Hidrológiai tájékoztató, 2003

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Góg Imre: A Szent Anna tó és a Mohos tőzegláp

A Szent Anna tó és a Mohos tőzegláp GŐG IMRE A köznyelv a szárazföld nagyobb állóvizeit nevezi tavaknak. A szakirodalom szerint tónak az olyan álló víztömeget nevezi, amely a talajnak a tengerrel közvetlen kapcsolatban nem álló, minden oldalról zárt mélyedés. Keletkezés szerint két nagy csoportra választhatjuk a tavakat: külső és belső erők által kialakított tómedencékre. A külső erők által, a jégtakaró felszínformáló munkájának eredményeképpen keletkeztek. Legtöbb tómedencét a pleisztocén jégkorszakok idején kiterjeszkedő óriási jégtakarók mélyítő munkája alakította ki. A jégtakarók felszínformáló tevékenysége a kőzetminőségtől függött. Ahol puha volt a felszín, mélyedések keletkeztek, ahol kemény, ott lapos, lecsiszolt dombhátak maradtak vissza. A hegységekből leereszkedő jégárak (gleccserek) olykor több száz m mély és sok km hosszú sziklamedencét véstek ki, amelyekben később víz gyűlt össze. Ha a jégár szülőhelyén, a közel kör alakú hógyüjtő medencében elolvadt a jég, tengerszem, más néven kártó keletkezett. Tavak keletkeznek akkor is, amikor hegyomlás, vagy földcsuszamlás duzzasztja fel a folyóvizet. A hegységekből kilépő folyók hordalékkúpja sekély lapályokat rekeszt el, sok esetben. Az erőteljesen kanyargó folyók lefuződő kanyarulataiból is válhatnak tavak. Az Alföldön a szél mélyítő munkája is több esetben alakított ki tó-medencét, melyek később talaj- és csapadékvízzel teltek meg. (A Szabadka melletti Palicsi-tó is túlnyomóan a szél munkájának köszönhetően jött létre.) A savas vizek mészkő-, dolomit- és gipszfelszíneken végzett mállasztó hatása mélyedéseket oldhat ki, amelyekben az összegyülemlő víz karsztos tavakat hoz létre. A tengerek vízcsökkenése, vagy a lapos tengerpartokon épülő turzások (hullámverés vagy viharos jégzajlás) elgátoló hatása miatt kisebb-nagyobb tengeröblök fűződhetnek le és alakíthatnak tóvá. A felszín alatti üregek beszakadásával szintén születhetnek tómedencék. Az emberi tevékenység is számos tómedencét hoz létre, pl. a külszíni bányászat következtében. A hegyvidéki völgyzáró gátak építésével víztározók alakulnak ki. Ritka és egészen különleges az az eset, amikor egy meteorit becsapódása okoz mélyítő hatást, és így alakul ki tó-medence. A belső erők által vetődéssel alakultak ki a Föld legnagyobb, a széthasadt kőzetlemezek távolodásával a legmélyebb tavak. A földkéreg mozgásai egész tengereket zárhatnak el a Világtengerek-től. A Földközi-tengerrel ez már többször is megtörtént a földtörténet során. A földrengés mozgásai vízfolyások völgyeit is elzárhatják, természetes duzzasztógátat emelve. A lávaömlések a hegyomlásokhoz hasonlóan szintén elgátolhatnak vízfolyásokat. Nagyon szépek a vulkáni roncsokban (kalderákban) vagy a tűzhányókráterekben lévő tavak. Gyönyörű példa a székelyföldi Csornád krátertava, a kerekded alakú Szent Anna tó (tengerszem), mely a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Hargita hegység déli részén egy kialudt vulkán kráterében alakult ki. Ez Délkelet Európa egyedüli épen maradt vulkáni eredetű krátertava. Amikor az elmúlt évszázadokban a kíváncsi, kincset kereső ember először merészkedett fel a magas hegyek tavaihoz, tengerszemeknek nevezte el a csodás állóvizeket. A hegyek közötti gyakori szélviharban, amikor meglátta a tavak hullámveréseit, azt hitte, hogy a tavak a mélyben összeköttetésben állnak a tengerekkel, s hogy a tengerek ezekkel a szemekkel néznek a világba. Az 1700-as évek közepén a hegyi tavak és a tengerek összefüggéseinek vizsgálatai természetesen nem igazolták ezeket a hiedelmeket, de a tengerszem elnevezés megmaradt. A történelmi Magyarország területén - a Magas-Tátrában, a Radnai-havasokban, a Retyezátban - több mint száz tengerszem található. A Szent Anna tó alakja óriási festőpalettához vagy jókora körtéhez hasonlít (/. ábra). Minden oldalról meredek kráterfalak veszik körül. A kráterperem 120-350 mre emelkedik a tó fölé. Kiemelkedő csúcsai: Nagy Csornád (1295 m), Kis Csornád (1248 m), Taca (1147 m), Tóbérce 1131 m) és a Kövespatak (1125 m). A Nagy Csornád tetején két kráter működött. A Csornád (A „Csornád" név egy 1349-ből származó adománylevélben szerepel először.) nyugtalan robbanásos vulkán volt, amely sokkal több száraz, forró, szilárd vagy félszilárd terméket röpített ki kürtőiből, mint amennyi folyékony lávaanyagot öntött a felszínre. A lyukacsos könnyű habköveken (horzsakő) kívül - amelyek a környező sekélyvizű tenger lagúnáiba hullottak - néha könnycsepp alakú vulkáni bombákat produkált. Ezek némelyike megőrizte körteformáját, de legtöbbjük félkemény állapotban érkezett a földre, szétlapult és kihűlés közben megrepedezett. 1. ábra. A Csornád tömbszelvénye (Székely A. 1959.) A kráter átmérője 1,5 km. A Szent Anna tó a pleisztocén korban (körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt) keletkezett. Szelvénye szabálytalan tölcsér alakú, amelynek legmélyebb pontja a kráter délkeleti részén található (2. ábra). Nincs forrása és levezető árka, a légköri csapadék táplál55