Hidrológiai tájékoztató, 1991

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szalai György: A mesterséges esőztetés - mint a vízkészlet-gazdálkodás eszköze

[23] Pécsi M.: A Pannoniai-medence morfotektonikája. Földrajzi Értesítő, 29. 1. 1980. 105—127. [24] Rónai A.: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről. Hidrológiai Közlöny, 40. 6. 1960. 470—484. [25] Rónai A.: Magyarország Hidrogeológiai Térképe. M = 1:1 000 000 ma. A MÄFI kiadványa. Bp. 1983. [26] Rónai A.: Az Alföld negyedidőszaki földtana. Geologica Hungarlca, Series Geologica. A MAFI kiadványa. Bp. 1985. 1—446. [27] Ság L.: Földtani alapok. In Magyarország tájföldrajza, A Dunántúli-középhegység. A Természeti adottságok és erőforrások. Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. 40—139. [28] Schmidt E. R. és munkatársai: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához. A MAFI kiadványa, Bp. 1962. [29] Siposs Z.: Magyarország Vízföldtani Prognózis Térképe. Magyarország Földtani Atlasza 13. l. M = 1:500 000 ma. A MAFI kiadványa, Bp. 1989. [30] Siposs Z.: A Dráva-árok északi partján kiemelkedő őrtilos—zákányi dombok vízföldtani jelentősége. Hidrológiai Tájékoztató, 1990. április, 16—17. [31] Siposs Z.—Tóth Gy.: Vízföldtan. Magyarország Nemzeti Atlasza. M — 1:1 000 000 ma. Akadémiai Kiadó, Bp. 1989. [32] Somogyi S.: A dunai transzkontinentális nemzetközi hajóút megvalósításának feladatai hazánkban. Földrajzi Értesítő, 25. 2—4. 1976. 255—263. [33] Szentlrmal I.: Komárom megye vízföldtani tárgyú kutatási jelentései az Országos Földtani Adattárban. Hidrológiai Tájékoztató, 1989. április, 21—23. [34] Tóth Gy.: Magyarország Talajvízforgalmi Térképe. Magyarország Földtani Atlasza. 13. 4. M = 1:500 000 ma. A MAFI kiadványa, Bp. 1984. [35] Vitális Gy.: Jelentés a Pomáz és Csepel térségi kavicsterületek földtani viszonyairól. MAFI Adattár. T.: 12046. Kézirat, Bp. 1978. [36] Vitdlls Gy.: A Dunazug-hegység hévízeinek vízföldtana és természeti erőforrás-potenciálja. Földrajzi Értesítő, 31. 1. 1982. 67—81. [37] Vitális Gy.: Magyarország vízföldtani tömbszelvénye. Hidrológiai Tájékoztató, 1989. október, 29—35. [38] Williams, p. G.—Wolman, M. G.: Downstream Effects of Dams on Alluvial Rivers. Geological Survey Professional Paper 1286. Kiadó: U. S. Government Printing office, Washington, 1984. 1—83. A mesterséges esőkeltés — mint a vízkészlet-gazdálkodás eszköze DR. SZALiAI GYÖRGY Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1. Bevezetés A mesterséges esőztetés gondolata évszázadok óta izgatja az embert. Világszerte számos kutatócsoport működik, amelyek az egyre fejlődő technika eszközeit felhasználva próbálkoznak megvalósításával — kevés sikerrel. Ilyen intenzív kutatómunka folyik Izraelben is, melynek köztudottak vízgazdálkodási gondjai: már néhány év óta minden évben teljes menynyiségben elhasználják megújuló vízkészletüket, sőt a használat ennek értékét tíz százalékkal meghaladja. Természetes tehát, hogy a jelen és méginkább a jövő igényeinek a fedezésére minden eszközt kihasználnak (tisztított szennyvizek újrahasználata, tengervíz sótalanítása stb.). Ezek közé az eszközök közé tartozik a mesterséges esőkeltés is. Három évvel ezelőtt, amikor az MHT delegációja Izraelben járt, módunk volt tájékozódni e kutatások lényegéről és eredményeiről. Egy izraeli kutatócsoportnak, melyet a jeruzsálemi Héber Egyetem professzorai, A. Gagin és J. Neumann vezettek, együttműködve az EMS (Electrical and Mechanical Services) Csapadéknövelési Részlegével (Rainfall Augmentation Division), mely a MEKOROTnak, Izrael országos vízszolgáltatási társaságának alárendelt vállalat, tizenöt éven keresztül sikerült növelni a lehulló csapadék mennyiségét. Ez a siker — a „Science" című tudományos folyóirat szavaival élve — a mesterséges esőkeltés gyakorlati megvalósítására törekvő nemzetközi kutatómunka „egyetlen" sikere. Azonban e siker nem tudható be pusztán az izraeli kutatócsoport felkészültségének és az általuk kidolgozott technikai megoldásoknak; jelentős szerepet játszottak benne azok a sajátos légköri feltételek is, melyek a Földközi-tenger keleti partvidékén és Izraelben