Hidrológiai tájékoztató, 1985

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Gatter István: Paleokarszt fluidumok állapotjelzőinek követése gáz-folyadékzárvány vizsgálatokkal

Az 1983. évi adatok alapján meghatározott ariditási tényező (lehetséges párolgás/csapadék) a Magyarországra jellemző 0,4—1,4 sokévi átlagok helyett elérte a félsivatagi területeken szokásos 2—3 értéket. Folyóink közül a Duna mohácsi és a Tisza szegedi szelvényére meghatározott 1983. évi havi középvízhozamok öszevetése a sokévi jellemzőkkel lehetőséget ad a két folyó eltérő viszonyainak megállapítására. A tiszai, vízgyűjtő lefolyásadatait vizsgálva egyébként arra a következtetésre kell jutni, hogy a vízgyűjtő hazai részén a hozzáfolyás majdnem teljesen hiányzott. Az aszály hatása természetesen megmutatkozott Magyarország vízmérleg összetevőinek alakulásában is. Az említett összetevők sokévi és a vizsgált 1982—83. évi arányait az alábbi számok jellemzik (milliárd m

3): sokévi átlag évi adatok 1982. | 1983. csapadék 58 46 40 belépő víztömeg 114 120 (98) kilépő víztömeg 120 124 (101) elpárolgó víztömeg 52 (44) (46—49) készletváltozás — (-2) (-9-12) A pontosabb meghatározásra váró adatokat zárójelben tüntettük fel. Az előzetes becslés alapján is megállapítható, hogy az ország vízkészlete az elmúlt két év folyamán jelentősen csökkent. A csökkenés forrásai közé kell sorolni a talajnedvesség változását, a felszín alatti vizek szintjének csökkenését, a természetes és mesterséges folyó- és tómederben tározódó vízkészletek jelentős fogyását. Dr. Hegedűs Lajos: Ajánlások. Az aszály okainak elemzése a szakemberek első számú feladata, de mindannyiunk kötelessége az aszálykárok elhárítása. Az elhárítás stratégiai és taktikai feladatait az okok részletes elemzése nélkül nem fogalmazhatjuk meg. Az előadások az okok feltárásával, a következmények számbavételével lehetővé teszik a tennivalók megfogalmazását. 1. 1983-ben a sokévi átlagnál 100—150 mm-rel kevesebb csapadék esett. Az átlagos hőmérséldet csekély mértékben magasabb volt. A Tisza vízgyűjtő felső szakaszán az átlagosnál kevesebb, a Körösök és Maros vízgyűjtőin az átlagosnál valamivel több hó halmozódott fel. 1984-ben olvadásból származó árhullám kialakulásának kicsi a valószínűsége. Rendkívüli árhullám kialakulására csak kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén kell számítani. Belvíz nem várható. 2. Az előző rövid összegezéséből az következik, hogy aszálykárok elhárítására fel kell készüljünk. Rendelkeznünk kell jól kidolgozott, a lehetőségeket tartalmazó aszálykár elhárítási tervvel, ezen belül a vízkorlátozási terv tényleges tennivalókat tartalmazzon a kommunális, ipari és mezőgazdasági vízellátás területén. 3. A rendező szervezetek segítsék a gazdálkodó szervezeteket, mezőgazdasági üzemeket és a területi vízügyi szervezeteket állandó és folyamatos előrejelzéssel, az aszály várható hatásainak felmérésével. 4. A vízrendszerek közötti átvezetésről már az előrejelzések alapján gondoskodni szükséges. Az átvezetési lehetőségek hatékony formáját előre több variációban ki kell dolgozni. Tározóink feltöltését és rendszeres pótlását költségtakarékosán, a lehetőségek maximális kihasználásával oldjuk meg. 5. Az egyszeri öntözési lehetőségek előzetes feltárása szükséges, hogy gyorsított eljárással — ahol erre szükség és lehetőség van — a vízpótlás megvalósítható legyen. 6. A kisvizes időszakokban várható kedvezőtlen vízminőségi hatások következményeit a vízhasználatokban és a vizek élővilágában bekövetkező károk elhárításával csökkenteni szükséges. 7. Aszályos időszakban kiemelt figyelmet fordítsunk a lakossági víztakarékosságra és az ipari-mezőgazdasági technológiai vízfelhasználásra és a víz- és szennyvíztisztítók zavartalan üzemeltetésére. 8. Az üzemi vízrendezés a melioráció szerves részeként járuljon hozzá a talajok termőképességének tartós növeléséhez. A felszíni lefolyás szabályozásával és a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak javításával a területen keletkezett csapadékvizeket a saját területén hasznosítsa. 9. Az öntözőtelepek és halastavak vízellátása a termelők igényeihez, a vízadagok és vízminőség a termelési célkitűzésekhez igazodjon. A termőréteg vízháztartásához igazodó vízpótás megvalósítására törekedjünk. A költségek ésszerű csökkentésével és az öntözés hatékonyságát növelő módszerekkel szükséges az öntözés gazdaságosságát növelni. 10. Különösen aszályos években az elő- és utóöntözésben rejlő lehetőségek kihasználását növelni szükséges. Ezzel nagymértékben növelhető az öntöző-kapacitások kihasználása és az aszálykárok mérséklése. Dr. Goda László és dr. Hegedűs Lajos összefoglalója alapján összeállította: Dr. Csermák Béla Paleokarszt fluidumok állapotjelzőinek követése gáz—folyadékzárvány vizsgálatokkal* DR. GATTER ISTVÁN Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszék I. Előzmények A folyadék-gáz zárvány vizsgálati technika elsősorban ércföldtani feladatok megoldásában, a magmás-metamorf kőzetvizsgálutokban és a drágakőtudományban terjedt el. A metodikával a szilárd-fluid rendszerekkel jellemezhető földtani folyamatok fizikokémiai paraméterei számszerűen meghatározhatók. Hazai alkalmazása az utóbbi években honosult meg II, 2, 3]. A módszer a szakirodalom [4, 5] alapján nemcsak fenti problémák követésére, hanem a karbonátos kőzetek diagén-epigén („poszt-epigén") folyamatainak (pl. * Előadva „Hőmérsékletmérő ásványok vizsgálata" címmel a Magyar Hidrológiai Társaság 1983. február 15-1 előadóülésén. hévforrásos és karsztvíz eredetű mészkiválások) elkülönítésének kutatására is felhasználható. Utóbbi kőzetek széles körű hazai elterjedése, nagy gazdaságföldtani (karsztvíz, bauxit, kőszén) jelentősége további perspektívát nyújt a vizsgálatoknak. A technika első alkalmazásaként a Miskolc-Tapolcai ún. Várhegyi kőfejtő (felsőladini-karni mészkő) karbonátos ér-kitöltéseit tanulmányoztuk. 2. Vizsgálatok A zárványok az ásvány növekedése során a fizikokémiai rendellenességek miatt bezáródott szilárd-cseppfolyós-gáz halmazállapotú objektumok, amelyek anyaga 47