Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Fogarassy László: Aiz augusztusi dráma (1919)
sainak lefegyverzése végett, Győr és Székesfehérvár irányába egy-egy dandárcsoportot indított, éspedig Győr felé Constantiu ezredes különítményét (a 7. vadászezred, a 2. rosiori lovasezred, 3 üteg), Székesfehérvár—Veszprém felé pedig Neagu ezredes különítményét (a 8. vadászezred, a 7. rosiori lovasezred, két üteg). Ezek a csapatok augusztus 13-án elfoglalták Székesfehérvárt, 16-án Veszprémet, 20-án pedig Győrt. Az időközben megakalult és felvonult fehér csapatok (a nemzeti hadsereg részei) ugyan kerülték velük az összetűzést, később azonban mégis összeütközésekre került sor, így Csajágh, Balatonkenese és Aba mellett. A román előnyomulás augusztus 23-án állott meg ezen a Patkányos major (Dunánál) — Győr — Ménfő — Pápateszér — Gyertyánkút — Nemesvámos — Peremarton — Urhida — Dinnyés — Szabolcs — Adony vonalon. Ezt a vonalat tartották a románok 1919. október 4-ig mintegy 6000 emberrel. Ekkor megkezdték a lassú visszavonulást a budai hídfő felé. Budapestet november 12-én kiürítették, november 23-ig visszavonultak a Tisza-vonal mögé. A Tisza keleti partját viszont csak 1920. február 24-én kezdték kiüríteni, és ennek vontatott végrehajtása miatt a Tiszántúl birtokbavétele a nemzeti hadsereg által egész március hónapban folyt.32 Arra a kérdésre, hogy mi lett volna akkor, ha a tanácskormány nem nyúl fegyverhez annak a Tiszántúlnak visszavétele végett, amelyet a békekonferencia meghagyott a Magyar Tanácsköztársaságnak, könnyű válaszolni: néhány héttel tovább tartott volna a proletárdiktatúra, a vörös hadsereg azonban a koncentrált támadás következtében napokon belül, de legkésőbb egy hét alatt kénytelen lett volna kapitulálni. Oroszországban ebben az időben Gyenyikin és Kolcsak csapatainak kedvezett a hadiszerencse, az európai munkásság pedig fásultnak mutatkozott. Segítséget tehát nem lehetett várni sehonnan sem. Talán még arra sem lett volna idő és mód, hogy egy szakszervezeti kormány az exponált népbiztosokat Ausztriába menekítse, sőt az is kérdés, hogy lett volna-e lehetőség egy szakszervezeti, illetve szociáldemokrata kormány megalakítására, amely képes volt a proletárszolidaritás ilyen szép gesztusára. Tény az, hogy a román királyi hadsereg legyőzte a magyar proletárhadsereget, mielőtt a csehszlovák és a szerb-francia csapatok felkészültek volna a beavatkozásra. De így is megmozdultak Pozsonynál, Salgótarjánnál, illetve a Mura mentén. Az új határokon pedig a párizsi kommün, a berlini Spartacus-harcok és a müncheni szovjet tanulságaira eszmélve, megjelentek az első menekülők. (Befejező rész a következő számban.] 32 HIL VKF, 1920 I. a 11905 — 12795. sz. aktákat tartalmazó csomó. Ezt azért is részletesen átnéztem, hogy megállapítsam, hogy a Tiszántúl békés megszállására milyen erőt vettek igénybe. Ezt a szombathelyi hadosztály a szegedi hadosztály segítségével hajtotta végre. Ugyanis Juliernek Stromfeld által bírált haditerve utóbbi szerint csak a Tiszántúl békés megszállására felelt volna meg. Mint látni, békés megszállásra elég volt négy gyalogezred, három üteg, egy lovasezred és némi csendőrség, Julier viszont hat hadosztállyal és három önálló dandárral vonult fel.
