Hidrológiai tájékoztató, 1986

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dunka Sándor: Öntözési tervek a Tiszántúlra

rületek öntözésére nem volt alkalmas, 1865-ben három újabb vázlatterv készült, s ezekben a kiágazás a Tiszából már Ibrány községnél, illetve a község felett lett tervezve. Herrich azonban meggyőződött arról, hogy a csatorna kitorkollási pontját Tiszalök fölé gazdasági okokból sem érdemes helyezni, s figyelembe véve Lechner Gyula értékelését, valamint az előző tervezéseknél szerzett tapasztalatokat, még 1865-ben két újabb tervet készített, melyek tulajdonképpen a tiszalök— gyomai csatorna részletesebb kidolgozásai. A két változat főképpen abban különbözik egymástól, hogy az egyik a csatornát két, a másik pedig három bögére osztja. A csatorna hossza 128,96 km. Tiszalöktől magasparton haladt volna a Hortobágy völgyébe, innen a folyómedret felhasználva Gyoma alatt érte volna el a Hármas-Köröst. A két folyó kisvizének Adria feletti magassága 88,52 illetve 78,52 m. Egyébként Lechner volt az első, aki nagyon helyesen mélyfekvésű csatorna helyett az ártér szélén két magasabb vezetésű csatorna megépítését javasolta. Az első Herrich-féle tervvel egy időben — 1863-ban — a Belga Bank megrendelésére Klasz Márton, Bodoki Károly és Boros Frigyes mérnökök elkészítették a FelsőTisza—Ervölgy—Hármas-Körös hajózási csatorna terveit. A csatorna Péterfalva községnél ágazott volna ki a Tiszából, s a Batár, Túr, Szamos és Kraszna folyók völgyét átszelve az Ér és Berettyó folyón Gyoma alatt érte volna el a Köröst. Ez a csatorna — mint egyik tervezője, Boros említi — nemcsak hajózásra, hanem öntözésre is berendezhető lett volna. A Herrich-féle terv hibája az volt, hogy a Tisza vízszintjét nem állandósította. Az öntözést viszont csak akkor lehet tervszerűen biztosítani, ha a Tisza vízállásai az öntözési idény alatt megfelelő magasságúak. Ez pedig éppen a nyári szárazságok idején nem következik be. A terveknek ezt a hiányát fedezte fel James Abernethy angol mérnök, aki 1866-ban készített tervet a csatornára, s ő már a szükséges vízmennyiség biztosítása érdekében duzzasztómű vet tervezett, melynek koronáját a tokaji 0 vízszint fölé 3,8 m-rel magasabbra kívánta építeni. Abernethy szerint a duzzasztómű megépítése esetén az 1863. évihez hasonló aszályos évben is csak 26 napon át szünetelt volna az öntözés. A Tisza—körösi csatornára 1867-ben tervet készített Benedek Pál is, az Alsó-szabolcsi Ármentesítő Társulat későbbi igazgató-főmérnöke. A tervek sajnos elvesztek, de egy előadásból a fontosabb elgondolásokat ismerjük. Benedek a tiszai kiágazásnál ugyancsak egy duzzasztóművet javasol, mely a vizet 2,5—3,2 méterre emelné a tokaji 0 pont fölé. Elődjeitől eltérően tisztán öntöző főcsatornát kívánt építeni. A tervek közül azonban egy sem jutott el a megvalósulás állapotáig. Az 1873 után bekövetkezett válság, majd az 1870-es évek különösen esős jellege az öntözést háttérbe szorította. Találóan írja Boros Frigyes valószínűleg 1877—78-ban ,,A Tisza-völgyön tervezett öntözési és hajózási csatornatervek leírása" című kéziratban maradt munkájában: „Mennyire követeltetett 1863-ban a Hortobágyi öntözőcsatorna létesítése, de mikorra a csatornaterv elkészüli, és eziránt a tárgyalások befejeztettek, megeredtek az ég csatornái és kizöldült a Hortobágy kiaszott vidéke, — azután pedig elhangzott a pusztában a szó, az öntözőcsatorna kiásatásának nem volt többé gazdája!" Ezeknek a soroknak az igazságát bizonyítja, hogy az első világháború ldtöréséig csupán egy jelentősebb terv készült még területünk öntözésére. A tervet a Földművelésügyi Minisztérium folyócsatornázási osztálya készítette. Ez a terv egyéb folyócsatornázások mellett foglalkozott a Hortobágy-vidéki hajózó és öntözőcsatorna tervével is. A terv szerint a csatorna Tiszalöknél ágazott volna ki a Tiszából és Büdszentmihály, Balmazújváros, Nádudvar, Túrkeve határát átszelve Mezőtúr alatt érte el a Hármas-Köröst. A terv a Tisza kisvizét mederszűkítéssel 89,83 méter Adria feletti magasságra emelte volna, s az öntözővízszint biztosítása érdekében a csatorna 02 km-es szelvényében duzzasztózsilipet kívánt építeni. Az első világháború után Czverdely és Trummer 1922-ben készített tervet a Tiszántúl öntözésére. A terv Tiszaeszlár alatt javasolt duzzasztóművel a vízszintet 95 méter A. f.-ti magasságra kívánta emelni. A főcsatorna a folyócsatornázási osztály által készített tervben érintett községek határán, de magasabb fekvésű térületeken haladt volna. Nagyszabású terveket készített az Alföld öntözésére dr. Kendi-Finály István (1929) és Újlaky-Nagy Árpád (1934). Ezek a nagy területet felölelő tervek a Tisza öntözési idényben hiányzó vizét a Dunából csatornán keresztül kívánták pótolni. Ruttkay XJdo terve már szerényebb, s az öntözővizet medertározással és a Hortobágyon létesítendő szükségtározóval kívánta biztosítani. Az első komoly lépés a Tiszántúl öntözésének megvalósítása érdekében 1935-ben történt, amikor a földművelésügyi miniszter a vízügyi műszaki főosztályon belül egy külön tervezőcsoportot létesített, melynek feladata lett, hogy a „Tiszántúl aszályos vidékein az öntözéses gazdálkodás fokozatos elterjesztése és általában az intenzív vízgazdálkodás bevezetése" érdekében a szükséges terveket elkészítse. A munkálatokat két fő csoportra osztották, ebből az első főcsoport munkálatai érintették területünket. Ennek keretében tervet kellett készíteni: 1. A Tisza bal partján 20—30 km területsávon szivatytyútelepes vízbeszerzéssel működő öntözőberendezésekre; 2. A Tiszába építendő duzzasztóműre, és az ott csatlakozó öntöző- és hajózható főcsatornára, s a hozzá csatlalkozó öntözőcsatorna-hálózatra; 3. A Körös folyó csatornázására és a vízszintemelés folytán létesítendő öntözésekre. Az öntözőművek általános alapelveit meghatározták, elkészültek a kerettervek, és az 1937. XX. tc. jóváhagyta az öntözőművek megépítését. A kerettervet Trummer Árpád miniszteri tanácsos a „Tiszántúl öntözése" című munkában ismertette. A terv keretén belül három változat készült el. Az „A" jelű terv szerint a duzzasztómű Szabolcsveresmart község felett épült volna, a 160 km hosszú 2. ábra. A fő- és mellékcsatornák nyomvonala a Trummer-féle terv „B" változatán (1937). 32