Hidrológiai tájékoztató, 2013
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 150 éve jelent meg Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című műve első kötete
trachitképlethez tartozik s ennek legrégibb tagja.” A Cserhátban is gyakori a bazalt. A Nagyszál dachsteini mész- és neogén homokkőből áll. Nevezetes a Tarnócz közelében talált a palócok által gyertyánkőnek nevezett megkövesült fa. A Börzsöny magvát zöldkő és trachit teszi. Megemlíti a börzsönyi arany és ezüstbányákat, melyekben a ritka tellurt is találták. „E bányák a zöldkőképletben voltak, most egészen elhagyatvák.” A Mátra hegylánczolatában sok helyen a neogénhez tartozó barnakőszéntelepek vannak. Vili. A Magas-Tátra hegylánczolata a Kárpátok le- gérdekesb s legmagasabb része három főtagra oszlik: 1. A Nyugati előhegység vagy a liptói Magúra a Síp, a Chocs és a Proszeki hegycsoporttal; 2. A Középső Magas hegység a Liptói havasokkal, a tulajdonképi Magas-Tát- rával; 3. A szepesi Magúra és Pienini hegységekkel és 4. a Magas-Tátrát környező lapályokkal. Akár turista idegenvezetésnek megfelelő kimerítő alapossággal és részletezéssel leírja az egyes hegységek, illetve hegységrészek földrajzi tudnivalóit. A Magas-Tátra hegylánczolata főtömegét gránit és mészkő alkotja. „A legmagasabb gerinczeken és csúcsokon a gránit s néhol gnájsz mutatkozik.” A hegységhez csatlakozó medenczéket eoczén homokkövek, nummulitos mészkövek és árvízi képletek; másodkori mészkövek és dolomitok töltik ki. „A Magas-Tátra két oldalán számos ásványos forrás fakad, melyek részint hővizek, melyekhez /pl. F. [Felső] Ruszbach/ mésztuff- lerakódások csatlakoznak. „A patakok mellékein láptőzeg találtatik.” IX. A Poprád és Hernád-Tarcza közötti hegycsoportokat 1. A Lőcse-Lublói hegycsoport és a Branyiszko hegység képviseli. A Lőcse-Lublói hegycsoportban az agyagpalával és márgával váltakozó eoczén homokkő uralkodik, s agyaggal van fedve. A mésztuff különösen Szepesváralja kömyén foglal nagy területet. „A Branyiszkoi hegység magvát jegöczös kőzetek, nevezetesen réteges gnájsz és helyenként gránit teszik.” A hegységben triaszféle mésképlet, eoczén homokkő és konglomerátum mutatkozik. Az eoczén homokkő barnaszén fészkei vájatásra nem érdemesek. A Branyiszko tövén néhány ásványos forrás fakad. Alii. Fejezet A Kárpátok éjszakkeleti részével foglalkozik. I. Az Éjszakkeleti Határlánczolat másnéven Kárpáti vagy Magyar-Erdőshegység keretében 1. A Mincsol, Jávor és Csergő hegységek, 2. A Sárosi Magúra vagyis Kőhegység s a Zboró-Varannói hegycsoport, 3. A Zempléni határhegység vagyis Sztropko-Szinnai hegycsoportok, 4. Az Unghi határhegység vagy Ravka csoport, 5. A Ruski-Put és Polonina hegységek, 6. a Latorcza és Nagy-Ág közötti hegycsoportok és 7. A Mármarosi Ha- vasok-ról értekezik. Az utóbbiban a/ A Nagyág és Tisza közötti, b/ A Tisza és a Vizsó közötti és c/ A Galicziai és Bukovinai hegycsoportokat különíti el. A terület uralkodó kőzete a kréta-képződményekhez tartozó kárpáti homokkő, amely rendesen márgákkal váltakozik. „Sok helyen a homokkő kvarczos és őskő- zetű konglomeráttá változik.” A Mármarosi Havasokban a homokkő mellett a jegöczös palák is nagy kiterje- désűek. A Mármarosi kősóképlet /Suhatag, Rhónaszék, Szla- tina/, aránylag csekély megszorításokkal mint folytonos tömeg fordul elő. „A bányák vizeiben több mint 200.000 mázsa só van feloldva, de e sós vizből nem termelnek sót, hanem folyóvizekbe vezetik.” A mésztuff lerakódások a ma is működő források terményei. A források tiszta konyhasós, sós égvényes [alkáliás], sós égvényes jódos és sós kénes összetételűek. Megemlíti az ún. mármarosi gyémántot, vagyis dragomi- tot, amely a homokkő képlethez tartozik. II. A Simonka és Vihorlát-Gutin hegylánczolatok tagjai 1.A Simonka hegység vagy Eperjes-Tokaji hegycsoportok, 2. A Vihorlát-Gutin hegylánczolat, melyhez a/ A Vihorlát hegység, b/ A Polyána-Szinyák hegycsoport, c/ A Borló és Gyíl hegycsoportok, d/ A Beregszászi hegység, e/ A Nagyszőllősi hegycsoport és ál Az Avas és Gu- tin hegycsoportok. „A hegység magvát a szürke trachit teszi, néhány helyen a zöldkő-trachit merül fel. Ezekhez azután a rhyolith képletek s a járulékos üledékkőzetek csatlakoznak.” Megemlíti a Sóvár és a környék sótelepeit és sósforrásait. Az egykori hőforrások a „környező kőzetekből kovasavval vegyülvén nemcsak a kitódult kőzeteket sokféleképpen átváltoztatják, de lerakodásaik által új képleteket is hoztak létre.” A híres nemes opál szintén az Eperjes-Tokaji trachit hegység terménye.” Az Avas neogén képletei jelentős barnaszén-telepeket tartalmaznak, melyeket a szaruköves képletekben vaskövek kísérik. A Gu- tin hegység földtani szerkezetét a Körmöcz- és Sel- meczbányai hegycsoportokéhoz hasonlítja. „Benne már sokkal dúsabb arany- és ezüst fekvetek vannak, mint az Avas hegységben Turcz, Nagy-Tama stb. környékén. Az ottani bányászat főhelyei: Nagybánya, Kapnikbánya, Felsőbánya és Láposbánya.” * * * Hunfalvy János által leírtak rendkívül olvasmányosan és módszeresen, a korabeli ismereteket, a legfontosabb irodalmi adatok figyelembe vételével kiválóan rendszerezve, a lehetőség szerint minden részletre kiterjedően eredményesen szemléltetik a magyar birodalom tennészeti viszonyait. A könyv a jelen kutatói számára is figyelembe vehető tanulságos helyi érdekességeket tartalmaz. Dr. Vitális György 11
