Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Megemlékezés nagysuri Böckh János vízföldtani munkásságáról születése 150. évfordulóján

Megemlékezés nagysuri Böckh János vízföldtani munkásságáról születése 150. évfordulóján BÖCKH JÁNOS (1840-1909) Tempinszky István rajza, Vadász Elemér: „Magyarország földtana" című könyvéből (Bp. 1960. 26. old.). A reprodukciót dr. Pellérdy Lászlóné készítette Böckh János oki. bányamérnök, geológus, miniszteri osztálytanácsos, az MTA levelező tagja, a m. kár. Földtani Intézet igazgatója, Böckh Adalbert somorjai városi orvos és Deutsch Vilma fiaként 1840. október 20-án született Pesten. Elemi iskoláit a Pozsony megyei Somorján, középiskolai tanulmányait 1850-től 1854-ig a pozsonyi (királyi katolikus főgimnáziumban, 1854/55-ben a főreáliskolában, 1855-től 1858-ig pedig ^ a kremsi mérnökikard iskolában végezte. Az 1858—1862. évek során a Selmecbányái bányászati 'és erdészeti akadémiáit mint rendes ösztöndíjias bányászati hallgató látogatta, ahol bányamérnöki oklevelet szerzett. Az 1862. év őszén mint bányászgyakornokot a stájerországi Eisenerzben a vasgyári bányamérnökségen, 1863-ban az alsó-ausztriai Reichenauban a hirschwangi hengermű főgondnokságán találjuk. Az 1864. év őszén bányatisztjelölitként a bécsi földtani intézethez hívták be, a kiváló fiatal bányászok részére az ott életbe léptetett elméleti és gyakorlati geológiai tanfolyamra, s ekkor az egyetemnek és polytechnikumnak is hallgatója volt. Az 1865. és az 1866. év tavaszán társaival együtt Foetterle Ferenc cs. kir. bányatanácsos és főgeológus vezetése mellett meglátogatta az Osztrák—Magyar Monarchia főbb bányatelepeit és érckohóit. Az 1865. év nyarán a cs. kir. birodalmi földtani intézet Il-ik osztályában, dr. Stäche Guidó osztálygeológus közvetlen főnöksége alatt Vác északi környékén (Buják, Szirák, Ecseg) tanult bele a földtani térképezésbe, míg az 1866. évben ugyancsak dr. Stäche Guidóval a Bükk hegység, valamint a határos előhegység és az Alsó-Sajó és Hernádvölgy átnézetes földtani térképezésére érdemesítették 1867-ben a Budán működő pénzügyminisztérium bányászati osztályára került, majd az 1869-ben életrehívott M. kir. Földtani Intézet első geológusai közé nevezték ki. Az 1868. évtől 1882-ig főmunikája a Déli-Bakony földtani térképezése volt, majd Pécs város és környéke, ezt követően pedig a Krassó—Szörényi-hegység térképezésével foglalkozott. Az 1882. évtől 1908-ig a Földtani Intézet igazgatójaként krassó—szörényi felvételeit folytatta, majd a Keleti-Kárpátok belső peremén megindította a kőolajkutatások földtani felvételeit. Egyik nagy munkája a Máramaros vármegyei Izavölgy felső szakasza, másik a háromszékmegyei Sósmező földtani viszonyait tárgyalja. Böckh János vízföldtani munkásságát a M. kir. Földtani Intézet Évkönyvének IV. kötetében „Pécs városa és környékének földtani és vizi viszonyai" című, az 1876. évben közzétett, valamint a „Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyében" az 1900. évben Pécsett kiadott tanulmánya fémjelzi. Mindkét munkája a Pécsett és környékén végzett földtani térképezése során tett megfigyeléseire épült. Az 1876. évinek bevezetőjében rámutat, hogy „Azon szoros összefüggés, mely egy vidék földtani és vizi viszonyai közt létezik, szükségessé teszi az utóbbiak, nevezetesen pedig a föld alatti vízviszonyok tárgyalása előtt ezeknek alapját, ti. a földtani viszonyokat is megismertetni." A földtani képződmények mintaszerű, részletes leírását a tanulmány szövegrésze, míg azok területi elhelyezkedését a „Pécs városa környékének — 18-féle földtani képződményt feltüntető, ~ 1 : 20 000 ma. — földtani térképe" tartalmazza. A tanulmányban szereplő látrajz (2. kép) ugyancsak jól érzékelteti a vízszerzésre számításba vehető triász időszaki kagylós mészkő, a szarmata mészkő és a korábbi forrástevékenység során keletkezett, és a forrásfeltörési helyek nyomozása szempontjából fontos negyedidőszaki édesvízi mészkő képződményeket. A vizi viszonyokat — Pécs sz. k. város vdzbizöttsága kérdéseire is válaszolva — a következőkben felsorolt hat kérdéscsoportban tárgyalja. „1. A közel fekvő látható források szaporítására a megfelelő eszközök feltalálása. 2. A távolabb fekvő látható források szaporítására szolgáló eszközök kijelölése. 3. A belterületen uj viznyerési pántok felkeresése és megjelölése. 4. Ezen viznyerési pontok kijelölése a távolban. 5. Lehet-e egyáltalában Pécs városa belterületén artézi kutat fúrni és ha igen, a város mely részén? 6. Végre lehetne-e Pécs városának lapáilyából a szükséges vizet előteremteni?" A kérdésekre adott kimerítő válaszok is érzékeltetik a szerzőre jellemző alapos, körültekintő és mintaszerű munkavégzést. Az 1900-ban megjelent tanulmányában mind Pécs város belterületi, mind a távolabbi környék forrásaiból nyerhető vízszerzési lehetőségekkel foglalkozik. 3