A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)
3. szekció: Szennyvízcsatornázás- és tisztítás - Dr. Solti Dezső - Dr. Megyeri Mária – Dr. Pásztó Péter: Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák új megközelítésben
Ilyen feltételek mellett a rendszer alkalmazása az elkövetkezendő évtizedben is ajánlható, ha nem is vezető, de mindenképpen számításba vehető technológiaként. Az oxidációs árkos tisztítási technológiában a korábbi gyakorlathoz képest változás várható a levegőbevitel módját tekintve, ugyanis míg mostanáig mechanikus felszíni levegőztetés volt - Kessener kefével vagy Käfig rotor alkalmazásával –, a jövőben légbevivő szerkezetek (Flygt szaniter, Messner panel stb.) elterjedése várható, illetve a vízmozgás biztosítására a rotorok helyett propeller keverők beépítésére van szükség. A légbevitel időkapcsolós kialakítása (a keverők egyidejű járatása mellett) lehetőséget teremt arra, hogy a gazdaságosabb oxigén bevitelen túl a nitrifikáció – denitrifikáció is biztosítható legyen. Az oxidációs árkos berendezések, mint ahogy a dombrádi, siklósi és további telepek adatai is mutatják, biokémiai oxigén igényben a 85-90 %-os, míg KOI-ban a 80-90 % közötti hatásfokot tartósan biztosítani tudják. Lényeges kérdés, hogy több technológiai sor esetén célszerű minden technológiai egységnek külön légfúvó berendezést biztosítani, amely 3 technológiai sor esetén is legalább 33 %-os melegtartalékkal kell rendelkezzen, mert korrekt módon a szabályozás másképp nem valósítható meg. Különösen igaz ez akkor, ha a fázisszétválasztásnál az utóülepítőből az iszapeltávolítás a geodéziai adottságok miatt vagy egyéb, a tervező által feltárt okból, mammut szivattyúval történik, ebben az esetben a mammut szivattyú(k) levegőbiztosítását szintén külön berendezésről kell megoldani, de az ezeknél tapasztalt dugulások előfordulása miatt jobb a centrifugál szivattyús eltávolítást alkalmazni. A technológia jellemzője a rendszer relatív rugalmassága, mind hidraulikai, mind szerves terhelés szempontjából. Azonban azt látni kell, hogy a csapadékvizek, illetve a jelentős infiltráció esetenként technológiai gondokat okozhatnak főleg a hőmérséklet, illetve a relatív iszap elegy tartalom csökkenés miatt. Figyelemre méltó megoldás volt az oxidációs árkos tisztítás technológia alkalmazásánál az a mód, mellyel korábban a siklósi telepet kialakították, ott ugyanis részben az anyagiak hiánya, részben a csatornahálózat fokozatos kiépítése és ezért a terhelés lassú növekedés kezelése érdekében, az árkot első ütemben bővített oldó medenceként működtették. (Figyelembe kell természetesen venni, hogy a telep elhelyezése a lakóterület határáról több mint 1.000 méterre volt, és az elhelyezésnél az uralkodó szélirányra is tekintettel voltak.) Feltétlen előnyként kell a telepek alkalmazásánál megemlíteni, hogy túl azon, hogy nem igényel állandó magas színvonalú szakmai felügyeletet, a fajlagos energiaigény nem több mint 0,5–0,6 kWh/m 3 , sőt korszerű légbevitel esetén ez alatt is lehet. Általában az alapfokú műszerezettség elegendő. A technológia hátránya, hogy <12 o C alatti hőmérsékletnél a nitrogéneltávolítás korlátozott. A jelenlegi hazai gyakorlatban még az általában 25 nap feletti iszapkorú stabilizált iszap víztelenítése szikkasztó ágyakon történik, a későbbiekben ezt dekantáló medencével és mobil iszapcentrifuga alkalmazásával célszerű kiváltani, területet biztosítva egyúttal a víztelenített iszap komposztálására illetve átmeneti tárolására. 212
