Hidrológiai tájékoztató, 2006
A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI - Iványosi Szabó András: Beszámoló "A Kiskunsági Nemzeti Park elmúlt 30 éve a földtan tükrében" című rendezvényről
Beszámoló ,A Kiskunsági Nemzeti Park elmúlt 30 éve a földtan tükrében" című rendezvényről A Kiskunsági Nemzeti Park 2005-ben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Másodikként életre hívott nemzeti parkunk hű tükörképe a Duna-Tisza közi táji és értékbeli sokszínűségének. A vidék tudományos feltárásában serénykedők nem alap nélkül tartják legváltozatosabb síkvidéki nemzeti parkunknak. Ebből a fölismerésből eredeztethető, hogy a KNP Igazgatóság alapítása óta a többi alföldi nemzeti parknál nagyobb figyelmet szentelt a földtudományi értékek feltárására, bemutatására. Mindmostanáig szakmai alapvetésünk volt „természet harmadik országának" (és ezt a régi - szép fogalmat most kiterjesztő értelemben használjuk) egyenrangú kezelése a növények és az állatok „országaival". És ez a megközelítés volt az alapja az abiogén természeti elemekre fókuszáló szakmai egyesületekkel való szoros kapcsolattartásnak is. Nem véletlen hát, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat 2006. nyarán ünnepi előadóülést és területbejárást szervezett az immár emberöltőnyi életutat maga mögött tudó KNP-ban. A két napos rendezvény 35 szakember érdeklődését keltette fel. Az első napi előadások széles szakmai kitekintéssel foglalkoztak a nemzeti parkkal és tágabb környezetével. Az első tematikus blokk előadói (Tóth József, Mádlné Szőnyi Judit, Simon Szilvia) a Duna-Tisza köze nagytérségi hidrodinamikai folyamatainak modellezésével, illetve annak konkrét, a kiskunsági szikes tóvidékre vonatkoztatott, kísérletekkel alátámasztott adaptálásával foglalkoztak. A második szakmai témacsoportban felszínközeli és felszíni hidrodinamikai, vízkémiai, talajtani, környezettörténeti és vízháztartási kérdéseket tekintettek át az előadók (Molnár Béla, Jenei Mária, Sümegi Pál, Kákonyi Árpád). Az előadóülés harmadik blokkjában újszerű összefüggéseket fölvető gondolatokkal ismerkedhettünk a Duna-Tisza köze vegetációs mintázata és hidrológiai sajátosságai, illetve geofizikai jellemzői összefüggésében (Margóczi Katalin, Aradi Eszter, Busa Fekete Bertalan, Szanyi János, Szalma Elemér, Kiss János). Az előadások sorát Balázs Réka kultúrtörténeti értékeket felvillantó áttekintése zárta a Duna-Tisza közi kunhalmokról. A második napi terepbejáráson három nemzeti parki területegység megtekintésére nyílott mód. A hátsággerincen, Fülöpháza hajdani szikes tavainál szembesülhettek a szakemberek a Duna-Tisza köze nagytérségi szárazodásának természeti értékeket elsilányító következményeivel: a tavak megsemmisülésével, a sziktelenedéssel, a vegetációs kép gyors átalakulásával, az állatvilág elszegényesedésével. A szárazodás hatásai mérsékeltebben észlelhetők a szomszédos buckavidéken, bár a nyílt homokfelszínek stabilitásához képest a buckaközök vegetációs degradációja korántsem lebecsülendő hatás. Itt sor kerülhetett néhány aktuálgeológiai és geomorfológiai jellemző bemutatására is. A terepi program következő állomása, a legkiterjedtebb hazai szikes tóegyüttes már az alföldi Duna-völgy része. A fülöpszállási Kelemen-szék június derekán a legszebb arcát mutatta. Ezt a térséget a regionális vízhiány látszólag alig károsítja. A katonai térképezések összevetése a jelenkori, térinformatikai módszerekre alapozott felmérésekkel azonban igenis a felszíni vizek erőteljes zsugorodását és jelentős ütemű környezeti átalakulását tükrözi. A medencebelső felszínalatti vízáramlási rendszereinek helyi vonatkozásait itt részletezve mutatta be Mádlné Szőnyi Judit és Simon Szilvia. A bejárás utolsó programja az izsáki Kolon-tó volt. Ez a Turjánvidék fontos elemét képező mocsár egy hátságperemű, posztglaciális sorvadt Duna-mederben maradt fönn. Jól megkutatott fejlődéstörténete kivetíthető információkat adhat a hátságperem más szakaszaira is. Ezek az információk kiegészülve a Kolon-tóra vonatkozó historikus érdekességekkel (Györffy György, a történeti földrajz kiemelkedő kutatója szerint a tihanyi apátság alapítólevelének „aqva Colun" birtokneve ezt a területet jelöli) jó lezárását adták a terepbejárásnak. Az egybehangzó vélemények szerint nívós szakmai színvonalú és szellemi izgalmaktól sem mentes két napos programot hangulatos szakestély tette kerekké. Csak remélhetjük, hogy a természetvédelemben jelenleg zajló átalakulási folyamatok nem száműzik a szakmatörténeti emlékek birodalmába ezt az immár hagyományos rendezvényt. Dr. Iványosi Szabó András 65