Hidrológiai tájékoztató, 1988

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vitális György: Az 1838. évi pesti árvíz vízföldtani tanulságai

tézet Agrogeológiai Osztályának volt elévülhetetlen érdeme. Az utóbbi időben a talajtani kutatásban jelentős szerepet vállalt magára az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete. A második fejezet a talajjavítás jelenlegi helyzetét ismerteti. Szerzők kihangsúlyozzák, hogy a melioráció mértékét és tartalmát igen sok tényező határozza meg és ezért nem minden területen célszerű azt alkalmazni. Mindemellett nem elhanyagolható szempont a gazdaságosság megítélése sem. Ma már olyan részletes és minden lényeges kérdésre feleletet adó talajtani térképek állnak rendelkezésünkre, hogy azokból a javításra szoruló talajtípusok kiolvashatók. Ezekből kiderül, hogy a szikes és homokos talajok mellett a savanyodás üteme fokozatosan nő, így országos szinten a talajjavítási tendencia is ennek megfelelően alakul. A történelmi áttekintés és a talajtani ismertetés után következik a kötet legterjedelmesebb fejezete, amely a talajjavításra számba jöhető nyersanyagokat foglalja össze. A szöveges részt kiegészítő igen szemléletes és jól szerkesztett táblázatok a nyersanyag előfordulásáról, felhasználhatóságáról, hasznosításáról és a felhasználási területekről tájékoztatnak. Ezekből természetesen még azt is megtudjuk, hogy a korábban felhasznált nyersanyagok (márga, gipsz, tőzeg) mellett számos új anyag is felhasználásra kerülhet, s közülük talán a legjelentősebb a perlit, az illit, a zeolit és az alginit. E fejezeten belül nagy teret szentelnek a szerzők a tőzeg- és a lápföldeknek, kiemelve védelmüket és a vízföldtani hatásukat. A távlatilag hasznosítható nyersanyagok között ott szerepel a zeolit, amelynek hazai kutatástörténetén keresztül széles körű hasznosítási lehetőségeivel is megismerkedhetünk. Helyesnek tartottuk volna, ha e fejezet kitér Pécsiné Donáth Éva a zeolitok termikus bomlásának DTA, szennyvíztisztítási, nyomelem-kinyerési vizsgálataira és kísérleteire, s nem utolsósorban a többszörösen felhasznált ásványok mezőgazdasági újrahasznosítására. A fejezetet igen jó megoldással a talajjavításra alkalmas nyersanyagok 1985. évi készletének táblázata zárja. A teljességre törekvő módszertani művet a legfontosabb nyomtatásban megjelent és kéziratos, több mint 200 irodalom felsorolás egészíti ki. Az olvasmányos, jól szerkesztett kötetbe foglalt szakmai ismeretanyag mind az agrár-, mind a földtudományok művelői számára egyaránt hasznos. Az utóbbiak közül — úgy gondoljuk — nemcsak a kifejezetten agrogeológusok, hanem az egyéb nyersanyagok kutatásával foglalkozó szakemberek is eredményesen felhasználhatják tudományos és gyakorlati munkájukhoz. Dr. Dobos Irma Az 1838. évi pesti árví DR. VITAL Magyar Állami Az 1838. évi pesti árvíz 150 éves évfordulóián [5, 13] az árvíz vízföldtani tanulságait az árvizet követően — a Pesten állomásozó császári és királyi 5. sz. tábori tüzérezred által — az árvízkárosultak javára közköltségen kiadott „Plan der Uebers.chwemmung von Ofen und Pesth bei dem Eisgang des höchsten Wasserstandes vom 15-ten auf den 16-ten März 1838" (Buda és Pest árvízi elöntésének térképe a legnagyobb jeges vízállás idején, 1838. március 15—16-án) feliratú — a Magyar Állami Földtani Intézet tulajdonában levő — térkép tanulmányozása alapján tekintjük át. Az 1 :14 400-as méretarányú térkép (1. kép) topográfiai alapját ugyancsak a tüzérek által kidolgozott és 1836-ban 16 lapon kiadott „Umgebung von Ofen und Pest" (Buda és Pest környéke) 1 :14 400-as