Hidrológiai tájékoztató, 1995
1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Fejér László: Péchy László élete és munkássága
Péchy László élete és munkássága Neves mérnökeink tevékenysége, pályájuk tanulsága ritkán válik közkinccsé, legtöbbjük osztályrésze a feledés. Ezen a rossz beidegződésen változtatott 1994. november 15-én az az emlékünnepség, melynek keretében a nagyecsedi szivattyútelep falán Péchy László emlékének állíttatott egy domborművű tábla. A táblát dr. Váradi József, a KHVM főosztályvezetője avatta fel. A következőkben Fejér Lászlónak, a Vízügyi Történeti Bizottság elnökének Péchy Lászlói méltató szavait adjuk közre. Ha a magyar reformkor kiváló vízmérnöke és első mérnökakadémikusa Beszédes József* magyar paraszt jellemvonásaként azt emelte ki, hogy „győzős ott, ahol testi erő is kell a nemzetnek, tehát a mezei gazdálkodásban, földásásban és töltésépítésben", akkor a 19. századi magyar nemesség szép jellemvonásaiként a becsület, és a közjóért önként vállalt hűség említhető. E szép jellemvonásokat testesítette meg PÉCHY LÁSZLÓ - az idén 100 esztendeje megalakított Ecsedláp lecsapoló és Szamos bal parti Ármentesító Társulat első igazgató-főmérnöke. Hősünk hét évvel a kiegyezés előtt, - tehát 1860-ban - az akkori Szatmár vármegyei Dobrács-Apátin született. Ha születésének dátumát tekintjük, akkor Ók voltak korosztályával együtt - Nemeskürthy István közismert kategorizálásával élve - a „ kőszívű ember unokái". Fiatal évei a második magyar reformkor időszakára esnek, amikor az ország hatalmas és nem is sikertelen erőfeszítéseket tett az európai felzárkózás irányába. Ez volt az a korszak, amelyben a Tisza-szabályozás évtizedekre munkát adott - egyfelől az egykori ártéri gazdálkodástól elesett, abból immár megélni nem tudó szegény emberek kubikos-seregének, - másfelől teret nyújtott a közjóért munkálkodó magyar mérnököknek. A „mérnök" a 19. század utolsó harmadának irigyelt hőse volt, akit Jókai Mór hallhatatlan prózája is megörökített, s amely foglalkozás számos fiatalra is komoly vonzerőt gyakorolt. Nem volt ez másként Péchy László esetében sem. Szatmárnémeti város rendőrkapitányának tehetséges fia érdeklődésével szintén a műszaki- és természettudományokat tüntette ki. Családi anekdota szerint, amikor a leérettségizett fiatalembert édesanyja azzal állította választás elé: ha diplomát akar szerezni, a költségek előteremtésére el kell adja a fiát illető birtokrészt, Péchy László inkább az örökségről mondott le. Péchy műszaki tanulmányait az akkori Európa egyik leginkább jegyzett intézményében, a zürichi műegyetemen folytatta. Annak, hogy a korabéli magyar fiatalok gyakran választották a bécsi, prágai, vagy a zürichi műegyetemet, egyéb megfontolások mellett az is oka volt, hogy a budapesti műegyetem ezidőtájt válságos évtizedét élte át. A hirtelen megugró műszaki fejlődéssel az egyetem oktatói kara és képzési struktúrája nem tudott lépést tartani. A szakmai körökben érlelődő kritika nyílt kirobbantásában vezérszerepet játszó műegyetemi hallgató, Kvassay Jenő támadásainak köszönhetően az akkori kultuszminiszter, Trefort Ágoston alapvető reformokat vezettetett be a magyar műszaki felsőoktatásban. Péchy László zürichi évei alatt mindebből kimaradt. Nem maradt ki azonban a magyar diákok kinti kulturális önszerveződéséből. A magyar dalárda és zenekar megszervezésében vezető szerepet vállalt. 1882-ben zsebében mérnöki diplomájával visszatérve hazájába mérnöki szolgálatát a gyulai folyammérnöki 1. ábra. Az emlékülés meghívójához mellékelt térkép 6
