A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
4. szekció - Infrastruktúra-fejlesztés - 6. Pékné Terlaky Fanni - Papanek László (KDVVIZIG): A Sajó Elemér (Tassi) többfunkciójú vízleeresztő műtárgy megvalósítása
került betervezésre - első műtárgyelemének, a Kvassay hajózsilipnek az építési munkálataival kezdődött meg 1910-ben. [1] A torkolati művek az alábbi ütemben valósultak meg: • 1910-14. a Duna 1642+300 fkm szelvényében megépült a Kvassay hajózsilip. • 1924-26. a Kvassay hajózsilip mellett megépült a tápzsilip. • 1926-29. megépültek az alsó torkolati műtárgyak, a Tassi hajózsilip, vízleeresztő zsilip és erőmű. Az üzembe helyezésükre 1930-ban került sor. • 1954-61. a Kvassay hajózsilip és tápzsilip közé megépült a szivattyútelep és erőmű, melyet 1962-ben helyeztek üzembe. Sajnálatos módon az eredeti elképzelés, hogy a két műtárgy egy energetikai rendszert alkosson az 1956-os jeges árvíz pusztítása miatt nem valósulhatott meg. A Duna alsóbb szakaszán kialakult jégtorlaszok visszaduzzasztó hatása miatt Tasson az Osztósziget áteresztőnek bizonyuló altalaján olyan szivárgások indultak meg, amelyek a fővédvonalként funkcionáló vasbeton parapetfal kiborulását, valamint a szomszédos erőmű-, és leeresztő műtárgy épületének elbillenését okozták. 3-5. kép: A tassi parapetfal és erőműépület tönkremenetele [3] [4] Az akkor mért dunai vízállás 1004 cm volt. Illusztrálásul, az eddig mért legnagyobb jégmentes vízállás 908 cm volt, a 2013-as árvíz itteni tetőzésekor. A jeges árvíz következtében a Budapest alatti Duna szakaszon összesen 22 töltésszakadás történt. Az így tönkrement erőmű, a néhány esztendővel később üzembe helyezett Kvassay erőművel már nem tudott egy rendszert alkotni. A kor mérnökei gazdaságossági számítások alapján megvizsgálták mind a vízleeresztő zsilip és erőmű újjáépítésének, mind az épségben maradt hajózsilip vízszintszabályozásra is alkalmassá tételnek gondolatát, melyek alapján végül az utóbbi mellett döntöttek. A döntés megszületéséig a vízleeresztés a felső, majd későbbiekben az alsófőbe lehelyezett betétgerendákon keresztül valósult meg. Az árvíz során elpusztult létesítményeket 1962-ben elbontották, azok környezetét helyreállították, míg a hajózsilip felsőfőjében lévő támkapukat lecserélték egy halhas alakú, kétoldali, gall láncos mozgatású billenőtáblára, mely kialakításából adódóan alkalmas mind a hajózsilipeléshez, mind a vízszintszabályozáshoz szükséges funkciók ellátásra. A több mint 90 éves hajózsilip a mai napig az alsó torkolat vízszintszabályozó műtárgya, mely e többletfunkció kiszolgálására eredetileg nem lett tervezve. A többletfunkció, valamint a tervezési élettartam (100 év) lejáratának közelsége és a ténylegesen detektált szerkezeti amortizáció okán egyre inkább felértékelődött az igény a műtárgy tehermentesítésére, valamint rövidtávon szükséges teljes felújítására.
