Hidrológiai tájékoztató, 2013
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Szlávik Lajos - Kaján Imre: Emlékezés az 1838. évi pest-budai jeges árvízre a 175. évfordulón
5. kép. Árvíz a Színház téren nagyobb területek kerültek víz alá. A tartós áztatás miatt a külvárosok főleg vályogból épült házai kezdtek összedőlni. A padlásra és a háztetőkre menekültek segélykiáltása hallatszott mindenünnen. A bekövetkezett tragédia megmutatta, hogy Pest város vezetői nem mérték fel jól a helyzetet és nem tettek meg minden szükséges intézkedést a vész kezdetének óráiban sem. A tanács nem készült fel és utólag sem szervezte meg a külvárosi mentést. Az egyre inkább eluralkodó kapkodás és fejetlenség láttán József nádor március 14.-én gr. Lónyay Jánost árvízi királyi biztossá nevezte ki, feladatául tűzve ki a szerencsétlenül jártak kimentésének megszervezését, elhelyezését, a város élelmiszer ellátását. Az árvíz sújtott Pesten egyetlen pékműhely tudta folytatni működését. A József-napi vásárt betiltották, az idegeneket hazautasították, az állatokat kihajtották a városból, kijelölték a menhelyeket. Pest és Buda városának a nádor rögtönítélő jogot adott, hogy megfékezhessék az elhagyott házak kifosztását. A mentésben „hajós népek” (révészek, halászok, vízimolnárok stb.), polgárok, katonák és főurak vettek részt. Legendás Wesselényi Miklós (az „árvízi hajós”) helytállása, aki a vész legszörnyűbb napjaiban alig pár órát aludt, végig csónakban volt. A kétségbeesésnek voltak azonban vámszedői is: sokan busás fizetség mellett hajlottak a rimánkodókat szárazra vinni. Március 15.-én estére már olyan magasra emelkedett a víz, hogy a csepel-szigetcsúcsi jégtorlasz két oldalán már kb. 3 méteres vízszintkülönbség volt. Az éjjel 11-kor 29 láb 4 hüvelyk 9 vonással (mai vízmérceállás szerint 929 cm-rel) tetőző árvíz az eddig észlelt legnagyobb vizet (1775) 165 cm-rel haladta meg. A roppant víznyomás végre kimozdította helyéből a csepel-szigeti hatalmas jégtorlaszt, s így 16.-án már megkezdődött az apadás, majd március 18.-án Pest-Budán visszatért medrébe a Duna. A gyors pest-budai apadásnak azonban nagy ára volt: a hatalmas jégtömeg a Budafoki-Dunaágban újra meg újra elakadt, a víz pedig oldalirányban tört utat magának, elöntve Albertfalvát, Tétényi, Érdet, a teljes Csepel-szige- tet és a Duna bal parti síkságának mélyfekvésű területeit. Az árvíz a Duna-völgyben roppant károkat okozott. Volt olyan falu (pl. Albertfalva), ahol egy ház sem maradt, a károk legnagyobb részét (anyagiakban és emberéletben egyaránt) mégis a virágzásnak indult főváros, Pest szenvedte el: az árvíz által közvetlenül kioltott 153 emberéletből 151 (későbbi hivatalos források szerint 122) itt veszett el (Budán egy sem!) és az anyagi kár több mint 70%-a is Pest városáé volt. Összesen 2882 ház dőlt össze (Pesten 2281, Buda külvárosaiban 204, Óbudán 397), nagyon megrongálódott további 1363. A legnagyobb károkat Pest három külvárosa szenvedte el: a Terézvárosban az épületek 59%-a, a Józsefvárosban 71%-a, a Ferencvárosban pedig 83%-a pusztult el. A józsefvárosi Stáció (ma Baross) utcában egy ház sem maradt lábon, máshol pedig a romoktól azt sem lehetett tudni, merre vezet az út. 6. kép. Vörös márvány árvíztábla Budapesten, az V. Váci utca 47. alatt A nagy árvíz emlékét a pest-budai lakosok szerte a városban árvíztáblákkal örökítették meg: a márványból faragott kezek kinyújtott mutatóujja az ottani legnagyobb vízállást jelzi. De nem csak ezt! Hisszük, korabeli elődeink büszkék voltak arra, hogy a fejlődése teljében elpusztult város helyére új, szebb várost emeltek. Büszkék voltak újjászületésükre, megújuló képességükre és az árvíztáblák üzenetével ezt akarták ránk, utódaikra hagyományozni (6. kép). Dr. Szlávik Lajos - Kaján Imre 7
