Hidrológiai tájékoztató, 1988
2. szám, október - KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Vágás István: Tamásné Dvihally Zsuzsa (szerk.): A kisalföldi Duna-szakasz ökológiája. - Ökológiai tanulmányok a Duna kisalföldi szakaszáról
1. kép. Dr. Sebestyén Olga 1970-ben a Tihanyban rendezett Paleolimnológiai Kurzuson, legifjabb tanítványai körében alga törzsek nitrogénkötéséről és az azt meghatározó környezeti tényezőkről. A Kis-Balaton vegetációtérképezéséről szóló előadás rávilágított arra, hogy a már megvalósult és üzemelő első ütem (Hídvégi-tó) területén végzett rendszeres botanikai és növényökológiai vizsgálatok alapvetően fontos adatokat szolgáltatnak a növényzettel eltávolítható tápanyagmennyiség becsléséhez. Végül beszámolót hallhattunk azokról a hidrobiológiái-ökológiái összefüggésekről, melyek a tisztítási hatásfok legoptimálisabb feltételeit biztosítják a szennyvíztisztító stabilizációs (oxidációs) tórendszerben. Vacsora után a hallgatóság beszámolót kapott a Nemzetközi Limnológiai Társaság hazai képviselőjétől a SIL XXIII., Új-Zélandban megtartott kongresszusáról. Ezt követte, mintegy vizuális háttérként az Üj-Zéland százéves nemzeti parkjait, illetve az országot magát bemutató diavetítéses élménybeszámoló. A második nap délelőttjét két, a Balaton üledékviszonyaival foglalkozó előadás vezette be, melyek a befolyók előtti mederüledék vizsgálata alapján rávilágítottak a befolyóknak a tó terhelésében játszott szerepére, valamint arra, hogyan lehet a bitumoid anyagok mérésével nyomonkövetni a felis zapolódás mértékét. Ezt követte néhány többváltozós statisztikai módszer ismertetése (Decorana, Twinspan), melyek alkalmazása már jól bevált a recens és szubfosszilis diatomaegyüttesek feldolgozásánál. A következő előadáshármas a Kiskörei-tározó és a Tiszafüredi-holtág üledékében kialakuló makrozoobentosz mennyiségét és minőségét meghatározó tényezőkkel, valamint a hínámövények bevonatainak vizsgálatához alkalmas új mintavevő eszközzel foglalkozott. Egy újabb blokk következett, melyben a hal játszotta a főszerepet. Az elsődleges termelés éj a halak energetikai kapcsolatait a Balatonban a morfometriai paraméter alapvetően meghatározza a halállomány és a hozam zömét alkotó dévérkeszeg esetében. Ugyancsak a dévérkeszeg (Abramis brama L.) állományok populációdinamikai paramétereit tárgyalta egy másik előadás, összehasonlítva ebből a szempontból a Hármas-Körös holtágait és a Balaton keszthelyi medencéjét. A harmadik előadás az Ócsai Tájvédelmi Körzet halállományán végzett növekedés- és táplálkozási viszonyokról számolt be. A délelőtti programot a fényviszonyoknak a Balatonban élő hínárfajok fotoszintézisére gyakorolt hatásával foglalkozó előadás zárta. A kora délutáni órákban került sor a tihanyi temetőben Sebestyén Olga sírjának megkoszorúzására. A SIL volt alelnökének, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjának, a Limnológiai Szakosztály volt elnökének halálával a magyar hidrobiológia és a Balaton-kutatás nemzetközileg elismert, kiemelkedő személyiségét vesztette el. Életútjáról és szakmai tevékenységéről Bérezik Árpád, a Társaság alelnöke emlékezett meg, majd a kollégák az MHT Limnológiai Szakosztálya, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet nevében elhelyezték a kegyelet koszorúit. A délutáni program előadásokkal folytatódott, melyek a környezetszennyező anyagok károsító hatásával, illetve a bioindikáció kérdésével foglalkoztak. Az első előadás a balatoni befolyókban élő Gammarus roeselii Gervais nehézfémszintjét tárgyalta. A második a dunai bevonatok, illetve bevonatlakó szervezetek nehézfémakkumulációs viszonyairól számolt be és hangsúlyozta, hogy folyóvizeinkben az ilyen jellegű kérdésekben a vízanalitikai és bioindikációs vizsgálatoknak ki kell egészíteniük egymást. A harmadik előadás a szúnyogirtó inszekticideknek küsz ivadékra gyakorolt hatásával foglalkozott. Az ivadék érzékenyebb a kifejlett halaknál és a permetezés időszakában nagy tömegben fordul elő a part menti sekély vizekben. A második nap programját egy egész estét betöltő diavetítéses úti és szakmai beszámoló zárta, melynek témája Délkelet-Ausztrália volt. A harmadik nap délelőttjén előadást hallhattunk a Balaton akvatikus és szemiakvatikus poloska-faunájáról, mely a parti zónában nem a nagy medencék, hanem mikrohabitatok szerint különbözik. Taxonomiai előadás foglalkozott a hazai Limnocythere (Crustacea, Ostracoda) fajok revíziójával. A záró előadás egy igen fontos kérdést tárgyalt; a bakteriobentosz DNS-szinté•zisének évszakos változása alapján a bakteriális termelés mérését, amely viszont a szervesanyag mineralizálódása, a limitáló tápanyagok visszaforgatása révén meghatározó a Balaton anyagforgalmában. A hallgatóság ezután megtekintette az MTA Balatoni Limnológiai Kutató Intézetéről készült filmet, majd Entz Béla értékelő zárszavával véget ért a háromnapos rendezvény. A 76 főnyi szakmai közönség előtt elhangzott 35 előadás jól reprezentálta a legidőszerűbb hazai kutatási irányokat. Ezt igazolta az a szakmai érdeklődés is, mely az előadásokat, azok témáját kísérte mintegy 80 hozzászólás, kérdés, illetve kiegészítés keretében. Dr. Oertel Nándor Könyvismertetés Tamásné Dvihally Zsuzsa (szerk.): A kisalföldi Duna-szakasz ökológiája. — ökológiai tanulmányok a Duna kisalföldi szakaszáról. (Veszprémi Akadémiai Bizottság, Veszprém, 1987.) Az előszó és zárszó mellett 10 tanulmány van összefoglalva 12 szerzőtől — akik közül 3 csehszlovákiai. Olyan tanulmányok, amelyek általában már megjelentek valahol a szakirodalomban. A tanulmányok közös kiadványban való összefogását éppen a vizsgált táj és környezet indokolta. A kisalföldi Duna-szakasz, annak csallóközi és szigetközi oldala egyaránt érintve lesz rövidesen a bős— nagymarosi vízlépcső- és erőműrendszer építkezéseitől, majd működésétől. Már a tervezés is behatóan foglalkozott a várható környezeti hatásokkal, sőt, a káros hatások elkerülésére műszaki létesítményeket és intézkedéseket is tartalmazott. Az építkezés bírálói viszont újabb és újabb érveket igyekeztek felsorakoztatni a létesítmények megépítésének megakadályozására. A könyvben közölt ökológiai tanulmányok egyike 42