Hidrológiai tájékoztató, 1987
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Bendefy László: Adalékok a Vaskapu szabályozásának múltjáról
ültetvényhez tartozó kiegyenlítő és homogenizáló szerepet betöltő tavakba kerültek. Az elkeveredéssel elérhető, hogy viszonylag állandó minőségű szenyvizet adagoljanak a szennyvízöntöző telepre. A mechanikai és biológiai résztisztítás során keletkező iszapot a régi ülepítőmedencékben és az 1978ban épített 6 db, egyenként 10 000 m 3 hasznos térfogatú stabilizációs tavakban anaerob úton kirothasztják, ezt követően hidraulikus úton a speciálisan iszapelhelyezés céljára berendezett nyárfaültetvényre juttatják. Itt szikkadás után beszántják a talajba és a felületet betárcsázzák. Az iszapkezelési technológia bevált, abban változtatás nem szükséges. Az előkezelt szennyvíz további biokémiai tisztítására mesterséges úton olyan ökológiai egységet (nyárfaültetvényt) hoztak létre, ahol a szimbiotikus kapcsolatok zavarása nélkül az anyagátalakulásokat a természet erőforrásai végzik fizikai, kémiai és biológiai törvények által megszabott módon, azok bonyolult összefüggései és kölcsönhatásai révén. Ezeknek a folyamatoknak minél alaposabb megismerése céljából a telepen 1970— 1985 között széles körű vizsgálatok történtek, melyek azt mutatják, hogy a hazai klimatikus viszonyaink lehetővé teszik a szennyvizek talajrendszerben, természetes körülmények közötti biokémiai tisztítását és elhelyezését. Az eredmények szerint az átlagosan 774 g/m 3 KOIi, 471 g/m : i BOI-, értékekkel jellemezhető szennyvizet a nyárfaültetvény 66 g/m 3 KOI k, 8 g/m 3 BOI r,-re csökkenti. Adalékok a Vaskapu szabályozásának múltjáról DR. BENDEFY LÁSZLÓ* A Vaskapu római kori szabályozása A Dunának, mint közlekedési útnak a fontosságát már a rómaiak felismerték. Jelentékeny szabályozási munkálatokat végeztek a Dunán. A hajók akadálytalan felvontatása céljából vontatóutat létesítettek a folyam mentén Regensburgtól le az Aldunáig. Az út építését Tiberius alatt i. u. 33-ban kezdték meg, s a munkát Vespasianus, Domitianus és Traianus uralkodása idejében változatlan erővel folytatták. Traianus, aki a Római Birodalom határait a Kárpátokig és a Fekete-tengerig kiterjesztette, a Dunán több hajóhidat és Turnu Severinnél egy állandó hidat építtetett. Mivel a Vaskapu sziklazátonyok kis vízálláskor a hajózást akadályozták, és a sziklákat az akkori technikai eszközökkel eltávolítani nem tudták, a rómaiak a Duna jobb partján a Vaskapu zuhatag fölött kiindulva egészen a zuhatag végéig megkerülő csatornát építettek. Ennek a római kori csatornának a nyomai 3,2 km hosszban ma is megvannak. A csatorna végének közelében, az ott betorkolló Kosovica patak hordalékának visszatartására kőből készült zárógátat építettek. Ennek romjai a Duna vízszintjének nemrég történt felduzzasztásáig szintén láthatók voltak. Hogy a rómaiak milyen helyes műszaki szemlélettel végezték a munkát, arra jellemző, hogy a Vásárhelyi Pál tervei szerint elkészült hajózócsatorna a zuhatag fölötti szakaszon a régi római nyomvonalon halad. A rómaiak által a Duna mentén a Vaskapun keresztül, a Kazán-szorosban épített vontatóút az ókor egyik legjelentősebb útvonala és egyben egyik legnagyobb műszaki teljesítménye volt. Közvetlenül a sziklafalba vágott út építésével a sziklafalból 2,0—2,5 m szélességet lefaragtak. A bevágás 3,0 m volt. A legmeredekebb szikláknál a bevágás mélységét 1,5—1,8 m-re korlátozták. E keskeny utat egymástól 2,7 m távolságban elhelyezett és a sziklába vájt hornyokba erősített gerendákra rakott pallózattal szélesítették. Ez az útépítés Tiberius alatt i. u. 33-ban kezdődött * A Hidrológiai Tájékoztató célja a gyors tájékoztatás nemcsak a vízügy jelenéről, hanem múltjának neves személyiségeiről és létesítményeiről is. Ebben a szellemben közöljük dr. Bendefy László neves elhunyt tagtársunk rövid kéziratát a Vaskapu két múltbeli szabályozásáról (Szerk). és Traianus alatt 103-ban fejeződött be. Három, sziklába vágott emléktábla hirdeti az építtető császárok dicsőségét és az építést végrehajtó légiók csodálatos teljesítményét. Legszebb a Traianus-iéle-. a 965. fkm-nél. Néhány adat a Vaskapu szabályozásához Az aldunai áttöréses szakasz hossza Básiástól (1072 fkm) Turnu Severinig (927 fkm) 145 km. Ebből a komoly, nagy beruházást kívánó szakasz hossza, ahol a Déli Kárpátok szirtvonulatai a Duna medrét harántolják, s ezzel a hajózást veszélyessé, kis vízállásnál pedig egyenesen lehetetlenné tették: 14 km. A szabályozást 1890. szeptember 15-én kezdték meg az 1030 fkm-nél, a Sztenka nevű gránitszirt felrobbantásával. Ez volt a hajózás első számú akadálya. Ezután Drenkova következett, ahol az 1014 fkm-nél a Dunának második, az előbbinél még veszedelmesebb szakasza kezdődik. Itt egy 3540 m hosszú és 60 m széies csatornát vágtak a mederbe a hajózás számára az 1011,5 és 1015 fkm között. Az 1016 fkm-nél két úszó bivalyra emlékeztető lapos sziklahát állott ki a vízből: a Bivoli. Nem veszélyeztették a hajózást. Ma már nem láthatók. Alább, a Nagy- és Kis-Tachtalia sziklái is harántolják az 1 km-nél is szélesebb medret. Ezért a meder sekély és a hajózás itt rendkívül veszedelmes volt. Az 1003 és 999 fkm közti szakaszon tehát 4 km hosszú és 60 m széles hajócsatornát robbantottak ki a mederből. A 999 fkm körüli Grében-hegyfok erősen belapult a mederbe. Ennek az orrát kb. 120 m hosszban lerobbantották. Ezzel kb. fél millió m 3 sziklatömeget távolítottak el a folyam vizének útjából. A kiszélesedett mederben a víz sebességcsökkenése folytán két sziget: a Porecs és az Osztrovó keletkezett. Ma mindegyik mélyen a víz duzzasztott szintje alá került. A legnehezebb a következő, 991 és 988 fkm közötti Tri Kule-i (háromtoronyi) szakasz volt. A nehézséget a Juc-zuhatag okozta. Itt alacsony vízállás idején a víz esése a 330 cm km-t is meghaladta. A folyam hatalmas esését a Kazán-szoros szikláinak összeszűkülése okozza. 33
