Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Juhász Endre: A vízellátás, szennyízelvezetés helyzete és fejlesztése

melioráció hatásának értékelésénél ki kell emelni azt a tényt, hogy a talaj nitrogén-tartalma a száraz, aszályos évek ellenére is növekedett, a nitrogén dinamika kedvező tendenciát mutatott. IRODALOM [1 ] Ballenegger R. és Di Cléria J. (szerk.): Talaj és trágyavizsgálati módszerek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1962. [2] Fekete J.: Öntözött réti- és szikes talajok.sőforgalma, tápanyagtartalma a talajjavítás után. Hidrológiai Közlöny, 63. 1983. 241-248. [3] Fekete J.: Salt circulation of sodic and becoming sodic meadow soils after soil melioration. XIII: Congress of the International Society of Soil Science (13-20 August, 1986). Hamburg, 1986. 1516-1518. [4] Fekete J. és Bajnai L.: A talajjavítás hatásának vizsgálata különböző mértékben szikesedett réti talajokon. In: A melioráció szerepe a termelésfejlesztésben. Kertészeti Egyetem, Budapest, 1985. aug. 14-16. 392-400. [5] Fekete J. és Szalai Gy.: A melioráció hatásának vizsgálata szikes, réti és öntés talajokon. Agrokémiai és Talajtan, Tom. 36-37. 1987-1988. 151-162. [6] Fekete J., Forgóné Nemcsics M. és Szalai Gy.: Meliorációs beavatkozások hatása egyes talajtípusok vízgazdálkodására és sóforgalmára. Öntözési Kutatások 1986-1990. Szarvas, 1991. 93-103. A vízellátás szennyvízelvezetés helyzete és fejlesztése DR. JUHÁSZ ENDRE Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium A társadalmi rendszerben bekövetkezett átalakulás hatásai markáns változtatást követelt az infrastruktúra - ezen belül a vízellátás és a szennyvízelvezetés - szakterületétől is. A tulajdonviszonyokban történt módosulással előtérbe került a piaci hatás, az érdekeltségek fokozott mérvű figyelembevétele, s-a korábbiakhoz képest - lényegesen megváltozott a feladatok megoldása területén az állam szerepvállalása. Mindezek mellett felértékelődött a környezetvédelem szerepe is. Az ivóvíz beszerzés teljes volumenének közel 10%-a felszíni vizekből, 90%-a pedig felszínalatti rétegekből származik. Ez utóbbi legnagyobb hányadát (43%) a vízfolyások mellé telepített partiszűrésű kutakból, valamint a rétegvizekből (37%) nyerik. Figyelemre méltó és fontos a ma még jó minőségi mutatókkal rendelkező karsztvíz (7%) és a szennyezettsége miatt egyre kevésbé hasznosítható talajvíz (3%) is. Itt célszerű rámutatni, hogy az ország rendelkezésre álló ivóvízkészlete 8,0 millió m

3/dre becsült. Ebből a partiszűrés 4,0 millió m

3/d, a rétegvizek 3,0 millió m

3/d-t, a karsztvíz pedig 1,0 millió m

3/d kerekített értékű mennyiségeket képvisel. Magyarország jelenleg nyilvántartott 3116 települése közül kb. 2730 rendelkezik közüzemi ivóvíz ellátással, mely az ország jelenlegi 10,325 millió lakos 93,5%-át (9,65 millió fő) érinti. A bekötött lakások aránya ugyanekkor a teljes lakásállománynak (3,92 millió db) csupán 77%-a, mely alapján komfortosának tekinthető ellátást mindössze 7,93 millió fő élvez. A megyék közül.- a mennyiségi ellátást tekintve - élen jár Bács, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Vas, míg jelentősebb az elmaradás Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplém, Nógrád és Zala megyékben. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a szennyvízelvezetés tekintetében. A csatornázott területen élő népesség száma bár 5,3 millió fő (51%), azonban a bekötött lakások aránya csak 43,5% (4,5 millió fő), s ez az ivóvízzel ellátott lakásokhoz viszonyítva kevéssel haladja meg annak felét (57%). Az előzőkhöz hasonlóan előnytelen helyzet alakult ki mind a kiszolgáltatott víz minősége, mind az összegyűjtött szennyvíz és a szennyvíztisztítás, nemkülönben a szennyvíziszap elhelyezése területén is. A közcsatornán összegyűjtött éves átlagra vetített kb 2,9 millió m

