Irodalmi Szemle, 1978

1978/5 - FIGYELŐ - ( bodnár, gágyor, mészáros l.): Tollhegyen

Az ötödik rész a hazatérést, a párizsi magyar követségen töltött időt és a második emigrációt tárgyalja. A csehszlovákiai vonatkozások kapcsán annyit, hogy Károlyi nyilván nem olvasta Beneš háromkötetes, magyarul is megjelent emlékiratait, különben a róla szóló részleteket másképpen fogalmazta volna meg. Otthon rehabilitálják, a vagyonelkobzást az ő esetében hatálytalanítják, illetve meghagyják neki a megengedhető maximumot. Egyetem-utcai palotáját visszaajándékozza a köznek, itt van most a Petőfi Irodalmi Múzeum. Elvállalja a párizsi követség vezetését, itt értesül a Mind- szenty- és Rajk pörről. Azzal, hogy Mindszenty ellen pört indítottak, egyetért, de rosz- szalja az eljárás lefolytatásának módját, a Rajk László elleni pört pedig alaptalannak tartja. Amikor tiltakozó szavát nem veszik figyelembe, szakít Rákosiékkal, és másodszor is emigrációba távozik. Emlékiratainak Végszavában a szocializmust nem tagadja meg, de nem is azonosítja magát a sztálini plitikával. Hangsúlyozza, hogy nem áll elő Kravcsenkóéhoz hasonló leleplezésekkel. Nem is volt rá szükség. Rákosi Mátyás, aki miatt emigrációba kényszerült, éppen Károlyi halála évében megbukott. Károlyi Mihály holttestét 1962-ben hazaszállították és a Kerepesi temetőben, Kossuth mauzóleuma közelében kapott díszsírhelyet, szobrot állítottak neki és róla nevezték el azt az utcát, ahol az egykori palotája áll és amelyben özvegye ma is lakik. (Magvető Könyvkiadó, 1977)

Fogarassy László

JEGYZETEK

1. Fernand Vix alezredes (nem írta y-al a nevét!) azt állította Bárt ha hadügyminiszter előtt, hogy Károlyi Mihály megszegte a franciáknak adott becsületszavát, hogy nem fog ellenük harcolni. (Albert von Bárt ha: Graf Michael Karolyi und die Franzosen. Neues Wiener Journal, 8. Juli 1928, 3. l.j A mendemonda tehát Franciaországban jelentkezett először. Károlyi Mihályné e sorok írójához intézett levelében is cáfolta Vix alezredes állítását.

2. Ketten a száműzetésben: Párizsban. Beszélgetések Károlyi Mihálynéval. Fodor Horn. interjúja (Valóság 1976 május, 62. I.) Károlyiné nyilatkozatából: „Akadtak rosszhiszemű kalandorok is... — Beszélhetnék arról a korábbi puccsszerű vállalkozásról is, melyet a történészek „Baranyai Köztársaság” néven ismernek, de ez messze vezetne. Mindez — áttételesen — megtalálható Károlyi Mihály Párizsban született drámájában, a Ravelszkiben, az emigrációt ábrázoló jelenetben is...”

TOLLHEGYEN

»Áramkör«

„— Sétáljunk egyet — mondta. Verejtékezett. A portán letettük a bőröndöket, az ajándékokat, és nekivágtunk a Szabadság térnek. Nagy csend volt ott.

— Köszönöm — mondta a csendben.

— Nekem? Mit?

— Még évekkel ezelőtt leszoktatott a rumról a cikkeivel.

Kész volt az áramkör. Beszélgetni csak akkor lehet, ha az áramkör kész van.” Törvényt fogalmazott Ruffy Péter A tizenkettedik szék idézett szakaszában. Törvényt, amelyet — ezer vérszegény riport szülőföldjén — szívesen fölerősítenék, ilyeténképpen: Beszélgetni csak akkor szabad, ha az áramkör kész van. Az áramkör ember és ember, vagyis a riporter és a riportalany között, hogy a harmadik ember, az olvasó vagy a hallgató is bekapcsolódhassák ebbe az áramkörös, mondván később: megérte. Fényesen világított, izzott minden szó.

Ennek az emberi áramkörnek, következésképpen: az igényesebb riportnak megalkotásához azonban idő (is) kell.

Sajnos, a csehszlovákiai magyar riporter — tisztelet a kivételnek — siet. Ha