A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Mohácsiné Simon Gabriella (ÉDUVIZIG): Pöstyén fürdő régen és ma
PÖSTYÉN FÜRDŐ RÉGEN ÉS MA MOHÁCSINÉ SIMON GABRIELLA Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Pöstyén a történeti Magyarország északi területén, a Felvidéken helyezkedik el (ma Szlovákia). Régi magyar fürdőhely, amely gyógyvizével világhírre tett szert. A fürdő a Vág folyó két ága által körbeölelt szigeten van és a feltörő természetes termál forrásokra települt. A Vág völgye az Északnyugati-Kárpátok homokkő vonulata és a külső kristályos vonulata között húzódik. A nyugati oldalon húzódó Fehér-Kárpátok homokkő feküjén mezozoós mészkő települt. A triász mészkő törésvonalak mentén lesüllyedt és ez alkotja az alaphegységet a Vág völgyében , illetve a dél felé kiszélesedő medence területen. Pöstyén térségében a triász mészkő felett neogén homokkő, majd agyag rétegek következnek, amelyre konglomerátum települt. A felszínt folyóvízi, kavicsos, homokos üledékek borítják. A térség Ny-DNy és K-ÉK irányú, egymásra közel merőleges törésvonalrendszer által tektonikailag erősen szabdalt. A triász mészkő karsztosodott, repedésrendszere nagy mennyiségű vizet tárol. A termál karsztvíz a vetőkön és hasadékokon keresztül felfelé áramlik a mészkőben és a felette levő neogén vízvezető rétegeken keresztül a Vág által lerakott pleisztocén üledékekbe jut. Ez a kavicsréteg nyílttükrű partiszűrésű víztartó, ezért az idekerülő termálvíz áramlására hatást gyakorol a folyó természetes vízszintingadozása. Kezdetben innen a Vág folyó medrében vagy a folyó kavicsteraszain csak természetes források, vízfakadások formájában lépett a termálvíz a felszínre. Ezeket a forrásokat állítólag már a római légiók is megtalálták, bár a XIX. századi, a fürdő eredetét kutató Tognió semmi bizonyítékot nem talál arra, hogy a rómaiak vagy akár a törökök használták volna fürdésre ezeket a forrásokat. Annyi bizonyos, hogy Könyves Kálmán királyunk idejéből származó írásos emlékek a települést már említik. Az egykori források szerint a régi magyarok nagyon fontosnak tartották testük tisztántartását, ennek köszönhetően a mesterséges fürdők használata az ismert történelmünk legkorábbi időszakában is szokásban volt. (Bíborban született Konstantin is említést tesz bőrmedencés magyar fürdőkádról. ) A mesterséges fürdők használatát szélesebb körben Magyarországon a bencés papok terjesztették el, akik betegápolással foglalkoztak. A haldoklók lelki üdvéért fürdőalapítványokat tettek, megteremtették az ún. engesztelő fürdők hagyományát. A pöstyéni forrás egyik ágát a mai Banka faluban megszerezték a betegeik számára még az Árpádok korában. Azért ezt, mert a pöstyéni főforrás állítólag a templáriusok birtokán volt. A bencés rend XVIII. századi irataiban említést tesznek arról, hogy ide később fürdőházat is létesítettek. A bankai forrásokat aztán később elmosta a Vág folyó. A Vág mederváltozásai miatt a pöstyéni források helyét is különböző helyen ismertetik a későbbi leírások. A XVI. -XVII. században még a Vág balpartján említik, majd Bél Mátyás a XVIII. században már a jobbparton találta. 1730. körül mintha teljesen eltűntek volna. Torkos Jusztusz János viszont 1843-ban a folyó medrében fedezi fel a bugyborékoló vízfakadásokat. A 13. század közepén az egyház tulajdonából a gróf Cseszneky család birtokába kerül ez a terület, majd a század végétől 1321-ig Csák Máté szerzi meg. Halála után királyi birtok lesz, amit 1348-ban Nagy Lajos király Kont Miklós magiszternek adományoz szolgálataiért. A Kont család kihalása után visszaszáll a királyra. II. Lajos királytól pedig a 16. század elején a Thurzókhoz kerül. Részletes ismertetést a pöstyéni termál forrásokról először Wernher György sárosi kormányzó ad 1549-ben német nyelven, illetve 1551-ben latin nyelven megjelent, a 1
