Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül

emlékezéseit „Együtt a forradalomban” és „Együtt a száműzetésben” címmel, az első könyvet ismertettem az Irodalmi Szemle 1968/6. számában).

Akinek birtokában van a könyv szép vászonkötéses, fényképekkel bőven illusztrált angol kiadása, némi csalódással veszi kezébe a magyar fűzött kiadványt; a könyvszerető ember szívesen áldoz néhány koronával többet a tartósabb kivitelért.

A magyar fordítás szövege körülbelül 90—95 százalékban azonos az angol szöveggel. Főleg az 5. fejezetből maradtak ki olyan részletek, amelyek inkább az angol olvasóközönséget érdekelték. Elmaradt A.J.P. Taylor bevezetője, ehelyett Károlyi Mihályné írt hosszabb előszót. Az egyes fejezetek beosztása ugyanaz maradt, mint az angol szövegben. Ezek a változtatások nem érintik a könyv lényegét, mert az olvasóközönség érdeklődését kielégítik, a történelmi kutató pedig hozzáférhet az angol kiadáshoz is. A fordító az egyes oldalakon csillagos utalást tesz a szerzőnek angol eredetiből átvett jegyzeteire, míg tulajdon, csak a magyar kiadásban található jegyzeteit számozza. A fordító jegyzeteire azért volt szükség, mert Károlyi Mihálynak az emigrációban nem álltak rendelkezésére olyan források és adatok, amelyekhez csak budapesti könyvtárakban és levéltárakban lehetett hozzáférni.

Károlyi Mihály az első részben a Károlyi családról emlékezik, majd a politikai pályafutásának kezdeteiről ír, aztán amikor útjáról és rövid ideig tartó franciaországi internálásáról számol be. Igen fontos közlése, hogy ő soha sem adott a franciáknak olyan nyilatkozatot, hogy szabadonbocsátása esetén nem fog a franciák ellen harcolni.1

Károlyi az emlékirat második részében az első világháború alatti élményeiről számol be. Ekkor köt házasságot gróf Andrássy Gyula mostohalányával, amely házasságából két leány- és egy fiúgyermeke született. A háború alatt kilép a Függetlenségi Pártból és annak hozzá csatlakozó képviselőivel megalapítja a Függetlenségi és 48-as Károlyipártot, amely a mielőbbi békekötés mellett foglal állást, ha kell a Németországgal való szakítás útján is. Szövetséget köt a parlamentben nem képviselt szociáldemokratákkal, akiknek viszont nagy tömegszervezete van, valamint a polgári radikálisokkal. A német hírszerző szolgálat Konsten őrnagy útján figyelteti az antantbarátnak tekintett grófot. A nem egészen tisztességes eszközökkel dolgozó német kémőrnagy azonban lejáratja magát. A békehangulat főleg Oroszország és Románia legyőzése után erősödik meg, ámde a háborúra nem Bresztlitovszk és Cotroceni tett pontot, hanem a balkáni és az olasz front közismert eseményei. A prágai, zágrábi, bécsi és budapesti forradalmak hatására az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlott, a magyar forradalom pedig Károlyi Mihályt emelte a miniszterelnöki székbe.

A harmadik részben van szó Károlyi kormányalakításáról, a belgrádi fegyeverszünetl (helyesebben: katonai) egyezményről, a köztársaság kikiáltásáról, a földreformról, a hatalomátadás legendájáról és a Károlyi család életéről a proletárdiktatúra napjaiban. Hogy a székely hadosztálynál tett látogatásáról miért nem ír (az angol szövegben nincs róla szó, csak a szatmári beszéd szövegének fényképét közlik), annak okát nem tudjuk, de Károlyiné megemlékezett róla saját emlékirataiban. Más, innen hiányzó részletek pedig Károlyi Mihály „Az új Magyarországért” című könyvében találhatók, ez a könyv az „Egy egész világ ellen” félbemaradt és csonka folytatása. Nem írja meg, hogy ki hamisította rá aláírását az 1919. márciusi 21-i kiáltványra. Az aláírásra különben sem volt szükség, mert Károlyi a Forradalmi Kormányzótanács felszólítására amúgy is leköszönt volna.

A negyedik részben Károlyi Mihály emigrációs éveiről számol be. Ez az időszak 1919. július 5-től 1946. május 8-ig tartott. Károlyi megérezte, hogy az északi területeknek a békekonferencia egyoldalú döntésére történt önkéntes föladása a proletárdiktatúra végét jelenti, amely után csak fehér terror következhetik. Tanácsait Kun Béla nem fogadta meg. Nem volt tehát értelme, hogy a várható összeomlás zűrzavarában életét kockáztassa, hiszen mementóul állott előtte gróf Tisza István sorsa, akinek a gyilkosait még az ő kormánya, sőt a proletárdiktatúra alatt is keresték. Több, mint negyedévszázadig tartó viharos élet állt előtte, egy sor országban keresett és talált magának ideiglenes lakhelyet, a második világháborút pedig Nagy-Britanniában éli át. Ott, ahol jugoszláviai tartózkodásáról szól, hasztalan keressük állásfoglalását a baranyai anne- xionista-szeparatista mozgalomról. Felesége azonban egy alkalommal nyilatkozott erről.2 Károlyi a második világháború idején részt akar venni szovjet fogságban levő magyar hadifoglyokból szervezendő antifasiszta hadsereg megalakításában, Rákosi Mátyás azonban nem válaszolt levelére.