Hidrológiai tájékoztató, 1989

2. szám, október - KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Siposs Zoltán: Erdélyi M.-Gálfi J.: Surface and Subsurface Mapping in Hydrogeology (Könyvismertetés)

Könyvismertetés Erdélyi, M.—Gálfi, J.: Surface and subsurface mapping in hydrogeology. (Vízföldtani térképezés a felszínen és a felszín alatt). Akadémiai Kiadó a John Wiley—Sons Limited Publishers, Chichester, England társkiadásában, Budapest, 1988. (384 oldal, 256 ábra, 5 táblázat). Az ezredforduló előtt Földünkön megjelent környezetföldtani problémák sokasága hatására egyre jobban felvetődik a vízföldtani viszonyok minél tökéletesebb ismeretének szükségessége. A régi hagyományos vízföldtani munkálatok a felgyorsult műszaki haladás világában kiegészülnek a számítógépes feldolgozásokkal. A nyilvántartásoknak alapvető formái között egyik legfontosabb alaptájékoztatót a vízföldtani térképek különféle változatai adják. Erdélyi M. és Gálfi J. munkája legkorszerűbben tárgyalja a vízföldtani térképszerkesztés menetét, hazai és nemzetközi példák bemutatásával. A könyv a hidrogeológusok munkáit a terepi és az adatgyűjtő tevékenységtől a végső kiértékelésig tárgyalja. A szöveges rész stílusa rövid, tömör és sokoldalúan tájékoztató. Használhatják tankönyvnek, kézikönyvnek és kutatási, fejlesztési segédkönyvnek, vagy útmutatónak. A korszerű vízföldtani térképezéshez és térképszerkesztéshez hiányt pótló munka lesz ez a könyv, mely a következő témákat tárgyalja: A vízföldtani munkák terepi észlelésekkel és adatgyűjtésekkel kezdődnek, melyek kiegészülnek mélyfúrási adatokkal és szivattyúzás! eredményekkel, valamint a geofizikai mérésekkel. Az irattári anyag felhasználható a földtani szervek és a vízügyi irodák nyilvántartásaiból. Kritikai értékelések után fejleszthető a rendszerezés és előkészítés. A különféle méretű vízföldtani térképek szerkesztéséhez vízföldtani keresztszelvények készítendők. Továbbá felhasználandó a földtani térkép, a geomorfológiai térkép, a vízrajzi térkép, a talajtani térkép, a különféle hidrológiai térképek, a vízminőségi térképek, a hidrodinamikai térkép és a geotermikus térkép, valamint a légifotó anyaga. Vizsgálandó a térképezett területek kőzeteinek vízföldtani jellege és szerkezete, a vízre vonatkozó felszíni jelenségek (növényzet, csapadék, beszivárgás, átszivárgás), a víztároló kőzetek, a fekükőzetek és a fedőrétegek. A vizsgálatokról jegyzőkönyvek és jelentések készülnek. A távérzékelés, a légifényképezés és a sugárzás mérése mind a kőzetek, mind a szerkezeti viszonyok vizsgálatánál ma már nélkülözhetetlenek (1—5. fejezet). A könyv a „Geofizikai terepkutatás módszerei a vízföldtani térképezésben" című 6. fejezetben az alkalmazott műszereket és módszereket ismerteti. A fejezetben sok ábra kíséretében megismerhetők a vízföldtani térképezéshez készülő geofizikai munkálatok. Ezek között az elektromos, az elektromágneses, a szeizmikus, a gravitációs és a földmágneses térképezések módszerei, valamint a geotermikus területek térképeinek elkészítése. „A kutató fúrások és a fúrólyukak geofizikai vizsgálata" című 7. fejezetben a térképezéshez felhasználandó fúrások módszereinek és műszereinek rövid ismertetése után a geofizikai lyukszelvényezés különféle változatainak (elektromos szondázás, természetes gamma és neutron-gamma szelvényezés, hőmérséklet szelvényezés, porozitás mérés) vizsgálatát tárgyalja. A 8. fejezetben „A felszínalatti vizek minőségének térképezése" felöleli a vízkémiai adatgyűjtéstől az ábrázolási módokon keresztül a szelvények és térképek szerkesztéséig a legfontosabb minőségi kérdéseket. A különféle kőzettípuscsoportok területeinek vízföldtani térképezéséhez a kristályos és a metamorf kőzetekről (9. fejezet) és a vulkáni kőzetek területeiről (10. fejezet) a hazai viszonyoknak megfelelően rövidebben, míg az üledékes kőzetek területeiről bővebben tárgyalnak a könyv írói (11. fejezet). Az üledékes rétegösszletek hazai nagy elterjedése és vastagsága indokolttá teszi a részletesebb ismertetést a törmelékes folyóvízi, delta és parti hordalék, valamint a medence üledékek kőzeteiről. Nemzetközi értékű a munka azáltal is, hogy több külföldi példát említ. így a glaciális és eolikus eredetű kőzetek, az üledékek formációinak és a neogén-negyedidőszaki rétegösszletek közötti különbségeknek jellemzői kerültek bemutatásra. Külön téma a Magyar Alföld talaj- és rétegvizei. A 12. fejezetben a karsztvizet tároló karbonátos kőzetekkel foglalkoznak. A 13. fejezetben a folyóvölgyek vízföldtana került kidolgozásra, különös tekintettel a Dunára és a Tiszára. A 14. fejezetben az előzőekben már említett Magyar Alföld részletesebb ismertetése következik. A 15. fejezet befejezésként a mérnökgeológiai rövid összefoglalásban megemlíti — többek között — a mélyépítéseket, a csatornaépítéseket és a csővezeték-építéseket. Dr. Siposs Zoltán Svédországi kutatások a halak vándorlásával kapcsolatban távjelzés segítségével ADAM P. GÖNCZI Svédországi Halászati Vezérigazgatóság, Kutatási Egység, S—871 30 Hürnösand Bevezetés A halak vándorlásainak kutatása, egyes halak viselkedésének megfigyelése a szabad vizekben nagy nehézséggel jár, még búvárfelszerelések használatával is, több hal egyszerű követése pedig szinte fizikai lehetetlenség. Így a legtöbb kutatómunkát akváriumokban végzik, ahol viszont nagyon nehéz a természetes vizek komplex környezetét megteremteni. Az akváriumi kutatások előnye, hogy a természet egyszerűsítése lehetővé teszi az egyes, vagy néhány mozgássor megfigyelését, a külső hatásokra kialakuló reakciók tanulmányozását. A víz alatti úgynevezett biotelemetria (az élet/élőlények távolból való mérése) állítólag 1956. decemberében született meg, amikor egy 3 kilós lazacot ultrahangadóval a hátán egy Seattle környéki tóba eresztettek. Egy nyílt csónakban ülő két biológus egy órán keresztül követte a lazacot, amikor a felvevőkészülék elromlott, s a hal elúszott a drága hátizsákjával. Johnson [5] volt az első, aki az új technikát biológiai kutatásra tudta használni és ő a lazacok útját a tengerből a folyókba tudta követni az ultrahangadó—vevő technikával. Először Hasler és Henderson [4] tudott olyan kis méretű és súlyú adót előállítani (9X40 mm), 47