Hidrológiai tájékoztató, 1988

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Petz Rudolf-Szentirmai Lászlóné-dr. Scheuer Gyula: Az emberi beavatkozások hatása a Csepel-sziget északi részének talajvízviszonyaira

oldása. Végül karsztvíztárolásra alkalmas kavernák (karsztüreg-rendszerek) jöttek létre. A kavernák kialakulása során két típus eset különíthető el: 1. a fő karsztvízáramlás ÉK—DNy-i irányában jellegzetesen elnyúlt kavernák és 2. a függőleges karsztvízmozgáshoz kapcsolhatóan lefelé szélesedő kónuszos kifejlődésű kavernák. Az előbbiekkel a felszíni víznyelőknél, míg az utóbbiakkal a bányafeltárás során találkoztunk. A karsztvíztároló kavernák és a karsztvízszín egymáshoz viszonyított helyzetét vizsgálva, azt tapasztaltuk, hogy átlagosan 142 m-rel a karsztvízszín alatt találhatók a kavernák. A vizsgált területen a kavernák tetőszintje és a karsztvízszín közötti különbség 50—250 m között váltakozik. A felsőkréta kori hippuriteszes mészkőben kialakult kavernák vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy környezetükben az eddig ismert fő- és fedőkarsztvízszín mellett egy harmadikkal is számolnunk kell a bányavízbetörés-veszély elhárítása érdekében végzett tevékenységnél. A 4. ábra 160-as számmal jelzett kutatófúrásában felsőkréta kavernát harántolva, 142,1 m-es A.f.-i karsztvízszintet mértek. Ugyanakkor a 157-es számmal jelölt kutatófúrásban kavernát nem érve, a karsztvízszint 140,4 m A.f.-inek adódott. A két karsztvízszínmérési hely 1 km-es körzetében mért fedőkarsztvízszínek átlagosan 220 m-esek, gyakorlatilag azokkal azonos időben (1962. évben) eszközölt mérési adatokkal számolva. Ez azt jelenti, hogy a felsőkréta kori kőzetekben tárolt karsztvíz, mintegy 80 m-rel alacsonyabb szinten áll be, mint az eocén kori kőzetekben. A többi felsőkréta kori kaverna területén is a fentiekkel azonos karsztvízszín-különbözőségek mutatkoznak. A kutatási területen az időben figyelembe vehető főkarsztvízszint az 1962. évben átlagosan 182,5 m A.f.-inek adódott. A karsztvízszín és. a karsztvíztároló kavernák víztáplálástól és vízkivételtől elvonatkoztatott vizsgálatát lehetővé teszi a területre jellemző lokális karsztvízszínek kialakulása, továbbá az a tény, hogy időben sem azonos jelleggel érvényesül a víztáplálás és a vízkivétel karsztvízszínre gyakorolt hatása, a kutatási területen végzett eddigi vizsgálataink alapján. A jelen tanulmány vízföldtani kutatási eredményei alapján meghatározhatók a felszínközeli potenciális víznyerési lehetőséget biztosító területrészek, másrészt a mélyebb szinteken kialakult kavernák helyének ismerete megnöveli a bánya vízveszély elhárítása érdekében végzett munka hatékonyságát. IRODALOM [1] Jakucs L.-né: Adatok a Magyar Középhegység dolomitfajtáinak keletkezéséhez. Földtani Közlöny, 8. 1952. 374—385. [2] Mészáros J.: Magyarázó a Bakony hegység 20 000-es földtani térképsorozatához. Padragkút. A MAFI kiadása. Bp. 1980. 1—89. [3] Tóth-Zslga J.: A halimbai bauxitterület eocén kori kőzeteinek karsztosodása és a vízföldtani kutatás tapasztalatai. Hidrológiai Tájékoztató, 1987. április, 20—21. [4] Tóth-Zslga J.: A halimbai bauxit-előfordulás vízföldtani viszonyai és a feküoldali vízbetörésveszély elhárításának lehetőségei. BKL—Bányászat, 120. 1987. 5. 329—334. [5] Tóth-Zsiga J.: A karsztvíz mozgásának vizsgálata a halimbai bauxitbánya területén. Kézirat. Bp., 1987. MÁFl-Adattár, T.: 14 249. [6] Végh S.: A Bakony hegység kösszeni rétegei. Földtani Közlöny, 91. 1961. 273—281. [7] Vitális Gy.: Veszprém megye és a határos területek vízföldtani tömbszelvénye. Hidrológiai Közlöny G0. 1980. 2. t6—71. Az emberi beavatkozások hatása a Csepel-sziget északi részének talajvízviszonyaira PETZ RUDOLF—SZENTIRMAI LASZLÖNÉ—