méretarányú térképe szolgáltatta [11, 7], Rátekintve a térképre (1. kép) és a jobb áttekintést lehetővé tevő értékelő térképre (1. ábra), világosan kirajzolódik a Duna 600—900 m széles elöntése, illetve holocén terasza. Ebből a Duna bal partján három nagyobb, magasabb fekvésű szárazon maradt rész, az újpleisztocén végi ármentes terasznak megfelelő teraszsziget emelkedik ki. A térkép felső harmadán levő, a Váci út mentén, illetve a mai Lehel téri piac, az ettől délebbre levő a Nyugati pályaudvar, a térkép alsó harmadán levő pedig a Szabadság tér és a mai Városháza területe. E terasz szigetek a holocén Duna — az idősebb (úipleisztocén végi) teraszt lepusztító — erőteljes eróziós tevékenységére utalnak [10]. A Duna bal partján, az ún. alacsony ártér, az újholocén terasz szegélye is kirajzolódik, mégpedig a Margit-sziget és a Váci út közötti szakaszon. Ezt a területrészt a Nagykörút felé kiágazó egykori Dunamedertől a „Waizner Damm" (= váci gát) feliratú töltés zárja el. Az egykori Duna-medret a váci gáttól délkeletre kiinduló beépítetlen, vizenyős, magas talajvízállású területek alapján azonosíthatjuk (1. kép, 1. ábra). A térkép alapján meghatározható újholocén terasz határát, illetve a mai Nagykörút menti Duna-medret az 7. ábrán szaggatott vonallal, míg az ún. magas ártér, illetve az óholocén terasz területét pontozással jelöltük. z vízföldtani tanulságai IS GYÖRGY Földtani Intézet A XIX. századi Duna-szabályozásokig az 1. képen egyértelműen nyomozható Duna-ág mellett gyakorlatilag az egész holocén ártér területén — miként az Horusitzky H. [4] és Góczán L. [8] szerkesztette térképen is látható — kisebb-nagyobb folyóágak meandereztek. Az egykori folyóágak menti mélyedésekben a kavics, majd a homok fölé fokozatosan iszap rakódott és az a felszíni víz átszivárgását megakadályozván mocsarasvízállásos területeket eredményezett [11, 3], A Pestet átszelő Duna-ág legrégibb ábrázolása Horusitzky H. [4. p. 41.] tanulmányának 4. ábráján közölt ..Nova Buda et Pestinum" feliratú, 1760-ból származó térképén látható. Ezt a Duna-ágat hasonló nyomvonalon még Lipszky J. 1806. évi térképe is szemlélteti. A Duna-medrek helyváltoztatása a fiatal (neotektonikus) kéregmozgások hatását is tükrözi [10, 8]. A Duna medrét vizsgálva a Margit-szigettől északra, a Duna főágában látható „Bad-Haufen — Warme Quelle" (= Fürdő-sziget — meleg forrás) feliratú kis. szigetet később elkotorták, a feltörő meleg források vize pedig részben a Szabadság-strand 1944-ben létesített hévízkútját táplálja. A Margit-sziget déli csúcsa melletti „Kleine Ofner Istel" (= Kis-Budai-sziget) az- 1871 —1875. évi partszabályozások során épült össze a Margit-szigettel [1. 6, 7, 12], A térkép alsó részén — a Csepel-sziget felett látható — (felirat nélküli) csúcs, Mikoviny S. 1738. évi és Marsigli L. F. 1741. évi térképén [14], valamint a korabeli térképeken is szereplő két kis sziget közül az északinak, a Duna 1871—1875 közötti szabályozása előtt még meglevő, a korabeli térképeken Sandbank Hasenlauf (= Nyúlfutási-zátony)nak felel meg. A két szigetből álló Nyúlfutási-zátony, valamint a Kopás zi-zátony (Sandbank Kopaszi) környékén megakadt, fenékre ült, feltorlódott és tömörré fagyott jégtáblák akadályozták az árvíz levonulását, illetve a visszaduzzasztás következtében a város árvízi elöntését okozták. A térkép alapján két nagyobb, könnyen észrevehető hegységszerkezeti törés is meghatározható. A Duna jobb partján, a Várhegy és a Gellért-hegy között húzódó Ördögárok völgye határozott ÉNv—DK-i irányú nyílt törést jelez, amely a Duna medrében, illetve bal