Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Bárczi István: Hieroglifák, Ki mit tud, Húszévesen
hieroglifák Pöttömnyi srácok bánata bánt, virágok hulló kelyhe. Néha csak rámkiállt valami fene-emlék, zsugorodik egyre a téma, csak a gyerek bömböl az utcasarkon, ha odább mennék, nem történne semmi, de csak hallom pattanásig transzformálva: s fuldokolva nem lehet nevetni, inkább sírni tanult az árva — ösztönös törvények szerint, hát sírok megint. Igen, az én versem egy kicsit pesszimista. Igen, az én témám a szomorú való. Belémbomlik, rág a bánat, s ha összeáll végül verssé a szó. meg se értitek, jaj, hieroglifák. ki mit tud (A gömörpanyiti műkedvelőknek ajánlom) Nézték a televíziót 16 évesek és negyvenesek aztán X mondott valamit „hogy mi lenne ...“ mert hát bál lesz úgyis és műsor kell „Persze megszervezzük" Húsvét volt este hétkor reflektorfények csíkozták az arcokat és a dobogót s a félig-paraszt félig-mester tömeg csudamód nem dobált követ a kulisszákhoz és hozzá simultak József Attilához Aztán twist volt és eliszkolt a vers de valami parányi fény ott ült az arcokon és fényezte a tekintetet s már szinte látom, hogy kinyílik az első verseskötet s a kenyér mellett az asztalon ^ a foszforeszkáló verseket. húszévesen Fiúk csináljatok nekem monstrum-ordításból dobbal-zörejjel egy csöndes falut és otthont albérletből meg internátusi szobából és csináljatok pénz nélkül vacsorát mintha a kertből szednétek a krumplit és a petrezselymet és ha tudtok csináljatok egy pár kezet szemet és üljetek ide és csodálkozzatok húsz évemen fiúk Bárczi István
