszínt, a hősök mivoltát, foglalkozását, valamint a konfliktusok jellegét vesszük szemügyre. A Vihar előtt elbeszélései alapján tulajdonképpen azért nevezhettük a Csallóköz, írójának Bereck Józsefet, mert minden írásának a terét és hátterét a Csallóköz alkotta. Néha szinte térképészeti pontossággal, máskor a háttér koordinátáiként. Például A hazatérő című történet Afrikát is megjárt hőse visszatér szülőfalujába: a történet ez a visszatérés, Afrika emlékké zsugorodik benne. A Valahol a második emeleten nemzetközi hírnevet szerzett filmszínésze pedig Moszkvában is a saját csallóközi falujával, saját korábbi énjével találkozik. így van ez a Vereség írásaiban is: a makrovilágot mindig a Csallóköz jelenti. Egyetlen apró kivétel a sajátos szerkezetű Eldöntetlen évek című írás két epizódja. A Tudósítás egy ország elvesztéséről című novellában nincs, ugyan pontosan meghatározva a helyszín, de akár a komáromi kaszárnyában is leját
