Hidrológiai tájékoztató, 2012

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Pulay Eszter-Péntek Csilla: Budapest vízellátása a városfejlődés tükrében

• A Lemna produkció tápanyagláncmenti anyag-energiaforgalmat gátolta. • Az eutrofizálódás minősége eltérő eltérő vízminőségváltozásokat eredményezett • A vizsgálatok alapján a biológiai vízminőséget az elsődleges és másodlagos termelési értékekkel jól lehet jellemezni. • A Lemna gibba L. tömegprodukciója - zárt állománya - nem javítja, sőt rontja a vízminőséget. • Az eutrofizáció minősége ; - pleusztonikus, planktonikus, bentikus - különböző mértékig hat a biológiai vízminőségre. IRODALOM Kádár G.-Ponyi J. (1982): A Lemna gibba L. hatása a hipertrófikus tavak másodlagos termelésére. XXIV. Tihanyi Hidrobiológus Napok Ponyi J. - Kádár G. (1991): Pécsi utótisztító tavak anyag, és energiaforgalmának vázlata. MHT Limnológiai Szakosztály Budapest. Kádár G. (1994): A critical rewiew on wastewater purification by duckweed IHE De//? p. 1-28. Budapest vízellátása a városfejlődés tükrében PULAY ESZTER - PÉNTEK CSILLA ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C Bevezetés Budapest vízellátása a város fejlődésével folyamatosan változott, a közművek kialakítására olyan körülmények voltak hatással, mint a technológiai fejlődés és a haváriák. Jelenleg a vízellátás a Duna partiszűrésű vízkészletén alapul, de érdemes felmérni az alternatív vízbázisokban rejlő potenciált, illetve kihasználásuk lehetőségét is. A jelenlegi helyzet kialakulásához vezető út felderítése mellett tanulmányunkban az ellátást fenyegető esetleges veszélyforrásokat is fel kívántuk tárni. Módszerek A kutatás retrospektív jellegéből adódóan főként folyóiratok cikkeire, levéltári anyagokra, történeti források leírásaira, valamint archív térképek adataira hagyatkoztunk. A jelenlegi állapotot hálózati térképek és kataszteri adatok, illetve a helyszínek terepi tanulmányozása nyomán ismertük meg. Forrásvízi ellátás Budapest területén az első, kiépített vízellátó hálózattal és csatornákkal rendelkező város a római kori Aquincum volt. A várostól északra 5 km-re elhelyezkedő (ma Római fürdő - Erdei strand területén található) források vizét használták (Berza 1993). Ez az ókori rendszer azonban elpusztult, nem tekinthető a mai hálózat elődjének (Berza 1993, Gerevich 1980). A forrásvízi ellátás másik példája a Budai Vár számára a középkorban kialakított rendszer. Mátyás király udvarába a közlekedő edények elvén működő vezetéken juttatták be a Svábhegy forrásainak vizét (Hajnal 2003, Sarló 1940). Amikor ez a vízmennyiség már nem bizonyult elegendőnek, nyers Duna-vizet termelő taposómalmos rendszerekkel egészítették ki a termelést (Hajnal 2003, Károlyi és Tolnai 2008). A pesti oldalon nem volt lehetséges ez a megoldás, ott szamár vontatta lajtos kocsikon szállították a Dunavizet a fogyasztókhoz (Berza 1993). A vízhálózat fejlődése A nyers folyóvíz fertőzéseket, járványokat teijesztett, 183 l-ben Budapesten felütötte fejét a kolera (Berza 1993). Ennek hatására 1868-ban felépült az első, ideiglenes, parti szűrésű pesti vízmű a Flottillenplatzon, a mai Parlament északi szárnya helyén, mely már tiszta vizet szolgáltatott (Hajdú 1968, Berza 1993). Ettől számítjuk Budapest intézményes vízellátásának kezdetét, és a Fővárosi Vízművek történetét. A továbbiakban is parti szűrésű kutak építésével növelték a termelést (Károlyi és Tolnai 2008). A víztermelés helye tekintetében két nagy egységet különíthetünk el, az északi- valamint a déli vízbázist (vizmuvek.hu). Az északi bázis a Duna Budapest fölötti szakasza mellett helyezkedik el, a Szentendrei-szigeten, valamint a folyó jobb és bal partján, illetve a Margit-szigeten. Erről a területről származik az összes ivóvíz 70 %-a, ami különleges tisztítást a mai napig sem igényel, a hálózatbajuttatás előtt csupán fertőtlenítik. A déli bázis a Duna Budapest alatti szakaszán a Csepel-sziget, Ráckeve és Szigetszentmiklós közötti területen található, a fennmaradó 30 %-ot termelik ki innen. A halásztelki és a ráckevei kutak vas- és mangántalanítását két vízkezelő mű végzi Ráckevén, illetve Csepelen (vizmuvek.hu). A rendszerek kiépítése nem a város fejlődésével arányosan történt, hanem mindig a kialakuló, tarthatatlanul rossz körülmények orvoslásának érdekében szakaszosan, kampányszerűen. Átfogó tervek emiatt gyakorlatilag nem voltak, illetve nem jutottak érvényre. Ennek következményei még a mai rendszerre is kihatnak. Ellátásbiztonság A kitermelt víz minőségét monitorozzák és szükség esetén kezelik. Fontos tényező még, hogy 2010-ben a 963 ezer m

3/d termelési kapacitásnak csúcsidőben is csak 67,3 %át használjuk ki, vagyis hatalmas készletek állnak a lakosság rendelkezésére (Fővárosi Vízművek Zrt. 2010). E megoldásokon kívül számottevőek a főváros felszín alatti vízkészletei. A karsztvizek, felszín alatti vízkészletek ivóvízellátásban történő hasznosításával már 1889-ben foglalkozott Tschebull Antal bányamérnök, később Vitális Sándor és Molnár Dénes, a vízművek egykori igazgatója is (Vigh 1940, Vitális 1937). Kutatásunkban azt mértük fel, hogy a felszín alatti vízkészletekből havária esetén a lakosság milyen arányú ellátása lenne lehetséges - a normál üzemű termelési adatok52