A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
4. szekció - Infrastruktúra-fejlesztés - 6. Pékné Terlaky Fanni - Papanek László (KDVVIZIG): A Sajó Elemér (Tassi) többfunkciójú vízleeresztő műtárgy megvalósítása
a magyar vízgazdálkodás történetébe nagybetűs ünnepként íródik be és azt példázza, hogy akarattal, együtt gondolkozással és közös cselekedettel céljaink megvalósításhoz jelentős lépést tettünk meg. AZ RSD RÖVID TÖRTÉNETE Az RSD mai formáját, az 1910-1926 évek között végrehajtott folyószabályozási munkálatok következtében nyerte el, melyek indokoltságára leginkább az 1838-as dunai jeges árvíz világított rá. A szabályozások előtt a budapesti Duna-szakasz medre az ellenállóbb, köves, sziklás mederanyag miatt a Várhegytől kezdődően a Gellért-hegy lábáig mintegy 300 méterre összeszűkült, majd hirtelen szinte minden átmenet nélkül 1000-1300 méterre bővült, továbbá két ágra szakadt, a mintegy 60 km hosszú Csepel-szigetet alkotva. A meder kiszélesedése következtében a víz sebessége lecsökkent, a magával hozott hordalékot a folyó lerakta és zátonyokat alkotott. Ez a széles zátonyos szakasz kifejezetten alkalmas helynek bizonyult a másodlagos jégzajlás megállására és torlaszok kialakulására, ahogy azt az 1838-ban levonult dunai árvíz is bebizonyította, amikor is az összes addigi árvizet 2 méterrel meghaladó vízszint alakult ki a Csepel-sziget északi csúcsánál kialakuló jégdugó visszaduzzasztó hatása miatt. Az árvíz hatalmas pusztítását követően Lechner József és az olasz származású Pietro Paleocapa közreműködésével elkészültek az érintett Duna-szakasz korszerű rendezési tervei, melyek megvalósítására csak az 1848-49-es Szabadságharc, a Bach korszak, majd a Kiegyezést követően kerülhetett sor. A mederrendezés végrehajtását, mely során lezárásra került a Csepel-sziget baloldalán lévő ún. soroksári-ág, a budafoki-ág hidraulikai viszonyainak javítása érdekében, az 1870. évi X. Törvénycikk rendelte el. Az ún. Gubacsi-gát a felső torkolattól kb. 3,5 km-re, délre került megépítésre kőszórással és burkolatokkal biztosított földgátként, amelybe a soroksári-ág tápvízzel való ellátása érdekében egy háromnyílású zsilipet építettek. [1] 1. kép: Gubacsi-gát építése [3] 2. kép: Gubacsi-gát háromnyílású zsilipje [2] Az elvégzett szabályozások a soroksári-ág tekintetében nem oldottak meg minden problémát, hiszen az árvizek alulról továbbra is elöntötték az ágat, mely időszakos áradások következtében pangóvizes, mocsaras területek jöttek létre, maláriaveszélyt jelentve az ott élő lakosság számára. A fenti problémák kezelése, valamint a hajózási és öntözési igények kiszolgálása érdekében a soroksári-ág rendezése mellett döntöttek, melyről az 1904. évi XIV. törvénycikk rendelkezik. A Duna-ág teljes leválasztása a Gubacsi-gát elbontásával, valamint az új felső torkolati elzárás - mely ez alkalommal már a torkolatnál, és nem attól 3,5 km-re, délre