uralkodnak, ahol a kísérletek folytak, mivel a csapadék mennyiségének növelése nem csupán a megfelelő technika kidolgozásának kérdése, az ugyanis nem alkalmazható tetszés szerint bárhol és bármikor, ahol csapadékra van szükség. Nyilvánvaló, hogy bizonyos természeti feltételeknek fenn kell állniuk a térségben, ahol a kísérleteket siker koronázhatja. Valójában olyasmi, hogy „esőcsinálás" nem létezik. Az az elterjedt képzet, miszerint néhány szokatlan berendezés használatával, komplikált technológiák alkalmazásával az ember belekontárkodhat a természet rendjébe, és felhőszakadást idézhet elő tetszése szerint a Szahara vagy az Atacama sivatag közepén, ismereteink mai szintjén nem több, mint mese, és valószínűleg az is marad a belátható jövőben. A fordítottja sem egyszerű feladat: feltartóztatni az esőket, megállítani egy áradást, szétoszlatni egy jégeső felhőt, vagy valami egyéb úton módosítani az időjárást, noha ezek mind olyan elképzelések, melyek egy napon, további kutatások eredményeképpen talán megvalósíthatók. A csapadék előfeltétele a felhő jelenléte. Éspedig nem akármilyen felhőé, hanem csak egy bizonyos típusúé. Ha feltételezzük, hogy a megfelelő típusú felhők az adott Időben, egy bizonyos terület felett jelen vannak, akkor is további feltételek egész sorának kell teljesülnie ahhoz, hogy meginduljon a kicsapódási folyamat. Némely helyzetben természetes úton is esőt adó felhők nem bocsátanak ki elegendő mennyiségű csapadékot ahhoz, hogy az elérje a földet és meteorológiai, hidrológiai, valamint mezőgazdasági értelemben vett „effektív csapadékot" képezzen. Itt lép színre a mesterséges esőkeltés két módszerének egyike. Eszerint: vagy megindítják a kiesőztetést olyan felhőcsoportoknál, melyek másképpen nem eredményeznek csapadékot, vagy olyan feldó vízrendszerekben bekövetkezett változások. Földtani Kutat us, 29. 4. 1986. 85—90. [5J Butzer, K. W.: A földfelszín formakincse. Gondolat Kiadó, Bp. 198IÍ. [6] Czaya, E. A Föld folyói. Gondolat Kiadó, Bp. 1988. fij Eraelyi M.: Felszín alatti vizeink és szennyeződésük kérdése. Földrajzi Értesítő, 29. 2—3. 1980. 193—216. [8] Erdélyi M.: A felszínalatti víz mozgásának vizsgálata közvetett módszerekkel a Magyar Medence példáján. Az iVl'l'A X. osztályának Közleményei, 14. 1. 1982. 3—7. [9] Erdélyi M.: A Győri-medence természeti gazdasági értékei és a tervezett vízlépcső. Földrajzi Értesítő, 32. 3—4. 1984. 475—490. [10] Hámor a—Jámbor A.: A magyarországi középsőmiocén. Földtani Közlöny, 101. 2—3. 1971. 91—102. £11] Homilius, J.—w einig, H—Brost, E—Bader, K.: Geologische und geophysikalische Untersuchungen im Donauquarter zwischen Ulm und Passau. Geologisches Jahrbuch., Heine E., Geophysik, 25. 1983. 1—73. » [12] Jámbor A.: A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményei. A MAFI Evkönyve, 62. 1. 1980. 1—259. £13] Juhász J.: Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. [14J Karacsonyi s.: Irányelvek kavicsmezők epitoanyagipari kutatásához. Földtani Kutatás, 13. 3—4. 1970. 22—32. [15] Kaszap A.: A fővárosi fürdők vízellátásának védelme az „eocén-program" keretében. Hidrológiai Tájékoztató, 1979. április, 21—23. [16] Kéri J.: Magyarország építő-, építőanyagipari ásványi nyersanyagainak prognózisa. Homok—kavics módszertani magyarázó (térképsorozattal. M = 1 :150 000 ma). MAFI Adattár. T.: 13494. Kézirat, Bp. 1982. [17] Kobayashi, I.: Hidrogeological Maps of Japan. Kiadó: Geological Survey of Japan. Kawasaki. 1961. [18] Korim K.: Üledékes medencékben előforduló termálvizek kutatásának módszerei és eszközei. Geoinform. MAFI Kiadványa, Bp. 1981. 1—102. [19] Liebe P.—Lorberer A.—Tóth Gy.: Thermal waters oi Hungary. Excursion Guidebook. 27th international Geological Congress Moscow, USSR, 1984. 1—53. [20] Papp F.—Vitális Gy.: Magyarország műszaki földtana. Mérnöktovábbképző Intézet kiadványa, M. 182. Tankönyvkiadó, Bp. 1967. [21] Pécsi M.: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszlnalaktana. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959. [22] Pécsi M.: A negyedkori tektonikus mozgások mértéke a Duna-völgy magyarországi szakaszán. Geofizikai Közlemények, 8. 1—2. 1959. 73—83.