Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-15 / 7. szám
IPAROS LAP A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .......................6 K — f Fél évre............................3 K — f Ne gyed évre........................1 K 50 f Megjelenik minden szerdán. Tipikus jellemrajz-g,—j£ mfajzT Főszerkesztő: Dr. Glatz József. Felelős szerkesztő: Polonyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ttákúc*l-**tca '■ifi. «*., ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Olvasóink kétségtelenül emlékezni fognak még a közelmúltban városunkban megfordult' socialdemokrata vezérek egyikére, avagy másikára s igy különösen Klopfsteinra, aki a Csizmadia Sándor stb. társaságában látogatásával ismételten megtisztelte városunk munkásságát külsőleg, hogy boldogulásukat elősegítse, hogy utolsó fillérétől is kifoszsza zsebüket. A népbolonditó nemzetközi szociáldemokrata vezérkar ezen tipikus alakjának jellemrajzát a „Szabadság“ nyomán leadjuk, hadd lássanak a vezérek káros behatása alatt részben még mindég tévelygő munkásaink az eddig leközölt kisebb-nagyobb karikatúrák után egy sikerült képet is az úgynevezett munkás vezérkarról. Ne beszéljünk többet se körmösről, se Jakabról, itt van helyettük a legújabb általános meghatározás: Klopfstein. Pár nap előtt még szürke, bár eléggé hírhedt családi neve az aradi szociáldemokrata párt volt titkárának, ma már fogalom, gyűjtőnév. Klopfstein Ernő mintaképe volt a szociáldemokrata agitátornak, pártvezérnek. Kitünően értette, hogy kell játszani a nyers tömeg bár- dolatlan érzelmeinek húrjain, mint lehet spekulálni e felébresztett szenvedélylyel, első osztályú sztrájkrendezőnek bizonyult és senki sem értett nála jobban az elszéditett munkásság letejelte- tetéséhez. A szociáldemokrata erkölcs a maga valódiságában ennek a vidékre szakadt vezérnek a szereplésében tükröződött. A fővárosban annyian vannak elsők, dicsőek és nagyok, hogy az egyéniség határozott vonalakkal nem tud kidomborulni, az egyesek gonoszsága, piszka, egy zavaros pocsolyatengerbe foly össze. Ám Klopfstein ur, az aradi nagyszerű párt- titkár, elszigetelten állott működési területén. O volt az egyedüli fényesség, hasonló a tengeri rablók világitó tornyához, mely csalóka, hamis fényével a gyanútlan hajósnépet zátonyos révbe csalfa, ahol a védtelenekre — hajrá! — megindul a szabad, [becstelen fosztogatás, ö volt a libánoni büszke cédrus, magasan, büszkén emelkedett ki a szociáldemokrata törpe erdőből s most, hogy derékban ketté tört, — nem vihar, hanem rothadás idézte elő a katasztrófát — maga alá temette a körülötte levő cse- nevész fákat is. Hosszú volna elősorolni az érdemes férfiú, az ünnepelt párttitkár bünlajstromát. Még ha nem is szólunk azokról a károkról, amelyeket a munkásosztálynak az indokolatlan és végeredményében letört sztrájkok rendezése által okozott, ha figyelmen kívül hagyjuk a város társadalmi békéjének meghiúsítására irányuló működését s csupán csak a büntető törvénykönyvbe ütköző gonosztetteit vesszük számon, akkor is két asztalfiókra menő aktacsomagot lapozhatunk végig. Huszonkét rágalmazási ügyben folyik ellene a bünvizsgálat. Jóformán alig van egész Aradon közpályán működő férfi, akit a legképtelenebb vádakkal ne illetett volna, sárba tiporta a magánbecsületet, mocskos tollával behatolt a családi tűzhelyek szentélyébe is. Aki útjába állott hitvány tervei végrehajtásának, azt szabad szájjal mocskolta s néha meghurcolt olyanokat is, akik semmiben sem keresztezték az útját, csupán a vad indulattól vezettetve, mint ahogy a tigris, ha éhségét lecsillapította is, tovább marcangolja ártatlan áldozatait. Ez a vérszomj is egyik jellemzője a szociáldemokrata vezérek természetrajzának. A bünpörökön kivül még tizenhétrendbeli rendőri kihágás miatt van leszámolni valója a titkár urnák a törvénynyel. A szociáldemokraták sajtója nap-nap után vért sírva panaszkodik, hogy a magyar bíróság velük szemben elfogult s minden kis esetben a törvény teljes, betű szerinti szigorát alkalmazza. Az aradi eset fényes bizonysága a bírói pártatlanságnak. Egy
