Hidrológiai tájékoztató, 2013
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Szlávik Lajos - Kaján Imre: Emlékezés az 1838. évi pest-budai jeges árvízre a 175. évfordulón
Emlékezés az 1838. évi pest-budai jeges árvízre a 175. évfordulón* 175 évvel ezelőtt, 1838 márciusában a főváros történetének legnagyobb természeti katasztrófája zajlott le. Cikkünkben ennek a rendkívüli eseménynek a lefolyására és következményeire emlékezünk. A XVIII. század utolsó harmadától Pest-Buda erőteljes fejődésnek indult. Gyorsan nőtt a lakosság száma: 1804-től 1838-ig Budán csaknem másfélszeresére, Pesten két és félszeresére, és elérte a százezret. Emeletes házakat, szállodákat, palotákat építettek a pesti Belvárosban; pompás középületeket emeltek, a Városházát, a Pesti megyeházat, a kereskedelmi csarnokot, a Vigadót - Pest kezdte megközelíteni az európai nagyvárosok színvonalát. A gyorsan fejlődő városoknak (főként Pestnek) a természetes állapotú, rendezetlen Duna egyre több gondot okozott. Az 1775. évi - addigi legnagyobb - jeges árvíz már figyelmeztető jel volt. 1775. február 15-17. között a Duna elárasztotta és összedöntötte Pest és Buda lakóházainak felét (611 házat). A 764 cm-es tetőző magasságot elért árviz nyomán kezdett hozzá Pest vezetése - a mai Lehel tértől a Soroksári útig húzódó - árvízvédelmi töltés megépítéséhez. Ezzel a város vezetése Pest árvízvédelmét megoldottnak tekintette. Pedig a veszély nem múlt el. Az 1824-től készített Duna Mappáción dolgozó mérnökök tudták, hogy a folyó szabályozatlan volta bármikor hatalmas árvíz előidézője, kiváltó oka lehet. A jeges árvíz veszélyeire a pestbudai állóhíd tervei hívták fel a figyelmet. A szakértők állásfoglalása egyértelmű volt: nem a hídpillérek, hanem a Pest-Buda alatti rendezetlen, zátonyos Duna-sza- kasz ad okot félelemre. Az 1837-38-as tél igen hideg és csapadékos volt. Pest-Buda utcáit január-februárban többször is hóviharok tették járhatatlanná, már december közepén erős jégzajlás kezdődött, a hónap végén beállt a Duna. A Ko- paszi- és a Nyúlfutási-zátonyokra ráült a jég és néhány nap alatt olyan jégtorlasz képződött, hogy 1838. január 6.-án a víz elöntötte Buda alacsonyabban fekvő utcáit, míg a Duna csak egy hét múlva tért vissza medrébe. Az időközben egyre kegyetlenebb hideg és az ezt kísérő havazás a torlaszokat tovább erősítette, olyannyira, hogy a Csepel-sziget csúcsán kialakult jégtömb hozzáfagyott a mederhez. Vásárhelyi Pál február 29.-én felmérte és lerajzolta torlaszt (7. kép) és a helyzetet aggasztónak ítélte. Az „Atheneum” március 4.-i számában cikksorozatot kezdett A budapesti állóhíd tárgyában címmel és abban megjósolta a minden addigit meghaladó árvíz bekövetkezését. A riasztó vízszintemelkedés láttán megelőző intézkedéseket hoztak: Budán, ahol nem voltak védőgátak, elrendelték az alacsonyabban fekvő házak földszintjének kiürítését és a szobák aládúcolását; Pesten megerősítették az 1775. évi árviz után emelt védtöltést. Március 5.-én Budán ismét kilépett medréből a Duna, és elöntötte a Rácvárost, Vízivárost, Országutat, Újlakot és Óbudát. A víz március 11-12.-én olyan magasra emelkedett, hogy Buda elöntött részein már a házak emeleti ablakaiig ért, és elkezdődött az épületek összeomlása. Pest lakói eközben - bár sokan kijártak a Duna-partra megcsodálni a hatalmas jégtáblákat és szömyűködni az egyre emelkedő vízen - élték megszokott életüket (2. kép). A tehetősebbek színházba jártak, az újságok Pest tavaszköszöntő ünnepéről, a közelgő József-napi vásárról írtak. 1. kép. A Csepel-szigeti jégtorlaszról 1838. február 29.-én Vásárhelyi Pál által készített felvétel 2. kép. Hátborzongató rajz az 1838. évi dunai áradásról: összetorlódott jégtáblák a Gellérthegy lábánál * A Budapest Főváros Önkormányzata és a Magyar Mérnöki Kamara szervezésében 2013. március 21.-én az Új Városháza dísztermében elhangzott előadás kivonata. 5
