A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Horváth István (Duna Múzeum): Erre beszéljen Kajlinger uram! – A főváros vízellátása a századfordulón

Részlet a káposztásmegyeri vízmű építési területéről 1900 k. Forrás: Duna Múzeum, Történeti Képgyűjtemény Az építkezések alatt a lakosság gyakran tapasztalhatta, hogy a szolgáltatott víz minősége nem kifogástalan, szennyezett, büdös vízről szólnak a korabeli híradások. Tanulmányunk címében szereplő, a vízmű igazgatóját megcélzó felszólítás is egy ilyen, 1898-ból származó tudósításból való: „...A budaiak napról-napra konstatálják, hogy a víz, amelyet nem épen mérsékelt magasságú adóból csináltatott drága vízvezeték szolgáltat, egyáltalán nem olyan tiszta, mintha élvezetre volna szánva. Kajlinger Mihály, a vízvezeték igazgatója ellenben napról-napra leczáfolja a panaszt: neki nyolcz ellenőre jár-kel naponta, mindenütt vizsgálják a vizet és mindenütt jónak találják, ő pedig megbízik az ő ellenőreinek a jelentéseiben, annál is inkább, mert sört iszik. E fölött volt a disputa ma délelőtt is a tanács ülésében, ahol a panaszos közönség nézeteit Halmos János polgármester képviselte Kajlinger Mihállyal szemben. A polgármester már-már kapitulált a vízvezetéki igazgató argumentumai előtt, mikor bekopogtatott Emmer Kornél, köztörvényhatósági bizottsági tag és egy palaczk frissen eresztett budai vízvezetéki víznek nevezett higított sarat tett a tanács asztalára. - Erre beszéljen Kajlinger uram! - Kajlinger Mihály megköszönte a felszólítást és beszélt, hogy igenis a budai három függőleges kút vize nagyon jó és hogy itt-ott zavaros, annak nem lehet más oka, minthogy a víznyomás a csövekben néhol lerakódott iszapot kavarja föl és hordja be a házakba. (Ez, úgy látszik, igaz is, mert amióta Budán szűrött vizet isznak, azóta a szabad Dunában kevesebb az iszap...)”.

13 Az idézett írás mellett számos újságban olvashatunk a fővárosi vízhiányról vagy a víz minőségéről. E cikkek természetes céltáblája a vízmű igazgatója, Kajlinger Mihály volt, mindenki tőle várta a helyzet megoldását, itt-ott javaslatok is megfogalmazódtak a helyzet megoldására. Dr. Oláh Gyula az Országos Hírlap hasábjain például egy régi tervet elevenített fel azzal, hogy kettős vízvezeték kiépítését javasolta. E megoldás már Wein János végleges vízműre vonatkozó tervezetében is szerepelt, eszerint a természetesen szűrt ivóvízen kívül ipari, mosási, öntözési célra szűretlen, de ülepített dunai vizet is továbbítanának a háztartások számára egy párhuzamos csővezetéken. E – mai szemmel – rendkívül modern elgondolás azonban a kiépítés magas költségei miatt nem valósulhatott meg, pedig Wein mellett többen is ezt a megoldást szorgalmazták, félve attól, hogy a gyorsan szaporodó fővárosi lakosság vízigényét nem lehet kielégíteni a szükséges mértékben pusztán ivóvízzel. Oláh Gyula említett cikkében azért is javasolja a kettős vízvezeték                                                 

13 Országos Hírlap, 1898. július 22. 5