Hidrológiai tájékoztató, 1990

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vágás István: Megemlékezés Dévény István mérnökről, születésének századik évfordulóján

Megemlékezés Dévény István mérnökről, születésének századik évfordulóján Dévény István (1890—1978) Akik ismertük, nekünk most ás úgy tűnik, még tegnap itt járt közöttünk. Szegeden, a hidrológiai előadó ülések előtt titokban arra gondolunk, hátha megérkezik az utolsó percben, gyorsan elfoglalja helyét az elnöki székben és elmondja szokásos rövid bevezetőjét, És, mindennek még csak 12 éve múlt, s máris itt a centenáriuma. Dévény Istvánnak tevékeny, bár a két világháború pusztításaitól terhes élet jutott osztályrészül. E hosszú életnek is az utolsó negyedszázada volt számunkra, a Hidrológiai Társaság tagjai számára a legemlékezetesebb és a legértékesebb. Életrajzi adatai szerint 1890. július 25-én Budafokon született és 1978. szeptember 23-án Szegeden halt meg. Élete munkásságát döntő részben Szegeden fejtette ki. Ide tért vissza Temesvárott, Sátoraljaújhelyen és Nyíregyházán mérnöki és hivatalvezetői feladatokat magában foglaló évei után több alkalommal is. 1929 és 1934 között Budapesten, a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi főosztályán Sajó Elemérnek is közvetlen munkatársa volt. Dévény István elsődleges mérnöki tevékenysége a folyószabályozás volt. A Tisza felső, vagy alsó szakasza, a Szamos, Bodrog és Maros magyarországi szakaszai voltak munkássága területei. Különös figyelmet fordított a szegedi Tisza-meder fejlődésének tanulmányozására, annak mindenkor megfelelő állapotban való fenntartására. Folyószabályozóink egyik hírességének, Iványi Bertalannak volt a tanítványa, Példaképéről 1954-ben végül ő is írt búcsúztatót a Vízügyi Közlemények hasábjain. Dévény István életművében a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének megszervezésében és vezetésében vállalt 26 éves munkássága a legkiemelkedőbb. 1952. november 18-án, a vidéki városok sorában az elsők között megalakult „Szegedi Csoport" hosszas előzetes egyeztetési tárgyalások után — több más jelölt visszalépését, vagy lemondását követően — néhányak számára váratlanul őt választotta elnökévé, annak ellenére, hogy akkor már 62 éves volt, abban az időben nem töltött be vezető állást, és személye az akkori politikai viszonyok között egyáltalában nem számított meghatározónak. Mégis, az ezt követő 26 éven át a szegedi tagság által töretlenül tisztelt, a budapesti vezetőség által mindenkor megbecsült, Szeged város és Csongrád megye a korban mértékadó szervezetei és személyei által is respektált elnökként páratlanul színvonalas és társadalmilag is elismert területi szervezeti tevékenységet alapozhatott meg és irányíthatott. Jól választottak tehát a máig már erősen megfogyatkozott alapítók, akik Dévény István életében nem is érezték szükségét annak, hogy ezt a mandátumot időszakonként formálisan is megújítgassák Hiába hivatkozott előrehaladott korára: a vezetőség sohasem engedte, hogy elhagyja őrhelyét, mert tudta, hogy ezzel saját maga, és saját tagsága tekintélyét is csak emelheti. A Szegedi Területi Szervezet irányítása ugyanis olyan embert kívánt, akit elismertek nemcsak a vízügyi szolgálat, vagy a víz- és csatornamű szakszemélyzete részéről, hanem — egyetemi város lévén Szeged — a szélesebb értelemben tekintett hidrológiai tudományok és a társtudományok, így a földtan, földrajz, vegyészet, az orvostudomány, a biológia részéről, a mezőgazdaság, az erdészet, a talajtudományok, továbbá a közegészségügyi tudományok és gyakorlat részéről. Az 50-es évek végétől, a 60-as évek közepétől Szeged először a hévízhasznosítás, később a földgáz-, utóbb a kőolajtermelés hazai központjává vált. Az új létesítményekkel kapcsolatos vízügyi fejlesztés a hidrológiai tudományok részéről, de a társasági munka vonatkozásában is új kapcsolatok kiépítését kívánta, új társadalmi fórumokat is teremtett és újfajta érdeklődési irányokat is szabott. Dévény István mindennek a mozgásnak az élére tudott állni, megtalálta azokat a segéderőket, akiknek támogatásával a mindig változó viszonyokhoz nemcsak alkalmazkodni tudott, hanem a folyamatok irányításából is részt tudott — a Területi Szervezettel együtt — vállalni. 26 éves elnöki működése alatt Szegeden közel 400 szakelőadás hangzott el, amibe beleértendők a szakmai bemutatók, a tanulmányi kirándulások, vagy a szakmai vitaülések is. Külön szólhatnánk még az alkalmi munkabizottságokról, az azok által elkészített tanulmányokról is. A megemlékezés terjedelme nem engedi meg, hogy részletesebben is bemutassuk, milyen élmény volt a hallgatóság számára — a napirenden levő törgykörön túl — az a mód, ahogy Dévény István az elnöki tevékenységét ellátta. Hogyan tudott lelkesedni és lelkesíteni egy-egy jó, vagy érdekes ügyért! Hogyan tudott nyomatékosítani egy-egy „rendkívüli", vagy „hallatlan" fontosságú megállapítást! Néhány hangszalag fennmaradt előadásairól, vagy elnöki tevékenységéről is. A legemlékezetesebb 1977. novemberében, a Te3