Hidrológiai tájékoztató, 2006

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: A Duna és Tisza 2006. tavaszi árhullámai

A Duna és Tisza 2006. tavaszi árhullámai DR. VÁGÁS ISTVÁN A Duna 800 cm-es budapesti vízállásának túllépése rendkí­vülinek számít, mert nem említve a folyó szabályozása előt­ti néhány (történelmi, leginkább jégtorlódásos) árvizet, erre csak néhány esetben volt eddig példa: 1954. július 18-án 805,1965. június 18-án 845,2002. augusztus 19-én 848 cm. Jellegzetes, hogy az említett esetek nyári hónapokban, a leg­utóbbi 50 évben történtek s az első két említett vízszintet a szigetközi, illetve csallóközi töltésszakadások vízkifolyásai legfeljebb csak néhány cm-rel csökkenthették. A Duna nagy nyári árvizeinek magyarázata, hogy azok a kiteijedtebb, vagy hevesebb esőzések mellett és következ­ményeként az Alpok hófedte hegyeiből olvadékvizeket is magukkal hoznak. A 800 cm-t meghaladó budapesti vízál­lásoknak a legutóbbi 50 évben összpontosult előfordulása meggondolásra késztet. Szignifikáns éghajlat-változás kimutatására ugyan még nincs elegendő bizonyítékunk, és az is bizonyos, hogy 1501-ből egybehangzó feljegyzések nyomán vízhozamait is illetően a mostaniaknál nagyobb dunai árhullámról van tudomásunk. Viszont, minden újabb árhullám hidrológiai adatait felhasználhatjuk a víz mennyi­ségében, tér- és időbeli meghatározottságában kialakult árhullámok levonulási törvényszerűségeinek megállapításra. A 2005-2006. telén Közép-Európában és a Kárpátokban lehullott hó zömének elolvadása március második felére maradt. Rövid idő alatt egyszerre kerültek nagy vízmennyisé­gek a külföldi és a hazai folyókba. Bekövetkezett folyóink áradásának igen ritka, sőt tartós egybeesése. A Duna és a Tisza szinte azonos időben hozott nagy vízhozamokat, és ez nemcsak közvetlenül idézett elő maximális vízállásokat ezek­ben a folyókban, hanem - elsősorban a Tisza vízgyűjtőjén ­a fö- és mellékfolyók egymásra duzzasztása révén is. Az 1965. évi árhullám 7 egymásra rakódó rész-árhul­lámból tevődött össze. Az I. fokú védelmi szint feletti idő­tartama Budapesten 33 nap volt, Mohácson 80 napnál több. 1965-ben a Dunával egyidejűleg kisebb-nagyobb mértékben a Dráva, Száva és Tisza is áradt. Az akkori LNV (legnagyobb vízszint) legelőbb a Dráva torkolata felett alakult ki az, onnan haladt a Dunán fokozatosan felfe­lé, míg végül a csallóközi gátszakadás miatt Dunaremetén és Pozsonyban nem is alakult ki 1965-ben LNV. 2002. nyarán a németországi és ausztriai esőzések csapadék-mennyisége ugyan rendkívüli volt, de időtarta­muk viszonylag rövid. Ezért az addigi LNV fölötti szintek csak Budapestig alakulhattak ki, onnan a dunai tetőzések szintje erősen ellapulóvá vált. 2006. márciusának végén és áprilisának elején Ausztri­ában a Dunán két árhullám is kialakult, de ezek a 100%­os vízszinteket általában nem érték el. Közéjük ékelődött a Morva folyó 1000-1200 m 3/s-t hozó, a Vág 1000 m 3/s-nál nagyobb hozamú áradása, amelyek hatásait még a Garam és Ipoly együttesen 500-600 m 3/s-os hozama is fokozta. Ez magyarázza, hogy a Dunakanyar és a Csepel sziget vége között, így Budapesten is LNV-t meghaladó vízszintek ala­kultak ki, majd ez alatt az árhullám tetőzései csak már csak közelítették az LNV szinteket. Különleges, hogy a mért maximális vízhozamok Nagymaros és Mohács között alig 8%-kal csökkentek, tehát az árhullám ellapulása minimális volt. A 8000 m 3/s feletti vízhozamok viszont az LNV-t már el nem ért déli Duna-szakaszon a kialakult vízállásokhoz képest igen magasaknak számítanak. Az országot elhagyva azonban a Duna az 1965-ben ott kialakult LNV szintjei közelében maradt, így áradásával és magas vízállásával annak torkolatában tartósan vissza­duzzaszthatta a Tiszát, amely egyébként is nagy vízmen­nyiségeket kezdett hozni a kárpáti hóolvadások miatt. A Vaskapun létesített vízerőmű duzzasztása által érintett - az Orsova és Újvidék közti - dunai folyószakaszon a Tiszából eltávozó vizek is elősegíthették magára, a Tiszára is visszaható dunai duzzasztás fokozását. A Tisza jelentékenyebb árhullámainak előidézője rend­szerint összetett: a felső folyószakaszokon megjelenő vízhozam-többlet, ezzel egyidejűleg pedig az alsó szaka­szokon a Duna, Maros, vagy Körös vízállásai által okozott visszaduzzasztás. A vízhozam-többlet által elindított árhul­lámok) felülről-lefelé haladó tetőzései és a visszaduzzasztott folyószakasz alulról felfelé haladó tetőzései a duzzasztást okozó hatások előidéző folyóinak helyétől és e hatások bekövetkezésének idejétől függően találkozhatnak. E talál­kozás helyét semleges szelvénynek is nevezhetjük, mert ez nemcsak az árhullám-típus megváltozásának, hanem az árhullám befejeződésének helye is. Az itteni vízállás­tetőzés ugyanis mindig a legkésőbbi a különböző - az e fölötti és ez alatti - tetőzések között. A semleges szelvény helye az elmúlt század tiszai árhul­lámai sorában igen változatos volt. A Tisza anyamedrét elhagyó, 1901 és 2000. közt regisztrált 174 árhullám közül 109 (62,8%) alkalommal alakult ki a Tisza magyarországi szakaszán a semleges szelvény, és ért emiatt véget már ott az árhullám. Ez a legtöbbször Tiszaug és Mindszent közt történt, de még Tiszafürednél is volt példa rá. A déli ország­határon kívüli 65 (37,2%) befejeződés esetén sem érte el Tetőző vízállások (H) és vízhozamok (Q) a Dunán H Q H H cm m 3/s cm cm Év 2006 2006 2002 1965 Komárom 778 ­802 782 Esztergom 766 ­771 737 Nagymaros 709 8826 707 682 Budapest 860 8690 848 845 Dunaújváros 720 8530 716 742 Paks 861 ­859 870 Baja 951 8191 943 976 Mohács 931 8209 925 984 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom