Hidrológiai tájékoztató, 2006

A 30 ÉVES KISKUNSÁGI NEMZETI PARK JUBILEUMI ELŐADÁSAI - Balázs Réka: A kunhalmok kataszterezésének tapasztalatai a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóság működési területén

A 2002. júniusában lezárult felmérési program során a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 10.000 km

2-es működési területén 65 kunhalom került regisztrálásra, mely kataszter óriási előrelépést jelentett megmentésük érdekében. Azonban az egységes adatlapok hiányos kitöltöttsége pontatlan adatbázist eredményezett. A korábbi felmérések során jelentkező hiányok, hibák kiküszöbölése, egy teljesebb körű kataszter készítésének igénye, valamint az erre vonatkozó kötelezettsége indította el a KNPI munkatársait arra, hogy kunhalom kataszter felülvizsgálatával foglalkozzanak. A felmérés még korántsem ért véget, de közbenső eredményeiről, a felvételezés során jelentkező kérdésekről, problémákról érdemes a következőkben említést tenni. A kunhalom fogalom kérdőjelei Mit is takar az elnevezés? A kunhalom megfogalmazás Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik. Megalkotott kunhalom szava abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halom-kiemelkedéseket a betelepülő kunok hozták létre {Tóth A. 2004). A kunhalom kifejezés mára általánossá vált a köznyelvben, azonban helytállósága vitatható, ha számba vesszük a régészeti feltárások eredményeit. Hazánkban gyakori, de az Erdélyben, Dél- és Kelet-Oroszországban, Közép- és Belső-Ázsiában is nagy számmal előforduló halmok jelentős része nem kapcsolódik az Ázsiából betelepülő kun népcsoporthoz. A régészeti kutatások kiderítették, hogy a halmok nagy része rézkori, korabronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán, honfoglaláskori temetők, Árpádkori templomok, sírok és olykor valóban kun temetkezések nyomait őrzik (Tóth A. 1988). A valóban kunok által épített hazai kunhalmok kataszterét Pálóczi H. A. (1994) állította össze. Ebből kiderül, hogy a halmainknak csak töredéke tekinthető valódi kunhalomnak (Tóth A. 2004.). Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a kunhalom kifejezés pontatlan, szerencsésebb Rómer Flóris 1876-ban megjelent írását követve az egész Kárpát-medencében fellelhető, a legkülönbözőbb típusba sorolható halmokat egyszerűen csak „halmok"-nak nevezni (Tóth A. 2004.), bár ez esetben meg a természetes képződményektől való elhatárolás sikkad el. De nemcsak az elnevezés vitatott, többször az is gondot jelent, hogy milyen geomorfológiai formát soroljunk a kunhalmok közé, és ezt a kérdéskört a Tvt. 23. § (3) bekezdés f) pontja szerinti fogalom meghatározása - „a kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak" - sem könnyíti meg. A régészeti kutatómunkák és feltárások gyakorlatilag megcáfolták azt az elképzelést, miszerint a halmok kizárólag természetes képződmények lennének. Azonban szinte bizonyos, hogy egyes halmok keletkezésében az antropogén hatás mellett - pl. többnyire középszakasz jellegű vízfolyások folyóhátain, parti dűnéin kialakult települések, többek között a teli települések esetében - természetes folyamatoknak is szerepe volt. A fentiek alapján kunhalomnak tekintettünk minden olyan mesterségesen keletkezett, antropogén eredetű, a felszínből kiemelkedő „halomszerű" formaelemet, mely a tájban meghatározó (korától és funkciójától függetlenül sírhalom, kurgán, lakódomb, teli-telep, őrhalom, vagy határhalom), azonban nem minősül természetes geomorfológiai képződménynek, vagy újonnan létrehozott mesterséges dombszerű tájelemnek (meddőhányó, depónia stb.) sem. A vizsgált terület lehatárolása, a kataszterezés számadatai A terület teljes mértékben illeszkedik a KNPI működési területéhez. A felmérési munkálatokat Csongrád megyei területen kezdtük el, tekintettel arra, hogy a megye régészeti feltártsága mintegy 98%-osnak tekinthető. (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szegedi Iroda). A 2002-es kataszter felülvizsgálat során felhasználtuk a harmadik katonai felmérés (1872-1887) során készült térképszelvényeket, a 1:10.000 (1980) méretarányú topográfiai alaptérképet, az l:25.000-es (1987) 1. ábra. Halmok elhelyezkedése a vizsgált mintaterületen (szerk. Balázs R.) 63