A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. szekció: Szennyvízcsatornázás- és tisztítás - Dr. Solti Dezső - Dr. Megyeri Mária – Dr. Pásztó Péter: Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák új megközelítésben
Szilárd hordozójú rendszerűek - szikkasztás, - öntözés • mezőgazdasági területen, • erdőn, - homok, vagy talajszűrés, - gyors beszivárogtatás, - gyökérzónás tisztítás. Vizes rendszerűek: - csörgedeztetés (overland flow) - szennyvíztisztító tavak, - stabilizációs, - oxidációs, - utótisztító, - úszó- vagy lebegőnövényes szennyvíztisztítás, - természetes vagy mesterségeges nádastó (wetland) Ezek közül nálunk a leggyakrabban a 2.000 – 30.000 LE terhelési tartományú szennyvíztisztítási technológiák közül az öntözés és ezen belül a faültetvény kapott szélesebb teret. 2. Kisterhelésű eleveniszapos rendszerek 2.1. Teljes oxidációs tisztítás Az elmúlt több mint két évtizedben a korábbi számbavétel szerint a 100 m 3 /d és 5.000 m 3 /d tartományban, azaz 800–40.000 LE szennyvízmennyiségnél a teljes oxidációs tisztítás a legszélesebb körben elterjedt technológia volt, mely egyidejűleg az iszapstabilizációt is megoldotta. A kis terhelésű teljes oxidációs szennyvíztisztítási technológia körében hazánkban az alábbi típusok fordulnak elő: - teljes oxidációs egyesített műtárgyas; - teljes oxidációs acéltartályos; - oxidációs árkos; - teljes oxidációs csatornamedencés rendszer; - teljes oxidációs SBR rendszer. 2.2. Teljes oxidációs árkos rendszer A technológia alkalmazására leggyakrabban oxidációs árkos berendezések formájában került sor, ezek a hazai gyakorlat szerint annyiban különböztek az eredetileg Passveer által kidolgozott iker földmedencés berendezésektől, hogy nálunk a földmedencét előre gyártott betonlap burkolattal látták el, és külön utóülepítőt – többnyire Dortmundi medencét – építettek a fázisszétválasztáshoz. A technológia elterjedését segítette, hogy a hazai gyakorlat szerint a legkevésbé igényelt állandó és szakképzett kezelő személyzetet. A felméréseink szerint az oxidációs árkos tisztítás a 90-es években is terjedt, hiszen jó hatásfokkal működő telepeket állítottak üzembe olyan területeken, ahol a 91/271-es EU direktíva szerint a befogadó vízgyűjtője nem számít érzékeny területnek, és ezért a tápanyag eltávolításra a létesítési vízjogi engedélyben előírás nem szerepel. 211
