Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - VETÉS - Bereck József: Két mikronovella

Bereck József

barátok

— Keserű ősz volt.

— Nocsak? Ezt komolyan mondod? Az ősz nem lehet keserű. Az ősz' mindig szép. Akár húsz-, akár ötvenéves vagy.

— Az nem jelent semmit. Én is érzek ... Tudok csalódni.

— Szentimentális vagy.

— Fenét! Azért, mert ősszel történt?

A macskakövekre rozsdás falevelek hulltak. Megfagyott a neonfény.

— Csúnya ősz volt...

— Csak neked!

— Azt tudom. Minden este isteni illatokat hoztál magaddal. Az ősz és az ő illatát. Áradozva beszéltél róla. Én mosolyogtam... Keserűen. Hogyan ölelt? Hogyan csókolt? Ügy, mint egykor engem? Elvetted tőlem! De azért barátom vagy . .. Nem, nem baj... Keserű ősz volt.

két fiatal

— Milyen szép pár — mondta egy öreg néni. Ott sétáltak a parkban. Sétáltak, mint a többi szerelmes. A fiú magas, széles vállú, divatosan öltözködik. Minden feltűnési vágy nélkül. A lány szőke és csinos. Sétáltak, lassan, andaiogva.

— Valóban nagyon szép pár — jegyezte meg a presszóban az egyik nyugdíjas törzsvendég. Feketét ittak, és halkan beszélgettek. Már két éve együtt járnak. Főiskolások.

— Isteni srác — irigykedtek a lányok, és a szőke helyébe képzelték magukat.

— Ügyes a kislány — mondták fölényesen a fiú barátai, mintha csak tegnap hagyták volna ott Lollobrigidát.

— Ha minden fiatal ilyen lenne! — mondták elérzékenyülve az idősek.

— Milyen szerények. Milyen udvariasak másokhoz és egymáshoz. Ideális fiatalok.

Hát akkor miért?

A fiú gondolkodik. Ö mindig gondolkodik. Nem szeret beszélni.

S a lány?

— Már régen vége lenne köztünk mindennek, ha el tudnám viselni, hogy holnap már tíz mással is járhatna ...

Érdekes.

Milyen szép pár ...