Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - HAGYOMÁNY - Fried István: A másik Jókai

hagyomány

Jókai Mór, a „legnagyobb magyar mesemondó” 1825 februárjában született Komáromban. Születésének 150. évfordulójára emlékezve nemcsak legnépszerűbb klasszikusunkat ünnepeljük, hanem a tájainkról indult írót is, akinek műveiben történelmi múltunk nemegy eeménye tűnik fel, máig érő tanulsággal. Humanizmusa, demokratizmusa aktivizálható hagyomány, szellemi örökségünk része és továbbfejleszthető alkotóeleme. Születésének 150. évfordulóján tisztelettel és megbecsüléssel hódolunk emléke előtt.

Fried István

a másik Jókai

A köztudatban az egyik Jókai él. A kékszemű, ábrándos, jóságos, naiv, hiszékeny mesemondó. Aki glóriával vonta be a reformkor és a szabadságharc hőseit. Aki nem tudott és nem is nagyon akart túljutni „nemesi” korlátain. Aki mindigj?) engedelmes^- kedett a nála erősebb akaratnak. Petőfiének, Laborfalvi Rózáénak, Nyáry Pálénak, Tisza Kálmánénak. Aki — s ezt nem kevésbé hiteles tanú állítja róla, mint maga Mikszáth Kálmán — mindig szerencsés volt, aki sohasem szenvedett igazán. Aki nem tudott teljes szívből haragudni, mert a nagyságot kereste és találta: emberben, természetben, népben, hazában. Aki anekdotáival, kacskaringós meseszövésével, angyal-ördög jellemű szereplőivel a gondolkodó, a mélyebb gyökerű (?], a kor európai irodalmával jobban együttlélegző regényírás elől szippantotta el a levegőt népszerűségével, bájával, humorával, a közönség ízlését kielégítő, olykor hatásvadászó megoldással megelégedő, mára mindenképp elvetendő, legfeljebb az ifjúság bizonyos korosztályai számára alkalmas műveivel.

Ö az egyik Jókai; akinek még tucatnyi bűnt akasztanak nyakába, Gyulai Pál és Péterfy Jenő óta Sarkadi Imréig és mindazokig, akik legfeljebb Jókai életművének egy szeletét, a mutatósabb, a látványosabb felét ismerik. Beszélhetnénk arról, hogy a szomszédos irodalmakban a hasonló magatartású írókat sohasem akarták a nemzeti klasz- szikusok közül kitagadni; hogy Sienkiewicz, Šenoa, Jirásek vagy éppen Kubáni prózájában a lengyel, a horvát, a cseh és a szlovák irodalomtudomány nemegyszer több értéket fedez föl, mint mi a náluk vitathatatlanul szuggesztívabban iró Jókaiéban. Vitatkozhatnánk az elméletgyártókkal: Jókaiban több a megértés, a humánus közeledés a más népek kultúrája, életmódja iránt. Az életmű legjobb darabjai pedig iskolapéldái a romantikus kor romantikus ábrázolásának. Leíró művészete, megelevenítő ereje páratlan; regényeinek jó része ugyan hiperbolikus ábrázolásmódú, de ezzel funkciót, hivatást teljesített. Kibontakoztatta a romantikus prózát. Igaz, akkor, amikor már a Háború és béke megszületett, de Victor Hugóval és a hősidilleket író Tennysonnal is egy időben. Még gyöngébb műveivel is olvasni tanított, olyan ismereteket közölt a magyar