Hidrológiai tájékoztató, 2013
EMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: 150 éve jelent meg Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című műve első kötete
vállalkozhatott, mint Bogdánfy Ödön. Ő nemcsak tanulmányozta a hidrológia határterületeit érintő legfőbb tudományszakokat, hanem maradandót is alkotott szinte mindegyikükben. A meteorológia terén elég, ha a Tudományos Akadémián is bemutatott „Ombrometriai tanulmányok a magyar korona területén” c. értekezését (1897) és Andorkóv&X közösen szerkesztett csapadékíró műszerét említem, noha elévülhetetlen érdemei vannak a hazai csapadék-észlelő hálózat tervszerű kifejlesztésében is, és éppen nem jelentéktelen a Balaton vidék csapadék- viszonyairól készült, német nyelven is kiadott műve, továbbá Berget .fi földgömb és a légkör fizikája” c. kötetének magyar fordítása sem (1909). A földtant Magyarország részletes, magyarázatos hidrológiai térképével ajándékozta meg, amely vízáteresztő képességük szerint különbözteti meg felszíni kőzeteinket, de sajnos csak kézi- rati példányban van meg a Vízrajzi Intézet gyűjteményében, és csak erősen kicsinyítve jelent meg. Mérnöki vonatkozásban az árvíz mennyiségek kiszámítására szolgáló, már emlitett táblázata épp úgy úttörő, mint a Tisza tavaszi árvizeinek előrejelzésére vonatkozó, sajnos a gyakorlatban nem hasznosított kitűnő tanulmánya, amelyet ugyancsak bemutattak az Akadémián. Nem maradhat említés nélkül Girardon kiváló, a folyóvíz mechanikájába és a medrek életébe mélyen bevilágító .fi folyók kisvízi szabályozása” c. művének magyarra való átültetése sem. Végül a földrajz hazánk első, komoly és részletes adatokra támaszkodó oknyomozó vízrajzát köszöni neki. Méltán nevezhetjük hát Bogdánfyt a magyar hidrológia atyjának. És mint előrelátó atyának gondja volt rá, hogy a víztan fiatal palántájának jövőbeli sorsát is jól elrendezze. Ezért lett egyik szervezője és programalkotója Szakosztályunknak, amelynek — jellemző szerénységgel - csupán titkári tisztét vállalta, és csak később lett elnöke. Ráillik a horáciuszi mondás: ..Ércnél maradandóbb emléket állítottam magamnak!” Mi, ennek az emléknek örökösei és őrtállói, gyújtsuk hát lángra kegyelettel az elismerő emlékezés lobogó lángját. * Bogdánfy művei jórészt ma sem veszítettek időszerűségükből, mégsem hívhatjuk fel a szakmai közvélemény figyelmét rájuk. A vízügy hazai szakterületének ma már nincsen sem önálló kutató intézete, sem önálló könyvtára. Szakismereteink felhalmozott tárházait, könyv- és irattárainkat, adattárainkat vagy elvonták a közhasználatból, vagy megsemmisülés előtt állnak. Dr. Vágás István 150 éve jelent meg Hunfalvy János: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című műve első kötete Hunfalvy János (1820-1888) a könyv megjelenésekor az MTA levelező, s a Magyar Természettudományi Társulat rendes tagja „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című művét a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készítette. A mű első kötete Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdásznál Pesten 1863-ban jelent meg. A mű korabeli bírálatát Sztoczek József az MTA rendes és Szabó József levelező tagja végezte. A „Hazánk ismerete fejlődésének vázlata” című bevezető részben összefoglalja a Magyarország földrajzára vonatkozó számos szerző, mint pl. Beudant, Marsigli, Bél, Born, Fichtel, Townson, Kitaibel, Lipszky, Korabinszky, Görög, Karacs, Fényes, Kubinyi, Frivaldszky, Kovács és Szabó által közzétett munkálatokat. A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása I. részében „A magyar birodalom földterületének alakzata, vagyis kiterjedési, hegyrajzi, földtani és vízrajzi vi- szonyai”-t foglalja össze. Az I. Szakasz „A magyar birodalom földirati fekvése, nagysága és vízszintes tagosulata” a települések, illetve helynevek betűrendes közlésével megadja azok földrajzi hosszúságát és szélességét, valamint a meghatározó - uralkodóan Lipszky - nevét. Ezt követően az egyes helységek, illetve pontok távolságát a budai délkörtől és a függőlegestől, azaz szélességi körtől égtájak szerint bécsi ölekben közli. „A magyar birodalom kiterjedése” bemutatása során több szerző számításait is ismerteti, de Lipszky méréseit veszi figyelembe. E szerint az egész magyar birodalom 5853,3763 négyzetmérföld kiterjedésű. „A magyar birodalom alakja és határai” jellemzésekor megállapítja, hogy „A magyar birodalom egy tagban terjed el, és alakja szabálytalan.”, míg „természeti viszonyaiban világosan kifejezett jellemmel bíró, földirati egyedség; határai tehát, kevés kivétellel természetesek, azaz hegygerinczek és folyók által jelölvék.” A II. Szakasz „A magyar birodalom függőleges vagyis magassági tagosulata” I. Fejezete Általános áttekintete szerint „A magyar birodalom egy nagy medencze, melyet a közbenső hegysorok a szoros értelemben vett Magyarországban két egyenlőtlen részre osztanak, a melyhez K. felé keskeny öblök által az erdélyi medencze csatlakozik. „A Duna a magyar medenczét elsőben Ny-ról K-e, azután, úgy mint a Tisza, D-re szeldeli.” A Kárpátok a Vág és Tarcza- Hemád völgyei között érik el legnagyobb kifej lődésöket. Jellemzi a folyók elhelyezkedését, megadja a magyar medencék, a fővölgyek és a nagy síkságok, majd az egyes tájegységek lábakban kifejezett tengerszín feletti magasságát. Ismerteti a korábbi szerzők: így Humboldt, Kitaibel, Bél és Beudant a hegyek, illetve hegycsoportok szerinti országleírását. Megemlíti Rochel, Pettko és Wimmer az előbbieket kiegészítő megjegyzéseit. 9