3/d szennyvízmennyiség mellett a rendelkezésre álló tisztítókapacitás csupán 1,50 millió m

3/d (53%), a biológiai lépcsőre mindössze 33% (1,05 millió) kerül, míg az un. III. tisztítási fokozat (foszfor eltávolítás) aránya 1,5% (45 ezer m

3/d). A fenti szennyvízmennyiség gyakorlatilag 380 településről jut 332 különböző nagyságú kapacitással rendelkező tisztítótelepre, míg további 140 csatornahálózattal rendelkező helységből tisztítatlanul folyik a szennyvíz valamely befogadóba, mely koncentráltan közvetlenül vagy közvetve - potenciális szennyezési veszélyforrás az adott térség ivóvízbázisaira. A közcsatornával el nem látott területeken mintegy 1,0 millió házi kisberendezés működik, melyből a szennyvíz szikkasztás után a talajba kerül. Becsléssel ezeknek legfeljebb csupán 30-35%-a tekinthető szakszerűen kiképzettnek, melyhez rendelten mintegy 1,0-1,1 millió azoknak a lakosoknak száma, akiknek szennyvízelvezetési megoldása statisztikailag 10%-kal javítja az ellátás színvonalára utaló un. „közműollót". Az ivóvízbázisok védelmének kérdése rendkívül szorosan összefügg a szennyvízelvezetési feladatokkal, annál is inkább, mivel az országban jelenleg több mint 2000 aktívan működő (közüzemi, ipari, mezőgazdasági, öntözési) víznyerő helye (vízbázis) közül 430 tekinthető sérülékenynek, mivel ezek nem vagy csak részben rendelkeznek természetes földtani védettséggel. A korábban kialakított célprogram 60 vízbázis védelmét irányozta elő, mely közül nagyságát is tekintve 6 db-ot kiemelten kell kezelni, (pl. Szentendre sziget, Csepel sziget stb.) A vízellátás egyik alap feladata tehát a jóminőségű ivóvíz előteremtése. Mindannyiunk előtt egyértelműen ismeretes, hogy a kiszolgáltatott ivóvíz élelmiszer minőségű kritériumának folyamatos biztosítása rendkívül költséges. Milyen változást eredményezett az önkormányzati törvény? Az országgyűlés a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatban elfogadott 1990. évi LXV. sz. törvénye részletesen foglalkozik az ivóvízellátás sürgősen megoldható feladataival. Az ellátott települések vízműveinek üzemeltetésén, illetve fenntartásán túlmenően tehát az önkormányzatok felelősségkörébe kerül: - a közműves ivóvízellátásban eddig nem részesült lakosságnak a szolgáltatásba történő bevonása; - a nem megfelelő minőségű vizet szolgáltató vízműnél a vízminőség javítása; - mindazon települések, ahol közüzemi ellátás nem valósítható meg, az un. „zacskós" vagy egyéb ismert módon történő ivóvíz szállítás biztosítása. 1994-re - a legutóbbi fejlesztési koncepcióban rögzítettekhez képest mintegy 3-4 évvel korábban - be kell fejezni a hazai ivóvízellátás fejlesztését. Feltétlenül tudomásul kell venni azonban, hogy a meglévő településszerkezet és egyébb adottságok ismeretében vezetékes közüzemi ivóvízellátás legfeljebb 2820-2850 településen építhető ki, azaz több mint 250 „aprófalvas" településünket „egyedi" megoldással lehet csak jóminőségű ivóvízzel ellátni. Ez a probléma leginkább Borsod-AbaújZemplén és Baranya megyét érinti. Az 1992. év II. negyedében végzett felmérések szerint a céltámogatások hatására a 3116 településből mindössze csupán 22 olyan önkormányzat található, amely anyagi hiány vagy egyéb 30