DR. SCHEUER GYULA Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1. Bevezetés A vizsgálatunk tárgyát képező terület Budapest XXI. kerülete és a Csepel-sziget északi részét foglalja magában. Budapest földrajzilag egyik legjobban lehatárolt területe. Északról, nyugatról és keletről a Duna és mellékága határolja. Dél felől nyitott, ahol a főváros közigazgatási határát vettük figyelembe a feldolgozásunknál. A vizsgált terület nagysága kb. 26 km

2 és a két folyóág közötti legnagyobb távolság 4,5 km, miután a sziget dél felé ékszerűen kiitágul. Csepel-sziget talajvíz vonatkozásában olyan önálló, teljesen nyitott vízföldtani egység, amelynek természetes határait folyóvizek adják. A talajvíz a kb. 15 m vastagságú dunai eredetű homokos-kavicsos rétegekben tározódik és vízháztartásában, részben a felszínére hullott és beszivárgó csapadékvíznek és a párolgási viszonyoknak, részben pedig a parti sávban a folyó vízszínamelő és megcsapoló hatásának van alapvető szerepe. Ha az emberi tevékenység megváltoztatja, illetve befolyásolja az előzőekben említett vízföldtani folyamatokat, akkor ezek visszahatnak a talajvízviszonyokra, megváltoznak a természetes áramlási adottságok, és egyéb, a talajvízre vonatkozó helyi törvényszerűségek. Ez történt Csepel-sziget északi részén is, ahol a folyószabályozás, árvízvédelmi töltések kiépítése, kikötők építése, tereprendezés, feltöltés, vízkivételi művek víztermelése, közművesítés és beépítés alapvetően megváltoztatták az egykori természetes talajvíz viszonyokat. Ennek folyamatát kívánjuk főbb vonalaiban a vízi és egyéb létesítmények kiépítésének függvényében e közleményben bemutatni (1. ábra). 2. Az emberi beavatkozások történeti áttekintése és hatásuk a talajvízviszonyokra A Csepel-sziget a Duna akkumuláló-üledékfelhalmozó tevékenységének eredménye. A folyó a vizsgálatok szerint [5, 6] a felsőpleisztocénben jelent meg ezen a területen a hegységperemi részek megsüllyedése következtében. A geomorfológiai vizsgálatok [6] megkülönböztetnek holocén ártéri szintet, amelyetazárhullámok elöntöttek, az I. sz. ármentes és a Il/a. felsőpleisztocén korú teraszokat. Az idősebb teraszon nagyobb vastagságú futóhomok halmozódott fel az óholocénben. A dunai üledékek homokos kavicsból, homokból és homokos iszap-iszaprétegekből állnak. Vastagságuk 10— 15 m között változik és a talajvíz ebben tározódik. A talajvíz utánpótlódását, áramlási viszonyait és ingadozását természetes állapotban a szigetet körülölelő folyó alapvetően befolyásolta. Alacsony vízállásnál megcsapolta, árvizek idején oldalról és felülről egyaránt táplálta, miután hatalmas területeket öntött el. Ameddig a Soroksári-Dunaág is élő vízfolyás volt, a talajvíz alacsony vízállásoknál mindkét irányba kb. egyformán a folyóágak felé áramlott és legmagasabb helyzetben a sziget tengelyében volt. Az eredeti természetes állapotú rekonstruált átlagos talaj vízhelyzetet az 1. ábra „A" változatán mutatjuk be. Csepel ősközség 1838-ig a Duna-parton, Budafokkal szemben helyezkedett el. Az alacsony ártéri szinten fekvő községet többször pusztította árvíz, majd az 1838. évi katasztrofális árvíz teljesen elpusztította. Ezt követően újjáépült a falu, de már a sziget belső részén, a jelenlegi helyen, amely árvízmentes terület. Az egykori gyakori árvizeket a sziget környezetében