Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - HAGYOMÁNY - Jaroslava Pašiaková: Gömöri Jenő és a TŰZ
hagyomány Jaroslava Pašiaková Gőmöri Jenő és a Tűz (Részlet egy hosszabb tanulmányból) Gömöri Jenő, az első csehszlovákiai magyar folyóirat szerkesztője Privigyéről származik. Általános iskoláit szintén ott végezte, s négy évig diákja volt a dicső háromszáz éves gimnáziumnak is. 1910-ben húszévesként — mint a tekintélyes pesti Athenaeum kiadó szerkesztője — útjára indítja a Modern Könyvtárt. E sorozattal az volt a célja, hogy a magyar olvasót megismertesse a modern magyar szerzőkkel, valamint a világirodalom jelentős modern alkotásaival, amelyek jónéhánya már elismerést vívott ki magának — Baudelaire, Maeterlinck, Thomas Mann —, de amelyek, „hála“ a magyar könyvkiadás konzervatív gyakorlatának, Magyarországon nagyobbrészt még ismeretlen fogalmak voltak. Gömöri modern könyvtárában kezdődött Karinthy, Krúdy, Füst Milán, Kosztolányi, Kaffka Margit stb. írói karrierje. A külföldi szerzők közül Gömöri edíciója nem kisebb neveket sorakoztatott fel, mint Anatole France, L. N. Tolsztoj, G. B. Shaw, Wedeíkind, Strindberg, Bergson és mások. A Modern Könyvtár kitűzött programja felfedező és felfedeztető volt: „Mindent, ami ma Magyarországon és a világ irodalmában, művészetében s tudományában érték, tekintet nélkül arra, hogy új, avagy régi formában jelentkezik-e, közönségünkkel megismertetni, frissen s változatos és artiszti- kusan elgondolt elrendezéssel, állandóan fenntartani az érintkezést a szellemi élet minden terénumának magyar és külföldi képviselői, elsősorban representative man-jei és a mi közönségünk között és a kapcsokat tudatos irányítással mind szorosabbra fonni, az irodalmi, művészeti és tudományos nevelődés és tökéletesedés útjait egyengetni, egy-egy új, addig ismeretlen szellem értékes termékeit felfedni a közönség előtt: ez íme a M. K. jövendő programja.“ Gömöri Jenő további értékes tetteként könyvelhető el a Tűz című folyóirat megalapítása, amely — minden túlzás nélkül állíthatjuk — teljesítette „Clarté“ feladatát KözépEurópában. 1921 novemberében került erre sor Pozsonyban, a háború utáni ellentmondásos légkörben. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése egyrészt egy új nemzeti kulturális bázis kialakulásához, másrészt pedig a régi évszázados bázis megbénulásához vezetett. A Tűz című folyóirat hosszú előkészítő munka után jelent meg világos, nagyon reális és konstruktív programmal és céllal: hogy a régi, egészen soha meg nem valósított gondolat — a nemzetek közötti jó viszony, barátság — megvalósításának a kultúra és a szó segítségével fóruma, kifejezője legyen. Mindenekelőtt öntudatos békepolitikát hirdető folyóirat volt ez, egymás jobb megismerésének, megértésének a célkitűzésével. S ez a Trianon utáni időkben nem volt éppen jelentéktelen tény. Bizonyítja ezt maga a folyóirat címe is, hiszen nem véletlenül kapta a Tűz elnevezést. Nyilvános tüntető csatlakozást is jelentett a béke gondolatához, a békés kulturális együttműködés elvéhez. Henri Barbusse, a szenvadélyes háboerúellenes Tűz szerzője a folyóiratnak lángoló, szimpatizáló köszöntőt küldött. (Barbusse Tűz című műve abban az időben erősen ható, háborúellenes tiltakozás volt, amelyhez néhány cseh folyóirat is csatlakozott. így például az avantgardisták D-Blokk csoportjának „Signál“ című folyóirata, amelyet E. F. Burian, Frejka, L. Stoll szerkesztett, 1928-ban első évfolyamában közli Barbusse köszöntőjét.) Maga Gömöri az Induló című bevezető cikkében a következőket mondja: „Sorakozót fújunk: de. nem háborúira, nem harc elé, békes- séges és alkotó munka sorakozóját. Az emberi kultúrközösség érzése a legnagyobb és legnemesebb emberi érzések egyike, túl fajokon, nyelveken és határokon, mindig háborúk és forradalmák után kap leglobogóbb lángra a legjobb lelkekben, s bár a tömegek között az ellentétek élessége még fokozottabb, mint an- nakelőtte, a kultúrközösség érzését a mélyen érző és vérrel élő kevesek munkája, lassú folyamattal, de mégis egészséges „ragállyá“
