Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Góg Imre: A Palicsi-tó

a Dél-Tiszántúlon és a Duna-Tisza közi hátságon időszerű, az utóbbi térségben különösen a talajvízszín tendenciózus süllyedése miatt. Napjainkban - az indokolt területi fejlesztés mellett - a meglevő öntözőrendszerek rekonstrukciója és jobb kihasználása, a víz- és energiatakarékos berendezések elterjedése, továbbá a célirányosabb agronómiai-piaci tervezés szolgálhatja legjobban az öntözés ügyét. A vízrendezés és más meliorációs beavatkozások a talajtermékenység fokozásának fontos eszközei az Alföldön, s nélkülözhetetlen előfeltételei az öntözés bevezetésének. Az elmúlt mintegy másfél évtized nagyszabású vízrendezési-meliorációs munkálatainak hatékonysága egy elkövetkező nedves periódusban derül ki, s a további fejlesztés szükségességéről és mértékéről akkor lehet majd megalapozott véleményt alkotni. A vízelvezető hálózatok jó állapotban való fenntartása folyamatos feladat. E hálózatok öntözési célú igénybevétele, ázaz kettős hasznosítása, költségkímélő megoldás, de csak akkor ajánlható, ha az ebből eredő hátrányos következmények minimálisak, illetve elháríthatók. Az ipar vízigényei az Alföldön jóval kisebbek, mint az ország más tájain, a vízminőségi követelmények azonban szigorúbbak, az élelmiszeripar uralkodó jellege miatt. A vízgazdálkodás feladata, hogy az iparfejlesztést a megfelelő víz rendelkezésre bocsájtásával lehetővé tegye, de az is, hogy az iparfejlesztésből eredő vízszennyezéseknek elejét vegye. Az Alföld közlekedési hálózatának fejlesztésekor - a közúti s a vasúti szállítás mellett - a vízi szállítás lehetőségeit is mérlegelni kell, mert bizonyos áruk szállítása így gazdaságosabb, a környezetkárosító hatások pedig mérsékeltebbek. A belvízi hajózás föllendítésénél a Duna és a Tisza mellett a Tisza mellékfolyói és a nagy csatornák is szóbajöhetnek. Az Alföld gazdag hévízkészletének energetikai célú felhasználása terén még vannak kihasználatlan lehetőségek, de a kitermelést - a rétegenergia megőrzése és a környezeti károk elkerülése érdekében - a használt hévizek visszasajtolásával kell összekapcsolni. Mind a társadalmi, mind a termelési szféra szempontjából kiemelkedő jelentőségű az Alföld múlt században végrehajtott ármentesítése. Ez tette lehetővé a mai települési és közlekedési hálózat létrejöttét, a korszerű mezőgazdaság kifejlődését. Az árvízvédelmi rendszerek fenntartása, védképességük megőrzése, illetve bizonyos szakaszokon annak növelése, napjainkban is elsőrangú érdek, különös tekintettel a legmagasabb árvízszintek emelkedő jellegére. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az Alföld vízgazdálkodási feladatait az ökológiai és az ökonómiai szempontok együttes mérlegelésével ajánlatos kijelölni, s a különböző szakterületen dolgozók együttes vállvetésével végrehajtani. Ilyen többszempontú megközelítéssel készült nemrégiben „A Tisza Csongrád megyei szakaszának védelme és hasznosítása" című koncepció, melyet a megye önkormányzati testülete megvitatott, s a feladatok összehangolása céljából más Tisza-menti megyéknek is megküldött. A Palicsi-tó GÓG IMRE A Magyar Hidrológiai Társaság tanulmányútjai során, a déli országhatár elhagyása után többször megálltunk rövid időre a Palicsi-tó mellett. Akkor nem került sor arra, hogy erről a tóról írjak, mert az utak sok-sok élményt hoztak. Most, hogy nem utazunk, adódik lehetőség erről az egykor kedvelt kiránduló- és fürdőhelyről írni, mely kihalt egy időre, de most újra nagy lehetőséget és szép jövőt ígér mind az idegenforgalom, mind a fürdőzők számára. Ha Szegedről az E-5-ös nemzetközi úton a Vajdaság felé utazunk, a határ után nem messze - még Szabadka előtt - Palics községhez érünk (1. ábra). Az úton már távolról szembetűnik a községben lévő, 1912-ben épült víztorony (1. kép). Ez a torony Palics fürdőhely jelképe. A Palicsi-tó a főút bal oldalának közelében helyezkedik el. Ez a tó a Bácska legnagyobb tava. A tó környékének domborzata sík, de tőle északnyugatra a szél a homokot buckákba rendezte. A bácskai lösztábla, az északra elterülő homokháttal ezen a vidéken találkozik. A múlt században megindult nagyméretű erdő- és gyümölcsös telepítés a futóhomokot megkötötte úgy, hogy ma már nagy kiterjedésű akác, feketefenyő- és nyárfaerdők, valamint gyümölcsösök borítják a vidéket. Jelenleg amikor a fák nem lombosak, és az aljnövényzet gyér, az erős északnyugati szelek akkor mozgatják a homokot. Májusban a homokbuckákon, a homoki csenkesz, gumós perje, a berzend és meddő rozsnok, a tavaszi árvalányhaj, a kutyatej, a homoki ternye tömegesen fordul elő. Ilyenkor virágzik a ritkaszép kék virágú báránypirosító is. Ennek a virágnak a gyökerét egykor piros festék készítésére is használták. Palics község neve igen régi. Egy 14c2-es okmányban Paly (Pálé) pusztaként szerepelt, melyet Mátyás király sok birtokkal együtt anyjának adományozott. E pusztából ezután Pálegyháza falu lett. A török korból származó, 1580-1582 közötti iratban, 10 adófizető háza volt Pálegyházának. A község nevében a Pál személynevet találjuk meg, melyet a betelepülő délszlávok formáltak később Palicsra. A szájhagyomány szerint a Palicsi-tó az 1750-es években még nem alakult ki. A tó mai területe ekkor még homokos legelfl volt, amelyen a pásztorok birkáikat legeltették. A nyáj itatására a mélyebb helyeken kutakat ástak, mivel az innen merített vlz sós Ízű volt, az állatok megszerették. Egy ilyen kút ásása közben nyomás alatti vízadó rétegre bukkantak és az ebből kiömlött víz az egész legelőt elöntötte, kitöltötte a lapos medencét, s így keletkezett a tó.